Új Magyar Műalkotó Boldogság Nagykövet született: Nándor Schreiter a Lufiruha szobrász

Hirdetés

A LUFI NEMCSAK A GYERMEKEKNEK A FELNŐTTEKNEK IS ÖRÖMET OKOZ:

– Milyen élmény vagy történés ért téged hogy elkezdj foglalkozni a lufiruha és lufi alkotások megteremtésével?

– A PartyKids Gyermek rendezvényszervező iroda tulajdonosaként, mindig szerettem belekóstolni a kollégáim munkájába, hogy tudjam mennyire nehéz egy-egy feladat elvégzése. A lufival is így kezdődött. Néhány évvel ezelőtt, miközben vártam a kollégáimat, hogy végezzenek egy rendezvényen, kértem néhány lufit, hogy kipróbáljam, el tudom-e készíteni az alapfigurákat. Elsőre nem okozott problémát, aminek úgy megörültem, hogy amikor hazaértem, egyből rákerestem az interneten a lufiból hajtogatott, és rengeteg, érdekesebbnél érdekesebb figurát találtam.
Egyiket rögtön megpróbáltam megtekerni, és még számomra is hihetetlen módon azonnal sikerült. Egyre többször vettem kézbe a modellező lufit, és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy már profi szinten hajtogatom a bonyolultabb figurákat is. Talán mondhatom, hogy szerelem volt első látásra, vagy próbára.

lufiruha (24)

 

Hirdetés

– Az első próbálkozás után mivolt az, amit rögtön meg akartál valósítani?

Emlékszem, a legelső olyan figurám, ami nem egy lufiból készült, az egy Pluto kutya volt.

lufiruha (12)

– Volt-e olyan történeted gyerekekkel, ami nagyon megérintett, amikor a kész lufit átadtad nekik?

– Rengeteg ilyen történetet tudnék mesélni, volt aki elsírta magát, volt aki átölelt és megpuszilt, de volt olyan is aki a cumiját adta oda egy lufifiguráért.

Minden találkozás más és más. Van amelyik megható, van amelyik vicces és sok olyan találkozás is van ami tanulságos. Természetesen amikor hátrányos, illetve hátrányos gyermekeknek készítek lufi figurát az a legmeghatóbb. Tökéletes példa volt erre december 24-én mikor a Heim Pál kórházban voltunk. Csináltunk az egyik barátommal egy kis „lufis gerilla” akciót. Gábor barátom héliumos lufikat adott, én pedig figurákat hajtogattam a gyerekeknek. Érdekes volt látni az arcokat, ugye se a gyerekek, se a szülűk nem számítottak rá, hogy érkezik valaki, aki lufival ajándékozza meg őket. Sokan még mikor eljöttünk is tátott szájjal álltak ott a lufikkal a kezükben. Hihetetlen jó érzés volt, talán mondhatom azt, hogy nekem ez volt a legszebb karácsonyi ajándékom.

lufiruha (21)

– Ebből is látható, milyen érzékeny lélek vagy. A jövőben tervezel-e olyat, hogy ellátogatnál fogyatékossággal élő vagy beteg gyermekekhez, és a lufin keresztül boldoggá tennéd őket?

– Igazából nem tervezem ez mára már folyamatossá vált. Vannak intézetek, ahova járok. De rendszeresen megkeresnek különféle alapítványok is. Ott azért sok esetben mérlegelnem kell, hisz minden felkérésnek nem tudok eleget tenni. De azért leginkább a spontán akciókat szeretem, beülök az autómba, odamegyek, és „adok” talán csak néhány színes lufit, de akkor ott annak a gyereknek mosolyt csalok az arcára és vidám pillanatokat szerzek és talán egy kis időre feledtetem a fájdalmukat.

lufiruha (23)

– Látod, ezért gondoljuk, hogy Te lennél a Boldogság nagykövete, mint lufi ruha szobrász.

– Szeretnék az lenni. Nagyon megtisztelő a cím maga. Nagyon jó lenne azzá válni, de egyenlőre nem érzem magam annak, nem is azért csinálom, csupán csak egy önző ember vagyok, aki szeret minnél több mosolyt bezsebelni egy-egy lufifigráért. Ez egy tiszta üzlet lufit adok és mosolyt kapok és még adózni se kell belőle.

lufiruha (7)

– Még előtted áll az élet.

– Így van.

– A felmenőid között volt-e valaki, aki művészi adottságokkal rendelkezett, örökölhetted a kreativitást valakitől?

