Bevezető: Ez most maximálisan női téma lesz, ráadásul tíz éve írt iromány. A Kiscsillag emlékére írásom pozitív folytatása is egyben..
A mai napig olvasok ugyanis olyan megnyilvánulásokat, cikkeket, hozzászólásokat ősanyáktól (amilyen én sosem voltam, nem is vagyok, nem is leszek), miszerint a szülés az valami misztérium, egy küldetés, amely nem igényel holmi olyan divatot, mint a császármetszés. Hovatovább, aki császármetszéssel szült, az nem is szült. És ezt még én is megkapom, ha véletlen elejtem azt a mondatot, miszerint én kétszer szültem császárral. Már nem kérek elnézést ezért, bár volt időszak, amikor féltem kimondani ezt a mondatot, mert viszonzásul folyton egy-egy legörbülő A teljes cikkért KLIKK!
Mondd el a véleményed
