Szíj Melinda (Győrben született 1969. március 28-án) Fonogram-díjra jelölt magyar énekesnő, a 2010-es Megasztár 5. széria harmadik helyezettje. Hangja csodálatos erőteljes lírai szoprán, de alkalmas drámai dalok előadására is. Sokan Edith Piafhoz és Barbara Streisandhoz hasonlították előadásmódja és stílusa miatt. Gyermekkora óta Barbara Streisand a példaképe. Az éneklés mellett a versírásban is jeleskedik. Első, bemutatkozó lemezének borítóján költőként is bemutatkozik: válogatott verseit ajándékként és köszönetképp ajánlja mindenkinek, aki szereti és figyel rá. A zenei művészetben két, számára nagy elismerés, hogy díjat is nyert a Jelenlét Művészeti-díj (2011) és a Zámbó Jimmy-díj (2014). Első, bemutatkozó albuma a Foltos úton 2011. március 31.; A Mahasz Top 40 – Album- és válogatáslemez-listát négy héten át folyamatosan vezette. Pályafutásának legszebb élménye, amikor a Van a csend még a szóban dalát Fonogram-díjra jelölték 2016-ban. Számára legszebb ajándék hogy egy klipet kapott Napsugár Anna siket jeltáncművésztől, aki róla írt egy dalt Kaszás Péterrel.
Honnan indult zeneszereteted, szüleid támogatták-e zenei munkásságod?
-A zenei irányultságom hosszú időre nyúlik vissza, tizenéves koromban kezdődött. Tizenéves korom kedvence volt az ABBA együttes, már az idő tájt is több dalukat megtanultam. 1981-ben, gyermekként figyelemmel kísértem a televízióban a Táncdalfesztivál műsorát, ami tovább mélyítette a zene iránti szeretetet bennem. A nagy áttörést azonban a Barbara Streisand művészetével való találkozás hozta meg számomra: ettől az időponttól a zene már szenvedélyemmé vált.
Melyik volt életed legszebb fellépése, és hogy hatott Rád?
– Hála a jó Istennek nagyon sok emlékezetes fellépést tudhatok magam mögött. Számomra óriási jelentőségű, ha a közönség rezonál arra, amit a színpadon lát; együtt él, beleél és átél velem előadás közben. Véleményem szerint az előadó művészet akkor tud beteljesedni, ha a közönséggel alkotott közös, „lélegző” produkcióvá válik. Sok ilyen előadást kiemelhetnék a teljesség igénye nélkül; feltétlen említést érdemel a Győri Balett társulatával történt közös fellépés 2011-ben a Rózsaszínház c. darabban, ahol a zseniális Edith Piaf alakját idézhettem fel néhány dala erejéig. Neumark Zoltán zongoraművésszel több nagy sikerű előadóestet tartottunk például szülővárosomban, Győrött, vagy a közelmúltban egy zártkörű rendezvényen, illetve tavaly Nyíregyházán. A TomCatBand zenekarral a múlt hónapban Gyöngyösön adtunk remek hangulatú koncertet.
2010-ben a Megasztár ötödik széria harmadik helyezettje lettél, amihez gratulálok! A tehetségkutató alatt melyik dalt volt Számodra a legfelemelőbb érzés elénekelni?
-A tehetségkutató immár 7 esztendő távlatából számomra sok-sok tanulsággal szolgáló tapasztalat, egyben mérföldkő, mára pedig egy letisztult, a helyére került és helyén kezelt – emlék. Most hirtelenjében nem tudnék egy dalt sem kiemelni, mindegyik, amit ott énekeltem, más miatt volt kedves számomra. A legszabatosabban talán Téged idézve tudnám kifejezni, azaz nekem csakugyan felemelő érzés volt a Megasztár színpadán énekelni – egy bizonyos pontig.
Edit Piafhoz hasonlítják előadásmódodat és stílusodat. Amikor Kökény Attilával a New York-ot énekelted, nagyon sok ember szemébe csaltál könnycseppet, olyan hatással voltál rám is a szeretet előadásodon keresztül, hogy akkor elhatároztam, egyszer szeretnék én is egy dalt ajándékozni.
Nekem mindig boldogság, ha akár csak pillanatnyi örömöt, önfeledt perceket tudok okozni az embereknek, a hallgatóságomnak. Ezek a visszacsatolások mindenkor fontos megerősítések egy előadó számára. Az előadó-művészet hivatás, soha nem lehet öncélú. A tehetség felülről kapott ajándék, egyben felelősség, melyet egyszersmind köteles is „munkára fogni” az, aki kapta, hogy beteljesítse vele Isten céljait a földön. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek. Nagyon hálás vagyok, hogy terved immár megvalósult, és megszületett a Te dalod nekem.
A Megasztár után mennyi szereplés felkérés érkezett, és mit jelentett Számodra benne szerepelni?
– Bármilyen egyszerűnek és könnyűnek is tűnik kívülről, egy országos szintű ismertség sem jár feltétlen mindig és mindenkor előnyökkel… Végeredményben Isten segítségével megtaláltam a helyemet, és megtaláltak a lehetőségek is. Örülök, hogy soha nem kényszerültem méltatlan és érdemtelen kompromisszumokra, és sikerült hűnek maradnom értékrendemhez.
- március 31-én az első bemutatkozó albumod a „Foltos úton”. A Mahasz Top 40 – Album- és válogatáslemez-listát négy héten át folyamatosan vezetted, Számodra mit jelentett ez az elismerés, és mi volt a következő dal?