– Igen, volt. Apukámnak, nagypapámnak is hihetetlen kézügyessége volt, de nővérenek Ingeborgnak, nővéremnek is eszméletlen jó kézügyessége van. Mindig azt gondolták, hogy én a pont-pont vesszőcskénél majd leragadok, ellentétben a nővéremmel, aki már gyerekként is briliánsan tudott rajzolni és azóta is rendszeresen fest. Apukám gyönyörűen rajzolt és fotóművész volt. Nagypapám pedig képes volt fotorealisztikus háromdimenziós képeket rajzolni és festeni. Igen, bennük megvolt ez a véna. Jó lenne, ha élnének és meg tudnám nekik mutatni az én „művészetem”. Hiszek benne, hogy ők látják, amit én csinálok és még egy kicsit talán büszkék is rám.

lufiruha (11)

– Amikor elkezdtél foglalkozni a lufikkal, valaki segített, felkarolt Téged? Vagy saját magadnak kellett ezt az utat kitaposni?

– Forrai Nikolettnek köszönhetem a legtöbbet, aki mára már barátomnak nevezhetek. Ő annak a cégnek a magyarországi disztribútora amelyiket használom. Ő volt az, aki látta bennem a tehetséget és folyamatosan bátorított és támogatott. Nem lehetek neki elég hálás. Neki köszönhetem, hogy most itt tartok. Ő az az ember akit bármikor megkereshetek a hihetetlen kéréseimmel, kérdéseimmel és kivétel nélkül mindig egyetlen választ kapok tőle „Gyere Nándi, megoldjuk!”

lufiruha (13)

– Hogy jutott eszedbe művész módon megközelíteni a lufit?

– Ez folyamat. Egy idő után elkezdesz olyan technikákat használni, amiket más emberek nem használnak, vagy csak ritkábban használnak, vagy nem feltétlenül annál a résznél, mint ahol én, A végeredmény nem egy szokványos alkotás lesz a szemnek, hanem valami egészen más. Mások azt mondják, hogy művészi. Én meg azt mondom, hogy csak azt hajtogatom, ami fejemben van, és nem azért, mert művészit akarok hajtogatni.

lufiruha (22)

– Sok versenyen vettél részt. Melyik az a verseny, egy lufi ruha és bármely lufi művész életében, amely a legnemesebb cím?

– Éppen az, amit egyéniben megnyertem 2014-ben Denverben. A World Balloon Convention 2014 elnevezésű versenyt.

– World Ballon Convention –versenyünk, kétévente rendezik, olyan, mint sportolóknál az olimpia. Sajnos én csapatok ellen egyedül tudtam csak részt venni Balloon Fashion kategóriában, ott második helyezést értem el.

lufiruha (4)

– Érdekelné az olvasókat, hogy milyen hátrányban van, aki egymaga indul csapat ellen?

– Rengeteg hátránya van. Eleve több kéz, többet és látványosabbat tud készíteni mint én egyedül. Az én erősségem igazából a jó rögtönző képességem. Hamar felmérem a helyzetet és ahhoz mérten tudok rögtönözni. Ez ott derül ki, hogy a harmadik helyezett csapat majd egy hónapig dolgozott azon a ruhán, amit ott ráadtak a manökenre. Rengeteg munkájuk volt benne. A felső részét hármak csinálták. Gyönyörű volt az öszhatás, de inkább kézműves ipar és nem annyira lufi művészet. Én úgy mentem oda, hogy amikor felszálltam a gépre, még nem tudtam, mit fogok csinálni. Igazából egy London-Denver közötti repülő úton álmodtam meg.

lufiruha (5)

– Pont ebből kifolyólag nagyon érdekelne, hogy honnan jön ez az erő és kitartás? Kitől örökölted ezt a tehetséget?

– Nem hiszem, hogy annyira erő és kitartás – sokkal inkább szerelem. Egész egyszerűen szeretek ránézni a lufira. Szeretek vele dolgozni. Hihetetlenül jó buborékokat egymás mellé rakni és látni ahogy kialakul belőle egy ruha, egy figura, egy szobor, vagy, akár egy dekoráció.

– Sokan nem tudják, hogyan készül egy lufi ruha. Nem a titkot szeretném elárulni az olvasóknak, hanem, mint a varrodában ha ruhát tervezünk akkor tudjuk, hogy van szabás-varrás. Nálad hogy indul a tervezési folyamat?

– Engem leginkább egy-egy forma indít meg. Van például egy alakzat, nem kell, hogy ruha legyen, lehet, hogy egy autónak a lámpája és a motorház tetője, ami megy az utcán. Volt már erre is példa. Vagy éppen egy épület utolsó szeglete, és az indított meg. Rengeteg olyan dolog van, ami elindít bennem egy tervezési folyamatot és már fejben össze is raktam. Ruhákat egyébként nem nagyon szeretek lemásolni. Arra ott vannak az ázsiaiak, vagy a kezdő magyarok.

lufiruha (14)

– A művészi lufi hajtogatásnál is ugyanazt az alap lufit használjátok vagy van valami speciális lufi ehhez? Vannak különleges lufi anyagok, amit Te is hajtogatsz?

