A szerelmi tánc gyógyító ereje
“Ne higgy annak, aki azt mondja: Nem vagy rá képes. Ha van egy álmod ne mondj le róla.”
– Mozgássérült gyermekként hogy tudtad magad elfogadni? Mi volt a legnagyobb segítség Számodra, hogy boldogabban, kiegyensúlyozottan élhess?
– Én nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, mert rengeteg mindent köszönhetek a szüleimnek. Nyilván, mint minden mozgássérült kisgyermeknek, nekem is voltak gyerekkoromban nehézségeim, míg elfogadtam azt, hogy én más vagyok mint a többi gyerek, és valójában rá kellett jönnöm, hogy mégsem vagyok más. Sokszor kérdeztem anyukámtól, amikor az utcán közlekedtünk, hogy miért néznek meg úgy az emberek? Ő mindig azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele, hadd nézzenek. Sosem voltam egy otthonülő típus. Ezáltal sikerült nagyon hamar elfogadtatni magammal az állapotomat. Rájöttem az évek során, ha bezárkózom, és soha nem járok közösségbe, azzal nem fog történni semmi. Attól még nem szállok ki a kerekesszékből. Sokkal boldogabb életet élhettem és élhetek, hogy beilleszkedtem a társadalomba. Engem egyáltalán nem zavar, hogy kerekesszékkel kell közlekednem.
– Hogy indult a szerelmetek, volt-e probléma az elfogadással? Van- valami kedves élmény, ami a szerelmetekben történt?
– Interneten ismerkedtünk meg. De nem is akárhogyan. Én már annyira egyedül éreztem magamat, hogy nekem nem volt még akkor társam, hogy 5 évvel ezelőtt regisztráltam egy internetes társkereső oldalra, ahova sérült, nem sérült, bárki regisztrálhatott. Onnan írt nekem csak egy keresztnévvel egy srác üzenetet, hogy idézem: „Ide regisztrálj”, és ez mellett volt egy elérhetőségi link. Gondoltam vesztenivalóm nincs, mivel vágytam már egy társra, hát megnéztem azt az oldalt. Ez a kapott elérhetőség egy kimondottan sérülteknek a társkereső oldala volt. Nos, ide is regisztráltam, bár titkon én igaziból nem sérült társat kerestem magamnak. Reméltem, hogy valahol a nagyvilágból lesz valaki egészséges, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok. Azt hozzáteszem, semmilyen hirdetésembe nem titkoltam, hogy kerekesszékes vagyok. Miért is titkoltam volna? Nos, itt jön a csoda, hogy én, mint sérült regisztráltam erre a bizonyos oldalra, István pedig, mint egészséges a sérültek társkeresőjére. Megjegyzem, hogy én itt egyáltalán nem keresgéltem senkit, csak csupán regisztráltam. István talált rám, és írt nekem először üzenetet. Ez a bizonyos oldal két hónapig létezett. Pont, amíg mi egymásra nem találtunk. Köztünk első perctől kezdve semmi elfogadási probléma nem volt. Soha nem titkoltam semmit előle az állapotomról sem. Szerintem annál rosszabb, ha ilyen dolog később derül ki. Mert az az ember, aki elfogad sérültként, az az első perctől kezdve elfogadna.
Egy kedves élmény? Hát van, igaziból több is, de egyet kiemelek a sok közül, ami mindkettőnk számára kedves élmény. Akkor, amikor ez megtörtént még nem laktunk együtt. István egyik hétvégén nagypapájánál volt látogatóban, az anyukájával. Én otthon voltam. Tőlünk kb. másfél órányira voltak. Tudtam azt, hogy vasárnap délután fognak hazaérkezni. Nálunk vasárnap délután, kora este egyszer csak jelzett a kutyánk, hogy jön valaki. Meghallottunk autót érkezni. Anyukám akkor épp nem tudott azonnal kimenni, hogy megnézze, ki az, így megkért engem, hogy én menjek. Mikor kiértem, István és az anyukája álltak előttem. Csak úgy jöttek meglepetés szerűen. Hatalmas meglepődés volt olvasható az arcomról, és rögtön a karjaiba borultam. De a vicces az, hogy amikor elindultak a nagypapától, akkor még István sem tudta, hogy hozzám fognak jönni. Mert neki is meglepetés volt, amikor elérkeztek egy kereszteződéshez, és az anyukája megkérdezte, hogy na, akkor most jobbra vagy balra menjek? És ezt Ő nem értette, míg az anyja el nem mondta a tervét. Így kerültek hozzánk. Az volt életem egyik legszebb napja.
