Doctor Strange kritika

Nos igen. Elérkezett a várva várt pillanat, végre mozikba került a Marvel Studios új üdvöskéje, Doctor Steven Strange is. Ami azonnal kikívánkozik belőlem a film kapcsán, nem más, mint: überbrutál látványvilággal és fantáziával ellátott fantasy-kaland.

Az eleje egy Grace klinika/Vészhelyzet combohoz hasonlatos kórházi részletet mutat be, ahol a becsvágyó és túlzott egóval rendelkező Dr. Strange zenét hallgatva, szinte már mambót járva műti a beteg agyát az asztalon, miközben asszisztense különböző zenei kvízek elé állítja – gondolnánk, ezzel elvonva a doki figyelmét a precizitást követelő műveletről. De nem, a Benedict Cumberbatch által életre keltett címszereplő fittyet hányva mindenre, simán magáévá teszi az esetet. Ez a mérhetetlen felsőbbrendűség-érzés addig tart, míg egy autóbalesetben súlyos idegi sérülést nem szenved mindkét kézfeje, ezzel odavész orvosi karrierje. Remegő kezekkel nem tud műteni, ugyebár? S mikor a nyugati orvoslás csődöt mond, egy pletyka alapján felkeres egy helyet Nepálban, ahonnan egy személy hihetetlen gyógyulással tért vissza a normális életbe.

A történet innentől számomra kicsit a Batman: Kezdődik azon részére emlékeztet, ahol is Bruce Wayne Ra’s Al Ghul-nál tanulja ki az új harcmodort. Ugyanúgy hófödte csúcsok között megbúvó városkáról van szó, talán csak annyi a különbség, hogy egyáltalán nem kietlen. Viszont a szentély rész nagyon szépen kialakított, szinte kedvem lenne odaköltözni pár hónapra. Itt találkozik főhősünk az Ősmágussal (Tilda Swinton), kinek erejével senki sem vetekedhet, ráadásul 700 éves, szóval tud valamit.

A már jól ismert fejlődéstörténet következik, mely jócskán túlmutat Strange azon kívánalmain, hogy meggyógyuljanak kezei és visszatérhessen régi bejáratott életéhez: a gyógyításhoz. Ahogy az lenni szokott, a kíváncsiság és az új dolgok megismerésének lehetősége legyőzi a félelmet és a mértékletességet. Miért is érnénk be csupán egy egészségessé váló testtel, ha a lelkünket felvértezhetjük egy olyan tudással, amit elképzelni sem tudtunk eddig?

Amiben viszont ez a történet különbözik a jól ismert betanulós sémáktól, az maga Strange egoizmusa, erőszakossága és a szabályok megszegése iránti fogékonysága. A tanítómestere által kijelölt úttól eltérő módon próbálja fejleszteni rejtett képességeit, magába szívni az eddig ismeretlen tudást. Ami jó is és rossz is. Cumberbatch Star Trek-béli Khanja magabiztosságot mutatott. Olyan magabiztosságot, ami mögött megingathatatlan tudás rejlett. Az itteni szerepében is magabiztos, ám korántsem oly mértékben, hogy azt mondhatnánk rá, ez az ember mindent tud. Inkább úgy jellemezhető, mint Havas Jon: nem tudsz te semmit! S erre külön fel is hívják a figyelmét nem egyszer, sőt ajánlják is neki, hogy felejtsen el mindent, amit tudni vélt.

És ezzel a kéréssel, amit többek között Tilda Swinton Ősmágus karaktere is próbál tudtára adni, belépünk egy új világba… illetve új világokba. A CGI és a fantázia birodalmának eleddig láthatatlan mezeire. Talán csak az Eredet c. Christopher Nolan-filmben láthattunk hasonlót, mikor is Ellen Page egy tesztálomban szó szerint hajtogatni kezdi a város utcáit. (De nekem a Tom és Jerry egyik ismerős jelenete is visszaköszönt, mikor Tomot agyonnyomja a zongora és fehéren világító lelke felszáll, vagy a Soul Reaver – Legacy of Kain videójáték alternatív világba való átváltása, ahol egy árnyalakként létezünk, ezáltal a valódi világ elől menedéket lelhetünk.) A Doctor Strange viszont itt nem áll meg! Sok mindent láttam már az elmúlt évtizedek alatt, s mondhatom, öröm volt tapasztalnom ezeket az új megoldásokat.

