Divatikonkvíz a Desperadoval

 

15 éve együtt, számtalan elismerést és díjat besöpörve most a Desperadot szemeltük ki kvízünk kitöltésére. Betti, Zsolti és Zoy neki is láttak, a végeredmény pedig fantasztikus lett. Olvassátok Ti is ezt a kuriózumot! 🙂

1. Gyerekkorodból mit mesélnél el legnagyobb élményként… azonnal válaszolj, ne gondolkozz, ami elsőként eszedbe jut!

Betti: Amikor Halász Jutka koncerten voltam! Az első sorban álltam, ő felém tartotta a mikrofont, én pedig beleénekelhettem!

Zsolti: Mikor a forró nyári napokon, a jéghideg kútban hűtött, saját termésű görögdinnyét majszoltam, és nem zavart, hogy tetőtől-talpig ragacsos lettem. Az volt csak a szép! (mosolyog)

Zoy: Amikor ötödikes koromban, év végén elvitt édesapám a jó bizonyítványomért jutalmul a Star Wars epizódnak a Birodalom visszavágnak a premierjére. Az volt életem első mozi élménye…(mosolyog)

2. Gyermekkorodban hogy gondoltad? Mi leszel, ha nagy leszel?

Betti: Énekesnő! (mosolyog – szerk.)

Zsolti: Kicsi gyerekkoromból, nincsenek ilyen emlékeim. Amikor már kicsit is az eszemnél voltam, rocksztár akartam lenni! Vagy már akkor sem voltam az eszemnél? (nevet)

Zoy: Először, mint minden gyerek kukás akartam lenni, mert nagyon tetszettek azok a régi narancssárga kukásautók. Majd jött a régi farmotoros Ikarus buszok iránti szerelem, akkor hosszú ideig buszvezető szerettem volna lenni. De aztán mivel mindkettő elég elérhetetlen álom volt számomra, jobb híján alapítottam egy zenekart…(mosolyog)

3. Jó gyerek voltál?

Betti: Anyukám szerint igen! (mosolyog – szerk.)

Zsolti: Szerintem viszonylag jó. Minden hülyeségben benne voltam, de orbitális baklövésekre nem igazán emlékszem.

Zoy:  Alapvetően igen. Erdő mellett laktunk, sok játék lehetőség adódott, emellett jó csapat verődött össze a lakótelepünkön. De inkább a csendes szemlélője voltam a balhéknak, mint a hangadója…

4. Jártál zeneiskolába?

Betti: Zeneiskolába nem! Ének-zene tagozatos iskolában tanultam.

Zsolti: Nem. Legalábbis klasszikus értelemben nem. De voltak „mentoraim” a szó természetes értelmében. Az unokatesóimtól kezdve – akiktől fakad a gitározás élménye – a szuper tehetséges barátomig, akitől sokat tanultam később. Majd a zenekarok, amikkel sokat megtapasztaltunk a bizonyos létra különböző fokain. Bénázás, gyakorlás, próbák, barkácsolások, utazások, koncertek… Ezek érzésem szerint többet adtak hozzá(m), mint a szolfézs…

Zoy: Igen. 1 évig jártam furulyaórákra, de mivel évvégére lerágtam a furulyámról szinte az összes festéket és használhatatlanná fújtam nyállal, a tanárom arra kérte tapintatosan a szüleimet, hogy az egészségem érdekében a jövőben inkább kerüljem a furulyaevést… (nevet) Ezt követően klasszikus gitározni tanultam. Talán a gitár-evéstől való félelmükben, vagy csak kabalából, de úgy döntöttek a szüleim, hogy a jövőben ezt nem csoportos oktatás keretében, hanem magántanárral tegyem.

5. Milyen színeket kedvelsz?

Betti: Fekete, kék, fehér, és végül a piros.

Zsolti: Mióta az életem jelentős részét a babzsák fotelek fejlesztése/készítése teszi ki, azóta sokkal nyitottabb vagyok a színekre. Addig a fekete, a piros, a kék voltak, amik tetszettek. Azóta megláttam a pasztellszínek, a földszínek, és a sokkal harsányabb színek szépségét is.

Zoy: A vörös, a fekete, a kék nagy kedvenc. Bár igazából mindegy, csak ne zöld és barna legyen!

6. Mi a kedvenc ünneped?

Betti: Azt hiszem a Karácsony!

Zsolti: A karácsony! Azt mai napig nagyon várom.

Zoy: Régen a szocializmusban imádtam a május 1-éket. Hihetetlen feelingje volt gyerekként. Azóta valahogy másak az ünnepek is. Talán csak a karácsony az, ami régi fényében csillog… (mosolyog)

7. Hogyan ajándékozod meg szeretteidet?

Betti: Mindig megpróbálok valami hasznos ajándékot beszerezni és persze azt mindvégig titokban tartani. De ez persze sosem egyszerű! (mosolyog-szerk)

Zsolti: Jellemzően titokban. (mosolyog)

Zoy: Kellő előkészületek után. Nem vagyok híve a december 24-ei villám shoppingoknak, mert az már csak tűzoltás!

