A „A cél szentesíti az eszközt” azt jelenti, hogy egy fontosnak tartott cél érdekében az ember megengedhetőnek tart olyan módszereket is, amelyeket önmagukban erkölcstelennek, tisztességtelennek vagy igazságtalannak ítélne. A mondat mögött az a gondolat áll, hogy a végeredmény – ha elég nagy, nemes vagy hasznos – „igazolja” a közben elkövetett hazugságot, csalást, erőszakot vagy manipulációt.
Jelentés a hétköznapi nyelvben
A kifejezést ma többnyire akkor használják, amikor valaki tudatosan megszeg egy szabályt vagy erkölcsi normát, de azzal védekezik, hogy „végül jóra vezet” vagy „mindenki érdekében teszi”. Például: valaki hazudik egy állásinterjún, „mert különben sose kapna munkát”, vagy egy politikus tisztességtelen kampányfogásokat alkalmaz, mondván, hogy „a fontos az, hogy nyerjünk, mert mi majd jól kormányzunk”.
Ezért a mondatnak többnyire kritikus, gyanús felhangja van: gyakran úgy idézik, hogy jelezzék, az illető rossz eszközöket próbál „nemes célokkal” kimagyarázni. Sok gondolkodó és etikai irányzat kifejezetten elutasítja az elv korlátlan formáját, mert könnyen vezet visszaéléshez, korrupcióhoz, erőszak igazolásához.
Történeti háttér és erkölcsi vita
A mondatot gyakran Niccolò Machiavellihez kötik, akinek A fejedelem című művét úgy szokták összefoglalni, hogy a hatalom megtartása érdekében a fejedelemnek sokszor „nem illik” a hagyományos erkölcsi normákhoz ragaszkodnia. A pontos fordulat nem így, szó szerint szerepel nála, de a gondolat – hogy a politikai cél érdekében sok minden megengedett – erősen kapcsolódik a nevéhez.
Később vallási, filozófiai viták tárgya lett, hogy létezhet-e olyan magas cél (életek megmentése, háború elkerülése stb.), ami miatt bizonyos máskülönben tiltott eszközök mégis vállalhatók. Sok etikai álláspont szerint nem elég „jó célra” hivatkozni, az eszközöknek is erkölcsileg vállalhatóknak kell lenniük; különben mindenki a saját „nemes céljaira” hivatkozva bármit megtehetne.
Mire figyelmeztet a közmondás?
Ma a mondat kétféleképpen bukkan fel:
-
vagy úgy, mint cinikus önigazolás, amikor valaki mentegeti a saját rossz eszközeit;
-
vagy úgy, mint kritikus idézet, amellyel épp azt jelezzük: „vigyázz, itt valaki a célra hivatkozva akarja elhallgattatni az erkölcsi kifogásokat”.
Éppen ezért sok modern értelmezés inkább így fogalmazna: nem minden cél szentesíti az eszközt, és egy igazán jó célhoz is tisztességes eszközök illenek.