Sokáig nem tudtam magamról, hogy problémaorientált vagyok (voltam). Annyira megszokott volt az, hogy tehetetlenül szemléltem az eseményeket és a világot körülöttem. Az élet csak úgy megtörtént velem. A kihívásokat és nehézségeket nem a valóságom gazdagodásának lehetőségeként láttam, hanem gyakran legyőzhetetlen akadályoknak tűntek.
Amikor a kezembe vettem az életem, az egyik prioritásom lett az, hogy átalakítsam a gondolkodásomat. Az élet pedig sorra hozta is a lehetőségeket, hogy gyakoroljak. Idő volt, amire túl tudtam lépni a pánikon, ami egy-egy problémával szembenézve elkapott. Még ma is előfordul, hogy az első reakcióm a félelem vagy kétségbeesés, de viszonylag hamar fülön tudom csípni, át tudom fordítani. A teljes cikkért KLIKK!
Source:: Sminkkel.com