Miért érzed azt, hogy túl sok vagy, amikor magadat adod?
Miért leszel hirtelen félős és sebezhető, amikor a figyelem középpontjában találod magad?
Miért húzódsz már megint a háttérbe, hogy aztán utólag megbánd, és azt érezd, valami fontos és megismételhetetlen veszett el örökre?
Néha olyan mintha nem is a saját életedet élnéd, pedig valahol mélyen bent tudod, hogy rengeteget adhatnál a világnak?
Amikor magadba nézel, pontosan tudod, hogy különleges ajándékokkal érkeztél erre a világra, és a vággyal, hogy ezeket valóban meg is oszd másokkal. Szeretnéd, hogy az életed számítson, hogy tudd, megtettél mindent, megadtál mindent, fejlődtél, növekedtél, ÉLTÉL…
Csak azt hiszed, ez valami buta, elérhetetlen kis A teljes cikkért KLIKK!
Mondd el a véleményed
