Kincsem – Interjú Herendi Gáborral

Herendi Gábor (született: Budapesten, 1960. december 2-án) Balázs Béla-díjas (2009) magyar filmrendező, filmproducer és forgatókönyvíró. 1984-ben szerzett diplomát a Semmelweis Egyetem Fogorvos Tudományi Karán. Egyetemi évei alatt már amatőr filmesként dolgozott. 1985-1991 között a Semmelweis Egyetem Fogpótlástan Klínikáján volt tanársegéd. 1991-től feladva fogorvosi hivatását a BBDO Budapest reklámügynökség kreatív igazgatója volt. 1993-1995 között az Akció Reklámügynökség kreatív igazgatója volt. 1994-ben megalapította saját filmgyártó cégét a Skyfilm Stúdiót. 1996 óta szabadúszó reklámfilmrendező is. 2001-ben rendezte meg első nagyjátékfilmjét, a Valami Amerikát, ami az év legnézettebb filmje volt a közel 600 ezer nézőjével. Nős, két gyermeke van. Jelenleg nagy sikerrel debütál kosztümös nagyjátékfilmje a magyar mozik műsorában, a Kincsem.

– Már amatőr filmesként is a vígjáték műfaja vonzott, s a vonzódást erősítette Benned, hogy az egyetemi filmklub közönsége előtt mindig sikert arattak filmtörténeteid. Az egyetemi éveid alatt milyen történet indíttatására ébredt fel benned az érdeklődés a filmkészítés területe iránt?

– Már gimnazistaként is a filmrendezés vonzott, csak azidőtájt a Színművészeti Főiskola rendező szakára már diplomával rendelkező embereket vettek fel. Szüleim fogorvosok voltak, és nagyon szerették volna, ha én is ezt a pályát választom. A főiskolán azt az információt adták, hogy bármilyen diploma megfelel nekik, ezért a fogorvosi diplomát szereztem meg. Így a szüleim is megnyugodtak. A baj az volt, hogy megszerettem a fogorvosi hivatást, így ottragadtam a klinikán, mint egyetemi tanársegéd és fogpótlástant tanítottam néhány évig. De aztán újraébredt bennem a vágy, hogy én mégis csak filmes szeretnék lenni.

– A diploma megszerzését követően pár év filmezés nélkül telt az életedben, majd 1989-ben szabadúszóként forgatókönyveket kezdtél írni televíziós reklámokhoz. Reklámban a humoros hangütést kedveled elsősorban, de az érzelmeken áthidaló megoldás sem áll távol tőled. Első sikereid a Postabank reklámokhoz fűződnek. Röviden felsorolva sikeres reklámjaid időrendben: Szenzációs négyes, Postabank, Soproni Ászok reklám-klippjei, az Amstel három barátja és a Pannon GSM csókolózó szerelmespárja. Melyik volt a legnépszerűbb televíziós reklámod, benned melyik hagyott a legmélyebben nyomott és miért?

– Több mint 500 reklámot csináltam, sokukat szerettem, persze a legsikeresebbeket szereti az ember a legjobban. Azokat fel is soroltad. Talán még a Djuice reklámfilmet sorolnám a kedvenceim közé, ahol a fiatalok egy hatalmas kábelt tépnek fel a beton alól és a végén megtalálnak egy gigantikus konnektort. A kábelt kihúzva kikapcsolják a napot, mert az üzenet szerint éjszaka olcsóbb telefonálni. Ütős lett.

– 1993-tól önállósítottad Magad, Skyfilm néven saját céget alapítottál, gratulálok a sikereidhez, amiket már cégeddel elértél. A stúdiódban készült az első nagyjátékfilmed, a Valami Amerika is, ami több mint 600 ezer embert vonzott a mozikba. Mit kaptál a Valami Amerika rendezéstől, melyik volt a legszebb pillanat a film munkálatai alatt, melyik volt az a képi történet-pillanat, amit sosem fogsz elfelejteni?

