Ha valahogy jellemezni kellene mindazt,amit ma képviselsz, akkor talán úgy fogalmaznék, hogy ez egy sajátosan költői, gyönyörű képekkel teli, ízes, utazós, merengős világ, s mindez dalban elbeszélve. Honnan indult, miből táplálkozik ez az egész?
Talán középiskolából erednek a költői vonások: közhely, de az első nagy középiskolai szerelmem hatására elkezdtem verseket, meg novellákat írogatni – mondjuk 16 éves koromban.Aztán megismertem egy csomó amerikai zenekarral, közülük a legnagyobb benyomást a Modest Mouse tette rám. Aztán csatlakoztak szép sorban a bandák, akik a zenei ízlésem alakították: 764-Hero, Pavement, Shins, Death Cab for Cutie, stb. Egyetemista koromban édesanyám vett nekem karácsonyra egy klasszikus gitárt, én meg az első két akkordra, amit megtanultam elkezdtem felfűzni a folyamatosan keletkező verseimet.Az “utazós, merengős” hatást pedig olyan zenekarok ültették el bennem – gondolom – mint a Fleet Foxes, Iron and Wine, Built to Spill, Mimicking Birds, és így tovább.(Teljesen mellékesen megjegyezném: utálom, amikor valaki a kedvenc zenekarjait sorolja, és na tessék, ezt csinálom.)
Ha már a középiskolát szóbahoztad. annak idején hogy fogadták ezt a különleges lelkületet, amit te képviselsz?
Középiskolában valószínűleg nem is ismerték ezt az oldalam, abban az időben csak nagyon kevés embernek mutattam meg a költeményeim. Nem a kérdésre válaszoltam, igaz?
Szeretem, ha spontánabban alakul a beszélgetés…Zárkózottabb voltál abban az időben? Tehát úgymond te voltál az a fiatalember, aki elücsörgött a hátsó padban és inkább magának alkotott?
Nem, abszolút nem. Mindig voltak barátaim, ráadásul kollégista is voltam: ott azért nem könnyű elzárkózni.
Mikor és hogyan született meg az elhatározás, hogy ezek már többek, mint holmi fióknak és próbatermeknek szánt irományok vagy szösszenetek, hát ha nem is országnak-világ, de mindenesetre érdemesek már arra, hogy egy szélesebb közönségnek is meg kell mutatni?
Konkrét elhatározásról nem beszélnék, inkább azt mondanám, ez történelmileg így alakult.Egyetem alatt két zenekart is megjártam, mint ritmusgitáros (így visszagondolva, jézusom, de béna voltam!).Aztán megismerkedtem Gál Tamás barátommal, akivel rövid időn belül megalapítottuk a Sad Kolibires-t.Eleinte ketten raktuk össze zenei ötleteinket: én hoztam a szövegeket, Tomi az ösztönből jövő gitárriffjeit (mert szerintem a mai napig nem tudja, mit játszik!).Később beszállt Fodor Csabi (basszusgitár) és Németh Máté (dob) és egy kurta éven belül felléptem – életemben először közönség előtt – a budapesti Roham Bárban.
Ha már ezt így szóba hoztad – mármint életed első fellépését, erről jutott eszembe: lámpalázas típus vagy?
Azt hiszem ezt ott akkor a Rohamban legyőztem: emlékszem az első szám alatt elzsibbadt az egész gerincem, a kezeim meg nem akartak engedelmeskedni az agyamnak… aztán a második-harmadik dal után feloldódott ez az állapot. Azóta nem éreztem ilyet színpadon – hála égnek.Oké, nem hazudok: minden koncert elején van valami pici hőemelkedés, de az első dal ezt mindig elmulasztja.
Ezek szerint Téged nemhogy spannolna, sokkal inkább bénítóan hat Rád a lámpaláz?
Is-is. Helyzetfüggő.
Ha már az előbb a Sad Kolibries szóba került, gondolom biztos millióan megkérdezték már előttem, de honnan a zenekar neve? Miért pont Szomorú Kolibrik?
Akartunk valami állatos nevet a zenekarnak. Tomi előjött, hogy hummingbird helyett legyen Kolibrie (mert jobban hangzik), én meg hozzátettem megszámlálhatatlan jelzőt, mire közösen rábólintottunk a Sad Kolibries-re (mert jó kimondani, vagy ilyesmi)… most hogy kérdezted, még az is eszembe jutott, hogy a Petőfi-hídon sétáltunk át ketten egy este, amikor ez a döntés megszületett.
Hogyan születnek a dalaitok?
Most a Spark the Hawk-kal valahogy úgy néz ki a dolog, hogy én otthon összedúdolok valamit magamnak, aztán elsőként megmutatom Máténak, a dobosnak (legtöbbet mi ketten próbálunk).Aztán jönnek a többiek: Nati (brácsa, ukulele) és Laci (basszus, gitár, billentyűk) kitalálják rá az ő részüket, illetve az ő ötleteiket is beépítjük a végleges számszerkezetbe.Fél évvel ezelőtt számomra kedves dolog történt: Nati is elkezdett dalokat írni otthon, ukulelére. Kettő szerzeményét már meg is komponáltuk.
Ami a dalszerzést illeti, hattok egymásra?
A többiek mindig húznak ezzel, hogy én mindenkit alkotásra meg éneklésre ösztönzök a zenekarban. Azt hiszem hatunk. Megírtam például a Wolf’s Advice című dalt, de elénekelni nem tudtam, nem találtam meg magam benne. Nati majdnem a stúdióban szembesült vele, hogy ezt a dalt ő énekli fel.
Széles L. Gábor
2015.10.30