Balázs Péter 1943. március 5-én született Budapesten, művészcsaládban, és hamar eldőlt, hogy őt is a színház világa szólítja. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után Veszprémben kezdte pályáját, majd 1970-től a Vígszínház társulatának tagjaként vált ismertté és kedveltté, később pedig rendezőként is bemutatkozott. Főleg komikus szerepei, pontos tempóérzéke és karakteres játéka miatt szerette a közönség, de drámai alakításokra is képes volt, ha a szerep úgy kívánta.
Nevéhez nemcsak színházi szerepek, hanem számtalan film és televíziós munka fűződik, a magyar nézők pedig különösen sokat köszönhetnek neki szinkronszínészként. Louis de Funès egyik jellegzetes magyar hangjaként, rajzfilmfigurák – a nagy ho-ho-horgász, Mekk Elek, számos Disney-karakter – megszólaltatójaként egész generációk gyerekkorát határozta meg. Hangja, ritmusérzéke és humora olyan védjeggyé vált, amit név nélkül is azonnal felismert bárki, aki magyarul nézett filmet vagy rajzfilmet az elmúlt évtizedekben.
2007-től 2021-ig a szolnoki Szigligeti Színház igazgatójaként egy egész társulat és város színházi életéért felelt, miközben megőrizte közvetlen, „nézőbarát” szemléletét. Kossuth-díja, Jászai Mari-díja, számos szakmai és városi elismerése nemcsak tehetségét, hanem azt az állandó munkát is jelzi, amellyel a magyar színházat és könnyű műfajt egyszerre tette elérhetővé és igényessé. Távozásával nemcsak egy nagy színművésztől búcsúzunk, hanem attól a hangszíntől és derűtől is, amely évtizedeken át természetes része volt a mindennapi magyar kultúrának.