– Igen, az a qualatex márkájú amerikai lufi. Ennél gyakorlatilag nem létezik jobb minőségű.

– Kezemben fogtam a világ legnagyobb lufi gyártó cég kiadványát és a te alkotásod van rajta saját modelleddel. Hogy történt címlapra kerülésed?

Felkerestek hogy szeretnék felhasználni az egyik munkámat a kiadványukba. Nagyon megörültem neki. Meg voltam győződve, hogy ez az akkori 2014-es év naptárjában jelenik meg. Hiába kerestem munkám a megjelent naptárban. Jó, gondoltam, el vagy felejtve. Rá két-három hétre megjelent a 2014. év világkatalógus a címlapon az én munkámmal. Az valami óriási dolog volt! Egy edzőterem közepén voltam és érkeztek szünet nélkül a gratulációk a világ minden pontjáról. Abban a pillanatban nem tudtam, hogy mihez gratulálnak. Visszakérdeztem egyik ismerősömtől, hogy „mihez gratulálsz?”. Így tudtam meg, hogy a címlapon van a munkám. Átküldte a képet és szégyen, nem szégyen, az edző terem közepén elsírtam magam. Szakmailag, úgy érzem, nem sok dolog van, amivel elismerhetik az ember munkáját, de, szerintem, ez olyan dolog, amire minden lufival foglalkozó ember vágyik.

– Gratulálok érte, én is láttam.

– Köszönöm szépen.

– Elképesztőek alkotásaid, legyen az bármilyen állat figura, vagy lufi ruha. Volt-e amikor horror film inspirált?

– Volt, amikor készítettem veszélyes állatot, mint például kobra, fekete özvegy, skorpió. Ilyen irányzat is volt, nagyon személy szerint nagyon szerettem. A szakma szerette, az emberek viszont nem annyira mint a habosbabos csajszis ruhákat! Meglepő volt számomra, de igazából így visszagondolva óriási volt a kontraszt. Utólag már tudom, minden emberben a lufi a vidámság. Ez a sorozatom inkább fekete volt, erős, erőteljes színek és a fotókon is sejtelmes.

lufiruha (15)

– Ha sztárokkal találkozol és tudod, hogy nekik ruhát kell tervezni, hogyan alakul Nálad?

– Sztárral? Magyarországról beszélünk, itt leginkább celebek vannak kicsivel ismertebb emberek mint az átlag, akikre holnap már szinte senki nem emlékszik és még az asztalra se raktak le szinte semmit, persze tisztelet a kivételnek. Ettől függetlenül némelyikkel egész jó barátságot ápolok. De egyébként a tervezés folyamata megegyezik egy átlagos ruhakészítés folyamatával.

– Van-e olyan álmod, a lufi tekerésen belül, ami még nem valósult meg?

Csapatok ellen is szeretnék egyéniben világbajnok lenni, akár 2016-ban, ahogy az egyéni versenyben világbajnok lettem 2014-ben.

lufiruha (19)

– Amikor ilyen versenyekre készülsz, van szükséged szponzorokra?

Persze, szükségem lenne nekem is mint mindenki másnak, de nem sajnos nem olyan egyszerű az.

– Lufi hajtogatás a magánéletednek is része, vagy otthon leteszed?

A magánéletemnek nem része, otthon viszonylag ritkán kisérletezek lufival, fejben viszont annál többet. Néha arra leszek figyelmes, hogy megyek autóval és lufit hajtogatok a fejemben. Egy egy új technika eszembe jut, például egy ruha uszály része és már le is hajtogatom fejben. Én ha egy lufit előveszek, azzal általában dolgozok és pénzt keresek.

lufiruha (25)

– Láttam tőled néhány fényképet a közösségi oldalon.

– A fotózás nekem hobbi, semmi több. Sajnos, nincs meg bennem az a véna, ami apukámban volt. Az ő idejében még minden más volt, akár egy napot ült valami előtt, és exponált kettőt, de az olyan volt amit látni akart. A digitális korszakban készítek ötszáz képet és kiválasztok néhányat amit utána még szerkezgetek is. Ez már egészen más világ.

– Ha valaki szeretné kipróbálni lufi hajtogatást vagy benne dolgozni indulásként milyen tanáccsal látnád el?

– Legyenek kitartók, kreatívak és tiszteljék a lufit.

– Az életedben tervezel-e családot?

– Természetesen, ahogy mindenki más én is álmodok családról és gyerekekről, de egyenlőre be kell érnem a barátaim gyerekeivel.

Köszönöm szépen az utadon sok sikert kívánok.

Tisztelettel:

Napsugár Anna

Fotóriporter

cikk és fotó

Mondd el a véleményed

A Macska – 83. rész

Több útszakasz ingyenes marad