8. Mit jelent Neked az ajándékozás?

Betti: Nagyon szeretek adni és nem csak az ünnepekkor! Olyan jó látni, amikor valaki őszintén örül!

Zsolti: Az, hogy én adok. A szeretetem egyfajta megnyilvánulása, amit igyekszem gondosan, de a tárgyát tekintve célirányosan választani.

9. Hogyan tudsz kikapcsolódni, hova utaznál el legszívesebben?

Betti: Leginkább a vízpart mellett! Ezért hát egy szuper tengerparti nyaralás már igazán jól esik!

Zsolti: Leginkább sehogy… Az a fajta ember vagyok, aki mindig zsizseg. Rengeteg tennivalóval, állandó tervekkel. Tehát nem könnyű velem! Holnap után utazom is, szerencsére! Pár napot végre a családommal tudok tölteni, elvonulva a külvilágtól, egy gyönyörű, Eger melletti szállodában. Az, hogy a lányokkal lehetek, „munka” nélkül, nekem az jelenti a „legszívesebbent”, nem az úti cél.

Zoy: Bárhol el tudok lazulni, ha azzal vagyok, akit szeretek. Lehet az a horvát tengerpart, a Marriot Hotel tető étterme New York-ban a Time Square-en, vagy akár egy miskolci kis borozó az Avason…(mosolyog) 

10. Ha örülsz, hogyan örülsz?

Betti: Nagyon tudok örülni és ilyenkor csak mosolygok és nevetek… Egyfolytában!

Zsolti: Úgy, hogy IGEEEEN!!! (nevet) Ha igazán örülök, akkor felszabadulva, ököllel a magasba csapva, fülig érő szájjal teszem azt! (nevet)

Zoy: Legszűkebb szeretteinek kifelé, egyébként befelé… Nem nagyon szeretem kimutatni az érzelmeimet, csak azoknak, akik közel állnak hozzám. Ennek ellenére alapvetően kedves, rokonszenves fickó vagyok… Remélem…(mosolyog)

11. Van rossz szokásod? Elárulod?

Betti: Nos… Igen türelmetlen vagyok!

Zsolti: Szerintem nincs… Bár picit talán horkolok, néha, és munkamániás vagyok. De szerintem az utóbbi nem rossz szokás…

Zoy: Persze hogy van. Például a körömrágás. Nagy előnye, hogy nem kell költeni manikűrösre, vagy  manikűrkészletre. Ez ezekben a válságos időkben komoly megtakarítás… (nevet)

12. Milyen tulajdonságok tetszenek egy másik emberben? Kiket „gyűjtesz” magad köré szakmai illetve magánéletben?

Betti: Az őszinte embereket szeretem, és akikkel jókat lehet beszélgetni. A férjem pedig szerintem a legjobb zenei producer a világon… (mosolyog – szerk)

Zsolti: Az őszinteség, a lojalitás, a tenni akarás és a tanulás vágya, illetve képessége. Úgymond pozitív életszemléletű emberekkel szeretek együtt lenni. A siránkozás teljesen ki van zárva, arra nincs időm!

Zoy: Nem vagyok az a gyűjtögetős típus… Az élet sodorja mellém az embereket, vagy elfújja… Szeretem a pontosságot, tisztelem, ha valaki a puszta szorgalmával, és akaraterejével sokkal többre viszi, mint tehetségesebb pályatársai.

13. Szerinted egy kívülálló milyennek lát? Mi a legvonzóbb tulajdonságod, mi az, amin változtatnál?

Betti: Vidámnak tartanak és néha meglepődnek azon, hogy mennyire közvetlen vagyok. Minden helyzetben magamat tudom adni, olyannyira, hogy néha már túl sokat beszélek!

Zsolti: Mondanám, hogy nem igazán számít. De persze előadóként ez kicsit mégiscsak jelent, néha nem is keveset.            A legvonzóbb tulajdonságomról a páromat kellene megkérdezned! Meg arról is, min kellene változtatnom. A mozgás rendszerességét kellene kitűznöm magam elé, az sokat segítene.  

Zoy: Na ez az a kérdés, amit jobban szeretek, ha a kívülálló válaszolja meg. Csak bízni tudok benne, hogy szimpatikus embernek tartanak…Változtatni? Talán, ha reál beállítottságú lehetnék, és nem humán, sokkal több lehetőségem lenne a mai világban…

14. Hogyan érzed… Mi maradt ki az életedből idáig? Humorosan…Miért adnád oda fél karodat?

Betti: Nem lettem világsztár! (nevet –szerk) És semmiért nem adnám!!!