– Fantasztikus érzés volt forgatni az első játékfilmet. Addig csak 30 másodperces reklámokat készítettem, szinte lubickoltam abban, hogy egy nagyjátékfilmnél van idő minden finomságra és nem kell levágnom a szereplők legjobb gesztusait az idő rövidsége miatt. Minden részét szerettem. A forgatást, a vágást, ahogy alakul a mozi, a hangkeverést, a fényelést, amikor a végső színét kapja meg a film. Emlékszem az utolsó forgatási napra, amit egy külvárosi diszkóban vettük fel. A munkatársaim már felkészültek titokban, hogy aznap lesz az utolsó snitt felvétele. Amikor elhangzott az utolsó „ennyi“, hatalmas hangerővel felcsapott a Valami Amerika dal és pezsgők sokasága durrant. Óriási buli kerekedett, mindenkiről lement egy óriási feszültség, legalábbis én így éltem meg.

– Legnagyobb filmjeid, amiket rendeztél Társas játék (2011), Valami Amerika 2 (2008) (producer és forgatókönyvíró is), Lora (2007) (producer és forgatókönyvíró is), Magyar vándor (2004) (producer is), Tea (2002-2003) (producer is), Szeret, nem szeret (2002) (producer is), Valami Amerika (2002) (producer, színész és forgatókönyvíró is), Ezt egy életen át kell játszani, videoklip (1994) mindegyik csodálatosan minőségi sikeres alkotások, örökre fenn maradnak a világnak, gratulálok hozzájuk. Számodra filmjeidből melyik volt a legnehezebb feladat, ahol sok nehézséggel küzdöttél meg a film készítésekor és milyen érdekes tanulságok születtek számodra?

– A filmek sikeresek voltak, de mögöttük mindig rengeteg munka volt. A legtanulságosabb a Lora című film volt, ami egy kicsit komolyabb hangvételű film, mint amit tőlem megszoktak és ezt a közönség nem is nagyon díjazta. El kell fogadni, hogy a közönség a vígjátékokat szereti leginkább, és kevésbé az egyéb műfaji filmeket. Nem baj, ha ezt tudomásul vesszük, így nem okoz majd csalódást a film fogadtatása. Ez nem szegte kedvemet, továbbra is szeretném egyéb műfajokban is kipróbálni magam. A Kincsem is egy ilyen nagy kirándulás volt.

– A Kincsem (2017) nagyjátékfilm, aminek producer és forgatókönyv írója is te vagy, idén került a mozikba. Zseniálisat alkottál! Csordultig jó érzéssel és fülig érő mosollyal jöttünk ki a moziból. Megérte a sok munkát, erőfeszítést, kitartást. Reméljük rekordot dönt. Tiszta szívből kívánom és gratulálok.“ Ilyen és hasonló hozzászólások érkeznek különböző internetes oldalakon a Kincsem alkotásodra. Eddigi legdrágább magyar kosztümös filmed, ami foglalkozik a csodakancával. Nagyon régóta tervezték már vászonra vinni a legnagyobb magyar siker sztorit, a Kincsem történetét. Én magam is boldog vagyok, hogy végre megvalósult és ekkora sikerrel. A forgatókönyv megírásában kik és milyen valós esetleg legendák adtak történet ihletet segítséget? Mennyivel könnyebb vagy nehezebb feladattal szembesülsz, ha egy történetet te írsz és te rendezel?

Ha benne vagyok az forgatókönyv megírásában, sokkal inkább érzem a saját gyermekemnek és ez segíti az alkotó folyamatot. A Kincsem története támaszkodik az eredeti szereplőkre, a valós történelmi háttérre, de valójában egy kitalált történet. Egyszerűen Kincsem olyan sikeres versenyló volt, hogy nem volt érdekes fordulat az életében, hiszen ahány versenyen elindult, annyit meg is nyert. Így kénytelenek voltunk egy kitalált történetet keríteni Kincsem köré. Az egyetlen igaz szál talán a film leggiccsesebb vonulata, a ló és a macska barátsága. Ez valóban igaz történet, hogy volt egy macska, amelyik olyan hatással volt Kincsemre, hogy nélküle nem is volt hajlandó futni. Ezért Kincsem gazdája mindenhova cipelte a macskát is, ahova Kincsemmel versenyezni mentek.

