Mesélnél nekem arról, honnan jött az ötlet, hogy jelentkezz a showba?
Igazából egy hirtelen jött ötlet volt. Épp végeztem az iskolámmal és készültem külföldre dolgozni a legjobb barátom után. Gondoltam egy próbát még megér, úgyse válogatnak be, de hátha… valami hátha itt tart…
S láss csodát: beválogattak!
Igen, én se gondoltam volna! Épp előző este már letettem róla, és egyeztettem a barátommal, hogy akkor mikor is indulok ki, erre másnap érkezett a telefonhívás. Először nem hittem el, aztán nagyot nevettem, mert ez a Murphy-törvény mindig elkísért az életem folyamán és legtöbbször bejött!
Félreértés ne essék, nem akarom spirituális irányba terelni a beszélgetés menetét, de hiszel a sorsszerűségben?
Nem igazán vagyok ilyen dolgoknak a híve, de ahogy az előbb is említettem ez a Murphy-törvény nálam mindig bejön. Magam se értem, hogy hogy van ez, de már néha óvatosan mondok dolgokat…
Melyik feladat, vagy feladatok volt(ak) számodra a legkedvesebb(ek) a verseny során?
Igazából mind azok voltak, mert végre főzhettem sok olyan alapanyaggal, amikkel még azelőtt soha. De ha ki kéne emelni egyet, akkor az a polipos feladat volt, ami azóta is az ismerőseim kedvenc adása lett! S ezúton kérnék bocsánatot minden állatbaráttól és állatvédőtől a nyeles lábasos mutatványom miatt!
Ha már az ismerősöket szóba hoztad, hogyan fogadták, amikor megláttak a tv-ben?
Beharangoztad előre, hogy szerepelni fogsz?
Nem szóltam előre senkinek, sőt, csak a szűk családi kör tudott róla. Kíváncsi voltam, hogy fognak reagálni. Csak akkor mondtam már el mindenkinek mikor megláttak az előzetesben. De nagyon büszke volt rám mindenki, és nagyon örültek neki, és természetesen egyből elkezdtek büszkélkedni velem.
Melyik zsűritag véleménye az, amelyik igazán fontos (volt) számodra?
Holtversenyben Pierre és Józsi, azaz Séf úr (- Vajda Pierre ételkritikus és Bernáth József séf – a szerk.) Mert egyikőjük az összhangot figyelte, a másikuk meg a munkámat, és erre a két dologra szerettem volna a legtöbb visszaigazolást kapni. Emellett meg volt egy kis külön “harcom” a séf úrral is, mert mindig próbáltam a határait feszegetni több-kevesebb sikerrel, de úgy éreztem, ez neki is tetszett.
Pataky Péterrel és Sárközy Ákossal töltött alkalmak milyen emlékeket, élményeket jelentettek Neked?
Nagyon nagy megtiszteltetés és élmény volt a hazai gasztronómia nagyjaival találkozni, az ő ételeikkel dolgozni, és az ő véleményüket hallani. Örök élmény marad!
Volt olyan étel, amit a műsorban készítettél először? Ha igen, mi volt az?
Ó, sok! Ez egy igen hosszú lista, ha most el kellene mondanom mindet, itt ülünk éjfélig. De hogy kiemeljek párat: a szuflé, a polip, a teljes ázsiai láda, a gyöngytyúk. De pont ezért jelentkeztem ide!
Ha meg kellene fogalmazni, mi a hitvallásod, ars poeticád a főzéssel kapcsolatban, mit mondanál?
Az én fő mottóm az, hogy egyszerűből nagyszerűt!
Így utólag, ismerve az előzményeket, ha most kellene jelentkezni a műsorba, újra megtennéd?
Ez egy jó kérdés! Sokat gondolkoztam rajta, hogy újra belevágnék-e, de úgy gondolom, hogy miért is ne? Ez egy olyan élmény, ami nem sűrűn adódik. Nagyon nehéz és nagyon sokat kivesz az emberből, de rengeteget tanultam is.
A beszélgetés elején említetted, hogy pesszimista voltál a beválogatásodat illetően. A verseny során főzéssel is végig ugyanígy volt?
Egyáltalán nem! Én ezt egy kalandnak fogtam fel! Onnantól, hogy sikerült bekerülnöm, csak 1-2 alkalommal voltam pesszimista a főzéskor, mikor a helyzet épp úgy alakult…
Melyik feladatok jelentették a legnagyobb kihívást számodra?
A távol-keleti feladat, illetve a nyúl – rizottó kombó. Ezek a feladatok nagyon távol álltak tőlem, és tényleg nagy kihívás volt teljesíteni őket.