Zsolti: Marha nagy mázlim van! Hiszen a Desperadoval annyi mindent megéltünk, kipróbáltunk, annyi helyre eljutottunk már, amiről milliók csak álmodoznak. Ezért nagyon hálás vagyok! Viszont a napi 30 óráért, adnám a fél karom! (nevet)

Zoy: Szerencsére úgy érzem, hogy eddigi életemben, minden zsákutcái után sikerült visszatalálni a helyes útra és egy mozgalmas tartalmas élet van mögöttem. Ha ezt a színvonalat tudom tartani a jövőben is, akkor már elégedett lennék… A fél karomat? Talán ha rabló lehetnék egyszer. Hisz akkor én lehetnék a fél karú rabló… (nevet) 

15. Szereted az extrém kihívásokat? Mik ezek?

Betti: Őszintén szólva nagyon nem szeretem, és kerülöm is az ilyen dolgokat!

Zsolti: Szeretem bizony! A siklórepülés, a siklóernyő, a sí, a snowboard, a száguldás, a motorozás tud adni annyi adrenalint, amivel jól vagyok egy ideig!

De extrém kihívás sok esetben 5 nap alatt 4.000.km, és 45 óra vezetés, 6 bulival. Vagy 9 fellépés egy napon. Ezek megtörtént dolgok, és igazán jóleső érzés, hogy igen, király volt!

Zoy: Annyira nem szeretem. De ha szembetalálom magam velük, megpróbálok jó képet vágni hozzá és egy kreatív kihívásnak felfogni azokat.

16. Mi volt a legnagyobb hülyeség ami vállalható és amit elkövettél eddigi életed során?

Betti: Sok-sok hülyeséget elkövettem már, de egyik sem volt annyira érdekes…Teljesen hétköznapi hibák ezek.

Zsolti: Sziklamászás, mindenféle előzmény nélkül, hirtelen ötlettől vezérelve. Eredmény: ínszalagszakadás, aminek következtében olyan szögben állt az ujjam, hogy bárki meglátta, nyomban ájuldozni kezdett. A legnagyobb baj az volt, hogy én is… (nevet)

Zoy: Ó…. sok ilyen volt… De egyik sem vállalható… (nevet)

17. Mit tartasz a legnagyobb szakmai sikerednek?

Betti: 2002 után, amikor egy feldolgozással (Gyere és álmodj) sikeresek lettünk, majd 2006-ban egy saját dallal (Táncolj) felül tudtuk mindezt múlni!

Zsolti: Azt, hogy lassan 15 év után, a közönség még mindig számít ránk! Szeretik a dalainkat, jól érzik magukat a fellépéseken, a koncerteken. Csak ez számít igazán! Meg persze az is, hogy hatalmas energiákat kapok tőlük én is, így jókedv és kacagás van, akkor is, ha aszfaltot és szaggatott vonalat látok néha álmomban is. Ezért nagyon hálás vagyok!

Zoy: Kétségkívül a Desperado-t. Azt, hogy egy kis szobában írt dalaim eljutottak az ország minden pontjára és kívülről fújják azokat. De óriási dolognak tartom azt is, hogy a Praktiker Barkácsáruház homlokzatán, országszerte az én szlogenem díszeleg!

18. Mit gondolsz, mit csinálsz 10 év múlva?

Betti: A kislányomat középiskolába fogom éppen íratni és remélem még énekelni is fogok! (mosolyog – szerk.)

Zsolti: Bízom benne, hogy lesz még bennünk spiritusz és a közönség is így látja majd!

Ha igen, akkor lesznek még Desperado koncertek, jobbak mint valaha!

Valamint jól menő vállalkozásaimban ügyvezetek, stratégiai döntéseket hozok, nyugodtan, kényelmesen, heti néhány órában. Hogy a szabad időmben a családommal lehessek. Ez így szép volna.

Zoy: Remélem ugyanezt, ugyanígy… (mosolyog)

19. Ha készítened kellene egy listát most, mi szerepelne az első helyen, amit mindenképpen szeretnél megtenni?

Betti: Elutaznék nyaralni, és aztán készítenénk egy nagyon sikeres nagylemezt!

Zsolti: Újra Amerikába utazni, de most a kislányunkkal együtt.

Zoy: Egy újabb sikeres vállalkozásba fogni. Kipróbálni magam más területeken is.

20. Ha én lennék az aranyhal, aki megajándékoz 3 kívánsággal, mit kérnél?
Betti:
Egészséget, boldogságot és Malibun egy  villát! (nevet –szerk.)

Zsolti: A hatékony időgazdálkodás képességét. Hogy télen Floridában, nyáron itthon élhessünk. Valamint hosszú, boldog, egészséges életet.

Zoy: Hosszú boldog magánélet, egészség, szakmai sikerek…

Ez a webhely a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ. Részletek

Egy EU-s tövény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal cookikat használ. Ha ezzel nem értessz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookik tárolását!

Zár