– A Kincsem rövid története :a szabadságharc után mindenét elveszítő szenvedélyes magyar gróf az őt kisemmiző osztrák arisztokratán a lóversenypályán áll bosszút, és még a lányát is elszereti . A nagyjátékfilm remekül működött romantikus vígjátékként mély nyomott hagyott bennem napokig a képi vizuális és humoros elemre emlékeztem. Remélem mindenkiből ezt a hatást váltja ki, aki elmegy és megnézi a mozikban az alkotásodat. Mi alapján választottad ki Nagy Ervint főszereplőnek, milyen volt vele dolgozni?

– Blaskovich Ernőt, vagyis Nagy Ervint casting útján választottam ki. Fontos volt, hogy egy nagyon erős határozott karakter legyen, klasszikus értelemben vett macsót kerestem. Ervin tökéletesen megfelelt az elképzelésemnek, bár akkor még egy kissé túlsúlyos volt, de szerződésbe foglaltuk, hogy le kell dobnia 10 kilót a forgatásig. Ezt túl is teljesítette.

– Mennyire nehezen vagy könnyebben küzdöttetek meg a lovasjelenetekkel, minden nagyobb szuperprodukciókban is kihívás ez a terület a filmesek számára. Ti hogy álltatok hozzá, és melyik volt a legszebb pillanat számodra a film alkotása alatt?

Messze a legnehezebb a lóversenyek felvétele volt. A lovakkal megbeszélni, hogy milyen sorrendbe fussanak be nem lehet, viszont nekünk szükségünk volt a lóversenyekben egyfajta pontos koreográfiára, mikor melyik ló vezet, mikor melyik ló marad le, stb. Így nem volt más lehetőségünk, mint rengeteg lóversenyes felvételt készíteni és a vágóasztalon darabokból összerakni a számunkra ideális versenyt.

– Hallássérült sorstársak számára lesznek feliratos napok, amikor élvezhetik ők is a Kincsemet?

– A DVD-én lesz hallássérültek számára magyar felirat.

– A Divatikon.hu olvasóit is nagyon érdekli, a jelmeztervezőnek hogy jutott a választása a steampunk stílusjegyeit felhasználni a Kincsemben? Ki tervezte a jelmezeket, mennyi munkája és ideje van a kosztümökben?

– Bárdosi Ibolya a jelmeztervező, az ő ötlete volt a steampunk stílus használata. Hatalmas csapat vette őt körül , varrónők, szabászok, bőrdíszművesek, kalapkészítők sokasága vette őt körül. 3 hónapjuk volt, hogy ezt a nagymennyiségű jelmezt a tervezéstől a kivitelezésig megcsinálják.

– Mik a jövő terveid, mi lesz a következő nagyjátékfilmed, amin esetleg már dolgozol és folynak már benne a munkálatok?

A Valami Amerika harmadik részét forgatjuk nyáron, már zajlanak az előkészítések.

– Mit üzensz a Divatikon.hu olvasóinak, miért érdemes elmenni megnézni a moziban a Kincsemet?

– Talán nekem már nem is kell üzennem, mert láthatóan és hallhatóan ajánlják egymásnak az emberek. De leginkább azért ajánlom, hogy 2 óra olyan kikapcsolódás a film, hogy mindenki elfelejtheti a hétköznapi gondokat, és amit a visszajelzésekből tudok, hogy a film megnézésekor egy kicsit jó magyarnak lenni.

Sok sikert és boldogságot kívánok további alkotásaidhoz!

Cikkíró:

Napsugár Anna

siket fotóriporter

Fotó:

Herendi Gábor engedélyével

Ez a webhely a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ. Részletek

Egy EU-s tövény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal cookikat használ. Ha ezzel nem értessz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookik tárolását!

Zár