Amy Adams űrlényekkel diskurál – Érkezés kritika

Az Érkezés egy sci-fi bőrbe bújt dráma. Nem bolygóközi háborúról és nem is invázióról szól, hanem az emberi elme mibenlétéről. Emberi reakciókról olyan szélsőséges helyzetekben, mint egy idegen civilizáció megjelenése a Földön.

Denis Villeneuve nagyon szépen felépíti a filmet, a főszerepbe ismét egy nőt állít, akárcsak a Sicario-A bérgyilkos esetében. Amy Adams hiteles megformálója annak a nyelvészprofesszornak, aki egyetemen tanít, miközben belépésre jogosult olyan legmagasabb szintű, titkos katonai akciókhoz, mint ez is.

Jeremy Renner karaktere, bármennyire is fontos a jelenléte (főleg a film végén válik azzá), csupán egy két dimenziós szerep, akárcsak a kötelező katonai vezetőt megformáló Forest Whitaker is. Itt egyértelműen Amy Adams az, aki elviszi a hátán a filmet. Máshogy fogalmazva: neki kell elvinnie a hátán az egészet, ő alakítja azt a tudóst, aki mindenkinél jobban ért a nyelvek (jelen esetben az idegenek teljesen új gondolkodásmódot igénylő nyelvének) feltérképezéséhez, megértéséhez. Nélküle a világ nagyhatalmai már rég globális háborúba keveredtek volna a Földre érkező, semmilyen ellenséges szándékot nem mutató idegen lényekkel. Kicsit olyan érzetem volt ilyenkor, mintha Adams lenne a tanár, a katonaság, még a Forest Whitaker által megszemélyesített Weber ezredes is, csupán türelmetlen kölyök lenne, akit fegyelemre és odafigyelésre kell tanítani, de legfőképpen elmagyarázni, mit miért és hogyan kell tennie az Embernek, nehogy rosszul süljön el a dolog.

A film egy hullámvasút, mely játszik az idővel, s ezáltal a nézővel is. Galád mód elhiteti velünk, hogy amit látunk, az a valóság, hogy amit érzékelünk, nem megtévesztés csupán. Ahogy a Sicario esetében, úgy itt is a film utolsó negyedében kerülnek helyükre a dolgok.

A látványvilágot nem bonyolítja túl, ahol kell, ott trükkös és szemkápráztató, de nem a külsőségeken van a hangsúly, hanem a történeten, a főszereplő (jellem)fejlődésén, hogy még időben jöjjön rá, amire rá kell jönnie.

Az Érkezés azt sugallja, hogy van még remény az Emberiség számára, de csak együtt, a világ nemzeteinek egyesülésével. Ez persze nem olyan gondolat, ami most jelenik meg először egy filmben, de nem is az a lényeg, mond-e új dolgokat, hanem hogy hogyan tálalja ezt a fontos mondanivalót. És ebben a tálalásban – akárcsak a Sicarionál – nagy szerepe van Jóhann Jóhannssonnak, aki jelen esetben egy visszafogott, minimalista zenei kompozícióval rukkolt elő, de pont ez kellett ehhez a nem mindennapi drámához.

Ez az a film, ami visszafogottságával is olyan katarzisélményt okozott nekem, ami miatt azt tudom mondani, hogy látni kell. Végig feszültségben tartja a nézőt, semmi bizonyosságot nem ad az idegenek szándéka felől, de mivel a végére le kell rántania a leplet a megoldásról, Villeneuve a film felénél elkezdi szórni azokat a piciny morzsákat, amiket a tapasztaltabb mozilátogató már kiszúrhat. De biztosra senki nem mehet egészen a legvégéig.

Arrival – Érkezés
Amerikai sci-fi-dráma
Hazai mozibemutató: 2016. november 10.
Főszereplők: Amy Adams, Jeremy Renner, Forest Whitaker, Michael Stuhlbarg, Tzi Ma
Rendezte: Denis Villeneuve

Írta: Bártfai Balázs, 2016. november 12.

Ez a webhely a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ. Részletek

Egy EU-s tövény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal cookikat használ. Ha ezzel nem értessz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookik tárolását!

Zár