A „csodálatra méltó” szavak ereje – hogyan dicsérj úgy, hogy az valóban emeljen?

Hirdetés

A „csodálatra méltó” azoknak a tetteknek, jellemvonásoknak, embereknek jár, akikben valami különös érték, erő vagy szépség van – olyasmi, amit érdemes észrevenni, megbecsülni, akár követni is. A szavaink ilyenkor nem csak leírnak, hanem építenek: önbizalmat, kapcsolatot, motivációt adnak.

Mit jelent pontosan a „csodálatra méltó”?

Nyelvtanilag a „csodálatra méltó” különírandó szószerkezet: a „csodálatra” főnév (arra, hogy csodáljuk), a „méltó” pedig jelzi, hogy valaki/valami erre rá is szolgál. A hétköznapi jelentése: annyira jó, különleges, szép vagy nemes, hogy természetes reakció rá a csodálat.

Szinonimái között sok árnyalat van:

Hirdetés
  • káprázatos, bámulatos, bámulatba ejtő, csodás, csodálatos, fenomenális, briliáns, rendkívüli, sőt idegen szóval: admirábilis.
    Ezekkel lehet finoman játszani: mást sugall a „briliáns ötlet”, mint a „csodálatos ember” vagy a „rendkívüli bátorság”.

Milyen jellemvonásokat nevezünk csodálatra méltónak?

A pozitív pszichológia 24 „erősséget” különít el – ezek közül több tipikusan csodálatra méltóként él a köztudatban is. Néhány kiemelt példa:

  • Bátorság: amikor valaki félelem ellenére kiáll másokért, az igazságért, vagy vállal egy nehéz utat.

  • Kitartás: hosszú távon, kudarcok ellenére is dolgozik egy célért – sportban, tanulásban, alkotásban.

  • Kedvesség, emberségesség: önzetlen segítség, figyelmesség, szociális intelligencia – olyan emberek, akik mellett mások „fellélegeznek”.

  • Igazságosság, méltányosság: aki nem részrehajló, vállalja a konfliktust is, ha valakit igazságtalanság ér.

  • Remény, lelkesedés: aki nem csak „pozitív”, hanem képes másokban is felébreszteni a hitet, hogy érdemes próbálkozni.

Ha ilyen tulajdonságokra keresel szavakat, jó kiinduló az olyan listák böngészése, ahol tematikusan csoportosítva vannak a pozitív tulajdonságok: megbízható, nagylelkű, rendíthetetlen, alkotó, éleslátó, rugalmas stb.

Hogyan lesz egy szó valóban csodálatra méltó – stílus és kontextus

Nem csak az számít, mit mondunk, hanem az is, hogyan és hol. A stílus azt a sajátos módot jelenti, ahogyan a nyelvi eszközöket megválogatjuk: beszélünk-e díszesen, köznapi módon, hivatalosan, líraian vagy játékosan.

Néhány tipp, hogy a dicséreted ne üres frázis legyen:

  • Legyen konkrét: „Csodálatra méltó, ahogy végigcsináltad ezt a félévet, miközben dolgoztál és tanultál” sokkal erősebb, mint a sima „Nagyon ügyes vagy”.

  • Illeszkedjen a stílusréteghez: hivatalos szövegben jobban áll a „kiemelkedő, példamutató, dicséretes”, baráti közegben a „brutál jó, elképesztő, iszonyú menő” természetesebb.

  • Kerüld a túlzást, ha nem hiteles: ha mindent „zseniálisnak” nevezünk, kiürül a szó. A ritkábban használt, jól eltalált jelzőknek nagyobb súlya van.

A költői eszközök – például költői jelzők, hasonlatok („emberi nagyságod fényt vet másokra is”) – irodalomban, ünnepi beszédben adnak pluszt; hétköznapi kommunikációban elég egy jól megválasztott, őszinte szó.

Mondd el a véleményed

Az „anya” szó jelentése – jóval több, mint „nőnemű szülő”

A „bemutat” szinonimái – mikor melyiket érdemes használni?