– Nagy pillanat, diadalmas érzés volt ez az életemben. Ajándék elsősorban a családomnak, drága szüleimnek, egy olyan elismerés, amit úgy éreztem, soha nem vehetnek el tőlem, ami dokumentálva lett. Lényegében a közönség kézzel fogható szeretete öltött testet ebben az aranylemezben. Saját dalokkal aztán csak a későbbiekben, 2013. után jelentkeztem.
A 2014-es Zámbó Jimmy díjhoz gratulálok. Milyen érzéssel jöttél el a díjátadóról, a díj adott-e Neked valamilyen útmutatást zenei pályádhoz?
-A szakmai elismerés mindig igazodási pont. Útjelző, hogy honnét meddig jutottam el, hol vagyok jelenleg, és merre tartok, tartok-e valamerre egyáltalán. Az öröm mellett ilyenkor a felelősség is ott van: a nem nyugodtan hátradőlni, hanem folytatni tovább, nem megállni, a fejlődni szükségesség felelőssége.
Fonogram-díjra jelölték dalod, amihez szívből gratulálok! Neked mit adott a „Van-e csend még a szóban”?
– Szívemnek kedves, a szerzőkkel – Buda László zeneszerzővel és Srek Zsuzsanna szövegíróval – saját közös „gyermekünk” e dal. Az önkifejezés és önmegismerés igen fontos eszköze, hogy nekünk, előadóknak a közismert, kedvelt dalok interpretálásán túl mindig legyen saját hangunk, saját dalunk. Egy előadó hosszú távon csak úgy lehet hiteles és ön azonos, ha meg tud nyilvánulni a saját hangján: van saját hangja, saját mondanivalója, saját eszköztára. Számomra a szakmai áttörést hozta meg ez a dal.
Az idei „Tánc világnapján” részt vettél egy rekord kísérletben, ahol a Te dalodra táncoltak. Milyen hatással volt Rád ez a kísérlet?
– Leonard Cohen Hallelujah c. dalának előadására kaptam felkérést e jeles alkalomból. Neumark Zoltán zongoraművésszel boldogan vállaltuk, s magunk is páratlan élménnyel gazdagodtunk. A szépkorú emberekből tánc közben valóságos életöröm áradt. Minket is áthatott előadás közben valamiféle magasztos érzés: az egyszerűen felülmúlni önmagam érzése. Mindig mindenből, minden által tanulhat és gyarapodhat az ember. Én itt azt tanultam, hogy a boldogság és az öröm – akár a mozgás öröme – nem képesség, hanem döntés kérdése. Ezek az idős emberek a hajnali fagy ellenére időben felkeltek, útra keltek, busszal hosszú órákat utaztak, azaz fáradságot vettek egy pici örömért.
2017 nyarán kaptál Napsugár Anna jeltáncművésszel egy klip lehetőséget „Szerelemláz” címmel. Számodra mennyivel volt más egy fogyatékossággal élő művésszel dolgozni és mit jelent Neked ez a dal?
– Számomra mindig kitüntetés egy felkérés, mert ez is az elismerés egy formája. Valaki engem választott. Ha örömet okozhat egy közös munka, az egyiket ért áldásból kettejük áldása lesz, ami aztán megsokasodhat, és sokak áldásává válhat, ha – sokak örömére – közös produkciójukat majd előadhatják. Így működik ez. Számomra kivételes öröm e közös munka. Lám, a fogyatékossággal élő ember is élhet teljes értékű életet, benne is munkálhat alkotókedv, motiváció, tenni akarás. Én ezt nagyra tartom. Egy fogyatékossággal élő ember, aki nem sajnáltatja magát, hanem a látszólag rosszat jóra képes fordítani. Ezzel példát állíthat hasonló sorsú embertársaink elé. Mindenkiben van valami képesség, tehetség, Isten adta ajándék. Mindenki küldetéssel érkezik erre a földre.
A klip:
Mit nem értél még el zenei pályafutásod alatt? Mi a célod?
– Mindig kell, hogy célok irányban tartsanak minket. Nem vagyunk a helyünkön, míg csak céltalanul „éldegélünk bele a világba”. Sok minden van, amit még nem értem el, de nem bánkódom emiatt. Egyszerűen lehet, hogy bizonyos ideig nem jó célokat fogalmaztam meg magamnak. Nem olyanokat, melyek összhangban állnának az Isten által rám szabott elhívással. Márpedig – ahogy a Biblia is mondja – „ha az Úr nem építi a házat, akkor hiába fáradnak az építők”. Továbbra is tehát az Úr vezetésére bízom magam. Bizton állíthatom, hogy ez életem legjobb döntése, és még sohasem okozott csalódást. A konkrét célokat illetően továbbra is szeretnék saját dalokat, és ezentúl is örömmel megyek mindenhová, ahol úgy érzem, adhatok.
Mit üzensz a Divatikon.hu olvasóinak a szerelem jegyében?
–A szerelem az egyik legnagyszerűbb és legnemesebb titok az életben. Magától jön. De nem véletlen emeltem ki így: vastagon szedve, dőlt betűvel. Aki nem érti, annak javaslom Reményik Sándor Kegyelem c. költeményét elolvasásra. A szerelem – az igaz, a méltó, az érdemes – az én életembe is „magától jött”. Örökké hálás leszek a Teremtőnek érte.
https://sese.web.elte.hu/versek/rs_kegyelem.html
Cikk író:
Napsugár Anna
siket fotóriporter
Fotó:
Kaszás Bence