A történet persze olyan, amilyennek várjuk, végtére is egy világmegmentős sci-firől beszélhetünk, de persze a hangsúly itt is a részleteken van, a miért és a hogyan a lényeg. Mads Mikkelsen, a sokak által csak a Casino Royale címet viselő James Bond-moziból ismert dán színész kelti életre a főgonosz Kaeciliust, akit egy felsőbb hatalom megtéveszt és emiatt legfőbb célja – még ha ő nem is így értelmezi – a világ elpusztítása. Sajnálatos módon Mikkelsennek nincs akkora lehetősége tehetségének kibontakoztatására, mint anno az Egy veszedelmes viszony vagy A vadászat szerepeiben, de nem is lehet elvárni egy képregény-adaptációtól világmegváltó, Oscar-gyanús alakításokat.

Chiwetel Ejiofor Mordo szerepében azt a mágust játssza, aki bevezeti Stranget ebbe az új világba. Az ő jellemfejlődése a legszembetűnőbb a film végére, ami a stáblista legvégén teljesedik ki, szóval tessék végigülni a filmet.

Nagyon örültem, mikor hallottam, hogy egyik kedvenc színésznőm, Rachel McAdams is bekerült a projektbe, de a film megtekintése után kissé csalódtam: nem több, mint egy kötelező női mellékalak, aki egy lehetséges szerelmes asszonyt formálhat meg. Ennél tovább nem is halad a figurája.

Benedict Wong, akinek a filmben is Wong a neve, meglepő módon nagyobb szerepet kapott könyvtárosként, mint McAdams a főhős szerelmeként. A könyvtáros feladata ugyanis a rejtélyes tudással telepakolt ősi könyvek védelme. Vicces látni Strange és Wong között a kezdeti marakodást, ami kimerül a két kultúra meg nem értésében, a film végén ez a kapcsolat is jó irányba tendál.

A történetről szántszándékkal nem írok többet, úgyis mindenki megnézi, akit érdekel, és miért venném el spoilerekkel az újdonság varázsát tőletek?

Számomra, aki a képregényekben nem otthonos, elmondható, hogy a tökéletes CGI-effektusokat egy még magasabb szintre emeli a Doctor Strange, s közben nem felejt el töltelékként szórakoztató elemeket és egy kevés történetet is belecsempészni ebbe a látványorgiába. S mivel a végén úgy is rájövünk, hogy ez sem volt több egy világmegmentős kalandfilmnél, mégsem háborgunk emiatt, mert egyszerűen jó volt nézni Cumbi-t, mint válik racionális orvosból a spiritualizmus és az ésszel felfoghatatlan dolgok szakavatott mesterévé. Ha másnak nem is, egy esti kikapcsolódásnak tökéletes program.

Doctor Strange
Amerikai sci-fi-kalandfilm (2016-115 perc)
Főszereplők: Benedict Cumberbatch, Tilda Swinton, Chiwetel Ejiofor, Mads Mikkelsen, Rachel McAdams, Michael Stuhlbarg, Benjamin Bratt, Scott Adkins
Producer: Kevin Feige
Rendezte: Scott Derrickson
Forgalmazza: Forum Hungary
Hazai mozipremier: 2016. november 3.

Írta: Bártfai Balázs, 2016. november 4.

Ez a webhely a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ. Részletek

Egy EU-s tövény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal cookikat használ. Ha ezzel nem értessz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookik tárolását!

Zár