A mai világban szokásos, pörgős, rohanó életet élte sokáig Kónya Zsuzsanna, akinek jóideje Zalaegerszeg az otthona. Volt pénzügyi ügyintéző, később vállalkozó, üzletkötő, pályázatíró, projektmenedzser. Mindig a kreatív elfoglaltságok érdekelték, s a közösség iránti tettvágy is hajtotta. Így szülőfalujában, Nagykutason is húsz éven át segítette aktívan az egyik civil szervezet munkáját, hagyományteremtő rendezvényeket szervezett, aztán 19 településnek lett a kistérségi menedzsere.
De 2005 februárjában, a 33. életévének betöltését követően hirtelen megváltozott az élete.
– Valamit éreztem a bal combomban és valami azt súgta, hogy keressem fel a háziorvosomat, aki elküldött különféle vizsgálatokra, majd megállapították, hogy rosszindulatú daganat van a kötőszövetben – idézi fel a cseppet sem szívderítő eseményeket. – Megoperáltak, kemoterápia, sugárkezelés, két év tünetmentesség következett, majd a daganat kiújult, újabb műtét várt, tehát kezdődött minden elölről. Sok-sok időbe telt, mire elmondhattam, hogy megjártam a poklot, de meggyógyultam. 2012. decemberében aztán egy nyirkos, fagyos reggelen munkába menet megcsúsztam a lépcsőn, és a sugárkezelés hatására meggyengült combnyak azonnal eltörött. Budapesten megoperáltak, s a professzor úr azzal biztatott, hogy pár hónap múlva futni fogok, hiszen csípőprotézissel teljes életet lehet élni. Aztán jött a hidegzuhany, a protézisbeültető műtét túl kockázatos, komplikált, így meg kell tanulnom combfej és némi csont nélkül bottal járni.
A számmisztikusok szerint a 33. életévében mindenkivel történik valami jelentős esemény, nagy változás az életében. . A 33 mesterszám, amelynek jelentése az egyetemes szolgálat, az önfeláldozás mások oltárán, az önzetlen cselekedet. Erre gondolt Kónya Zsuzsanna, no meg arra, hogy azért sem adja fel.
–Egy világ omlott össze bennem, hiszen egyik pillanatról a másikra lettem egy aktív életet élő, fitt nőből ápolásra szoruló, két bottal járó mozgáskorlátozott. Mivel a korábbi műtétek miatt a nyirokrendszerem is sérült, a törés következtében pedig beszűkült a mozgásom, így súlyos ödéma is nehezítette a mindennapokat. Mire egyik bajból gyógyultam, ott volt a másik. Ám a kezdeti letargia után már jött az elhatározás: felállni, legalább az egyik botot eldobni, megkeresni a javulás lehetőségeit, együtt élni a megváltozott körülményekkel, átszervezni magam körül mindent, és töretlen erővel menni előre!
És Zsuzsannának ez is sikerült. Igaz, hogy naponta 25-30 méter kompressziós fásliban éli az életét – ezt férje segít neki feltenni –, minden nap tornáznia kell, de ma már csak egy botra van szüksége a közlekedéshez.
Közben, mint mesélte, igyekezett a lelkét is gyógyítani. Egy automata váltós autó segítette a mobilitásban, hiszen fontos volt számára, hogy el tudjon járni jógázni is. A korábbi rohanó életet felváltotta a tudatosság, a visszafogottság, a lassú tempó. A jóga megtanította a megfontoltságra, rendszerességre, a meditáció hasznosságára.
Persze az élet mindig elénk hoz valami újat, csak meg kell látnunk azt. Így volt ez Zsuzsanna esetében is, aki egy régi ismerősétől kapott egy csodaszép üvegmandalát. Addig csak papíralapon ismerte ezt a kör alakú, színes csodát, sokszor színezgetett, rajzolgatott ilyeneket a betegsége alatt, bár nem tudatosan. Ekkortól azonban szinte a bűvkörébe kerítette a festés. Ez a tevékenység hozta el számára a lelki egyensúlyt, a megnyugvást, a lecsendesedést, az újra megtalált lelki békét, a színek pedig a harmóniát, a jó hangulatot, az életkedvet. A mandala lehet terápia is és sok mindent megmutathat. Erre számos példát említett Kónya Zsuzsanna. Csak egy közülük:
–Egyszer egy fiatal pár kért tőlem mandalát, és bárhogy is számoltam a színeket, válogattam a motívumokat, mindenképpen a gyermekáldás képe jött elém. Megfestettem, s kiderült, várják a még nem tervezett babát és óriási a boldogságuk. A csodák tehát ott vannak bennünk, előttünk, csak kell valami, ami segít felfedezni őket.
Kiállították már a munkáit Zalaegerszegen, Zalaszentgróton, jövőre pedig bemutatkozik Sopronban és Kaposváron is. Igyekszik minden alkalomra megújulni, szándéka, hogy a magyar népművészetben fellelhető motívumokat vigye fel üvegre. A Hollós Károly festőművész által gyűjtött magyar mintákat, tájegységek hímzésmintáit festi meg, díszíti fel gyöngyből üvegre.
Kónya Zsuzsanna, bár papíron súlyos mozgáskorlátozott, lélekben szárnyal és ebben is segít neki a mandala és a yantra, amelyek jegyében csodálatos ékszereket is készít. Idővel és rengeteg erőfeszítéssel sikerült leküzdenie a korlátait és olyan életet kialakítani, amely elégtételt nyújt számára a küzdelmes évekért.
Garamvölgyi Annamária