– Mit jelent Számotokra, hogy az Akadálymentesített környezet megvan-e?
– Az akadálymentesség hozzáállás kérdése. Nem várhatjuk el, hogy mindenkire személyre szabják a környezetet, Istvánnal mikor együtt vagyunk (közlekedünk) semmilyen külső körülmény nem jelenthet akadályt. Egyedül, természetesen, mint minden mozgássérült személynek nekem is megvan a magam nehézsége a közlekedésben, de megfelelő improvizációs készséggel és segítőkész emberekkel minden akadály leküzdhető.
– Honnan indult az ötlet hogy táncolni szeretnétek?
– Mielőtt bármit válaszolok erre a kérdésre, azt tudni kell, hogy nekem gyerekkori álmom volt a tánc. Még kerekesszékből is.
De hogy válaszoljak is, a tánc a lakodalmunk szerveződése során került az életünkbe. Ugyanis a zenekar, akiket felkértünk a lakodalomra, jött az ötlettel, hogy egy fajta meglepetés táncként tanuljunk be táncokat, amiket a vendégeinknek előadunk. Így kerültünk össze Bayer Judit koreográfussal, aki felkészített minket a lakodalomra táncokkal. Ő akkor is, és most is a Paradance Company kerekesszékes tánccsoport koreográfusa, és mikor mi még csak a lakodalomra készültünk, már hívtak, hogy csatlakozzunk hozzájuk táncosokként. Egy évig táncoltunk a csoporttal. Aztán megismertük Jegonyán Okszánát, jelenlegi koreográfusunkat, és első találkozás után már tudtam, hogy váltani akarok, és vele akarok tovább dolgozni.
– Tánc ruháitok gyönyörűek, modernek. Ki készíti vagy tervezi őket?
– Én nagyon sokáig az egyik táncunkat Luna címmel a saját menyasszonyi ruhámban táncoltam. Aztán amikor bekerült az életembe a versenytánc, akkor lett másik táncos ruhám, melyet először Jegonyán Okszána egy ismerős varrónője varrt részemre, aztán a jelenlegit pedig egy divattervező, aki fitnesz verseny ruhákat varr. A tervezés közös a koreográfussal. Mi nagyjából mindent kitalálunk, hogy milyet szeretnék, és milyen a praktikus, és nem utolsó sorban mi illik az adott koreográfiához, azt megkapja a varrónő, és ha még valami hiányzik, akkor azt vele egyeztetem.
– Mennyire fontos számodra a divatot követni és mit csinálnál másképp?
– Igyekszem maximálisan a praktikum és a trend irányából közelíteni az öltözködésemet. Mozgássérültként figyelemmel kísérve testi adottságaimat a modern külső rendkívül fontos számomra. Sérültek számára szóló divattal foglalkozó kiadványokból hiányolom a segédeszközök, mint „ruházati kiegészítők” figyelembe vételét illetve az erre vonatkozó tanácsok hiányát.
– Mit jelent számodra a tánc? Hobbi, munka vagy életérzés?
– Igaziból mind a három egyszerre. Korábban már írtam, hogy gyerekkori álmom volt a tánc. Akkor viszont még álmodni sem mertem arról, hogy ez valaha megvalósul. Sokszor van az, hogy fáradtan indulok el a próbára, de mindig feltöltődve, és boldogan érek haza. Egyszerűen szeretem csinálni. Ad egyfajta erőt, amit igaziból nem tudnék megmagyarázni. A tánc mellett persze ott van a férjem, a háztartás, és van két kutyusunk, akik szintén nagyon –nagyon fontosak az életemben, de a tánccal kiegészül még ez a fontosság.
– Az V. Világtánc fesztivál kerekesszékes freestyle szóló kategóriájában I. helyezést értél el gratulálok! Hogy jutottál el idáig, ki az oktatód és ki az, aki a legmotivációsabb erőd?