Kérlek, légy szíves mutatkozz be egy kicsit az olvasóknak! Milyen a te igazi gasztronómiai világod? Mi áll közel Hozzád?
Nagyon szeretem a hagyományos konyhát. Ezen nőttem fel és ezt tanultam meg édesanyámtól. De az igazi szerelmem a kevés alapanyagos letisztult, egyszerű ételek. Erre is utalt a mottóm. Szerintem egy tökéletes ételhez nem kell rengeteg alapanyag és konyhatechnikai eljárás. Imádok három – négy féle alapanyagot kombinálni, és több tucat ételt megálmodni ebből a pár hozzávalóból. Szerintem ez az igazi főzés!
Alapanyagok terén mik a kedvenceid?
Imádok húsokkal dolgozni, mert nagy húsevőnek tartom magam. Ám a zöldségek a kedvenceim, mert nagyon sokszínűek és a végtelenségig lehet kombinálni, variálni őket. Nem véletlenül emelte ki mindig a séf, hogy milyen jól bánok velük!
Sütni is szeretsz?
Sokan meglepődnek, de imádok sütni, bár egyáltalán nem rajongok az édességekért. De ez az a dolog, amivel tényleg bárkinek örömet lehet okozni, bármennyire is eltérő az étkezési szokása.
Váltsunk témát! Mondanál pár szót arról, milyen véleményed alakult ki a versenytársakról?
Abszolút pozitív! Sok új embert ismertem meg, és pár igazán jó barátság is köttetett a műsor alatt. Persze volt, akit nem zártam a szívembe, de hát ilyen az élet! A lényeg, hogy páran mind a mai napig tartjuk a kapcsolatot és hetente összejövünk sütni, főzni!
Milyen terveket, vágyakat, álmokat dédelget Breuer András?
Szeretnék egyszer egy saját bisztrót vezetni, és egy főzősulit kimondottan háziasszonyoknak, hogy lássák, milyen egyszerű feldobni az unalmas megszokottat. Illetve van még egy inkább álmom: egy saját kis gazdaság, vagy kulináris centrum, amilyet a példaképem is vezet.
Ki ő?
A példaképem gyerekkorom óta Hugh Fearnley-Whittingstall, akit a River Cottage sorozatokból ismerhetnek a tévénézők. Benne egyesül mindaz, amit imádok a főzésben: az egyszerű, a házias és a természet közeli. Furcsa ezt hallani egy pesti sráctól, de lélekben egy kicsit igazi vidéki gyerek vagyok, lehet, hogy ezt annak köszönhetem, hogy édesanyám mezőtúri származású.
Ha már az édesanyádat említetted,hadd kérdezzem meg! Hogy fogadták a szüleid, amikor megtudták, hogy indultál és bekerültél a show-ban?
Nagyon örültek neki, és szorítottak értem, mert végre látták rajtam, hogy valamiért ennyire lelkesedek!
Van bármi, amire nem kérdeztem rá, de szívesen beszélnél róla?
Igen! A nézők, akik napról napra megdöbbentenek és elkápráztatnak. Számomra hihetetlen, hogy tényleg ennyien megszerettek, hogy ennyien néztek bennünket. Nagyon jól esik, hogy bármelyik felén járok az országnak, vagy csak épp vásárolni megyek, mindenhol megismernek, mosolyognak és gratulálnak nekem, fotózkodni szeretnének, vagy aláírást kérni! Ez a magam fajta egyszerű embernek felfoghatatlan és fantasztikus érzés! Miattuk is hoztam létre egy kis személyes blogot a közösségi hálón, ahol beszélgethetnek velem és megoszthatok velük pár ételt és sztorit az én kis életemből… (Breuer András – Hatalmas aranyos a konyhában – https://www.facebook.com/breuerandrasfoz?ref=ts&fref=ts )
Sok rajongód lett a műsor által?
Igen! Nagyon meglepődtem eleinte, hogy ennyien megszerettek, és hogy nem is kaptam egy rosszindulatú megjegyzést sem. Nagyon jól esik, hogy az én egyszerűségemet meg a hol jó, hol rossz humoromat szeretik. Nagyon szuper!
Végezetül 2 év múlva hazánkban rendezik a Bocuse d’Or -t. Ennek kapcsán kérdezem, hogy miután a műsornak köszönhetően mostanra kivívtad az országos hírnevet, szeretnél-e esetleg nemzetközi babérokra is törni?
Nem hiszem, hogy megpróbálkoznék vele, nem az én súlycsoportom és stílusom, bár biztos, hogy fantasztikus lehet megmérettetni magad nemzetközileg, de ott sajnos nem a házias egyszerűséget keresik…
