Rab Zsuzsa: Kívüled élek Órák, napok jéghártyás ablaküvegét lehelgetem, hogy megláthassalak. Gyönyörű arcod tanulom utcán, sínek között, örök életveszélyben, nem tudom hova tartó villamosokon. Kívüled élek, olyan bátran, hogy abban már megláthatnád a vacogást, ha egyszer közelről szemügyre vennéd. De nem is ismersz. Én vagyok az, aki meg tudom szelidíteni szemöldököd egymást-maró kígyóit, aki nem […] More

Rab Zsuzsa: Jön majd Jön majd a jó öregség. Nagykendő s nyári esték. Megőrzött sárga vásznak. Tej és kenyér. Alázat. Csöndes botozgatások. Szekrényben motozgatások. Örökbefogadott macskák. Szédelgő, nagy szabadság. Arc: sárga, ráncos alma. Poros tükrök nyugalma. Mosolygó, szép halottak. Vagy élnek még? Kopognak. Régi, holdfényben úszó kisváros. Hegedűszó. Lét és nemlét határa. Tabletták. Kamillapára. Kényelmes-puhára […] More

Rab Zsuzsa: Otthont adsz Amint az ajtón benyitok, kezemnek otthont adsz a tiédben. Befogadod, mint csavargót a házba, ott vacok várja, tűzhely, vacsora, nincs lárma, nincs tülekvés. A lélek felbátorodva kioldja átázott cipőjét, vizes harisnyáját kötélre dobja, aranyfényű teát tesznek elébe, illatos málnaízzel, vágnak mellé, amennyi jólesik, a friss kenyérből. Aztán, ha a lélek, felbátorodva, […] More

Jöjjön Rab Zsuzsa: Parafrázis verse. Rab Zsuzsa: Parafrázis Nem szoktam, nem szoktam kalickában hálni, de szoktam, de szoktam szerte széjjel szállni. Valahol leszállni, magamra találni, mindent odaadni, tollam ragyogtatni. Szárnyammal rácsaim szálig lekaszálni, szoktam én, szoktam én földön is kószálni, százfelé osztatni, tollam szikráztatni. Nem is szikráztatni : halált halasztgatni. Szerelem, szerelem, jaj, velem mit […] More