– Köszönöm szépen a gratulációt. Koreográfusom Jegonyán Okszána, akivel egy évvel ezelőtt kezdtem dolgozni. Nagyon nagy az összhang köztünk, szeretek vele dolgozni, táncolni. A zenéinket Dimofat Deejay csinálja, akinek szintén sokat köszönhetünk. Az V. Világtánc fesztivál verseny volt az első versenyem, ahol freestyle szóló kategóriában indultam. Nagyon izgultam miatta. Akkor kezdtem a szólós változatot.
A legmotivációsabb erőm, a férjem Kasza István, és Jegonyán Okszána, akik hisznek abban, és ezáltal velem is elhitetik, hogy sikereket tudok elérni, és fejlődök. Egy ilyen dolgot csak azért, hogy csináljak valamit, nem lehet csinálni. Ezt egyszerűen szeretni kell, és én nagyon szeretem is csinálni. Élvezem minden pillanatát. Ahogy férjem fogalmazott a testépítéshez, ez maga a szerelem a tánc iránt nekem.
– Milyen helyezéssel jöttél el a Szentpétervári, IPC Wheelchair Dance Sport Continents Cup 2015. rendezvényről?
– A Szentpétervári verseny volt az a verseny, ahonnan nagyon jó érzéssel jöttem haza. Igaz a helyezésem nem olyan lett, amit vártam, (és most félre ne értsen senki) nem vártam első helyet magamtól. Attól még messze vagyok, egy ilyen fajta világkupa versenyen. Egész pontosan 16-ból, 11. helyezést ítéltek nekem a bírók, annak ellenére, hogy életem addigi legjobb szereplését alakítottam. Persze tudom, hogy van még mit csiszolnunk a dolgokon.
– Férjed csodálatos tánc partnered, aki bodyban bajnokságot nyert. Neki mit jelent a test karbantartása széppé tétele, hogy kezdődött el nála a Fitness szerelem? Mi a célja?
– 13 éves korában, amikor katonai iskolába felvételizett, ráébredt arra, hogy a fizikai felmérőn meg fog bukni. Emiatt kezdte el erősíteni magát. Bár a kezdet szükségszerű volt, a folytatás volt maga a szerelem.
István szavaival élve: „Megtaláltam, amit kerestem anélkül, hogy tudatában lettem volna annak, hogy egyáltalán keresek valamit.”
Azóta a testépítés és az élete elválaszthatatlanok egymástól. Célja: Mint minden versenyszerű sportolónak a csúcsok csúcsa, és még azon is túl. Természetesen a sport szempontjából nézve.
– Mi a legnagyobb célod az életedben amihez nincs segítséged, hogy elérhesd?
– A közös életünkben Istvánnal jelenlegi nagy célunk a babavállalás. Azon vagyunk, hogy szaporodjon a család.
A táncban pedig a következő nagy cél, november 6-9. között Olaszországban, Rómába a Világbajnokság, melyre a kvalifikációt megszereztem Szentpéterváron. Magyarországot egyedül képviselve mennék-megyek Jegonyán Okszánával a koreográfussal. A nehézség a szponzorok találása. Támogatókat keresünk, egyelőre kisebb sikerekkel sajnos. Akad itt-ott mindig egy kicsi, de egyelőre ez kevés sajnos. Van még egy nagy cél, ami szintén a tánchoz köthető, hogy legyen egy versenytáncosi kerekesszékem. Ez is azért nincs még, mert sokba kerül.
– Ha valaki felkérne táncolni Titeket, hol érhet el?
– Itt megemlítem, hogy már közben elkészült Istvánnal is egy újabb táncunk.
Az email címemen elérhető vagyok bármikor, ami a következő: [email protected]
– Mit üzentek a Divatikon.hu olvasóninak 5 pontban a szeretetről, elfogadásról, test szépségről?
– Váltsd valóra a párod álmait, a sajátodat nem tudod, mert akkor már rég kész lenne, de te az övét és ő a tiédet könnyedén megteheti.
– Ahol két ember igazán szereti egymást, ott a probléma szó nem létezik.
– Csak azért mert mozgássérült vagy legyél önmagad, és a sérültséged ténye jelentéktelen aprósággá válik.
– Mindig élj a mának!!!
– „Az élet egy nagy játék, csak tudni kell játszani benne!” —-Az emberek többsége megkeseríti a saját életét azzal, hogy mindent túlbonyolít.
Cikk író:
Napsugár Anna
siket fotóriporter
Fotó: