December 2-án vörös (pontosabban stílusosan a végtelen óceánt idézve kék) szőnyeges premier keretében Londonban bemutatták Ron Howard új filmjét, A tenger szívében-t. A díszbemutatón részt vettek a film főszereplői Chris Hemsworth, Cillian Murphy, Benjamin Walker, Tom Holland, Charlotte Riley és Ron Howard rendező is.
A premiert megelőzően a Tower Bridge alatt áthajózott az Essex bálnavadász hajót idéző vitorlás, fedélzetén a főszereplőkkel.
1820 telén az Essex bálnavadász hajót megtámadta és elsüllyesztette egy feldühödött bálna. Erről és az ezt túlélő tengerészekre váró szörnyű megpróbáltatásokról szól Nathaniel Philbrick felemelő és szívszorító történelmi bestsellere, A tenger szívében, melyből az Oscar-díjas Ron Howard (Egy csodálatos elme) rendezett látványos kalandfilmet.
A PRODUKCIÓRÓL
„Elmentünk a föld legszéléig. Az utolsó reménnyel együtt tűnt el a horizontról az igazság.”
Az emberiség egyik legismertebb újkori mítosza az Essex bálnavadászhajót megtámadó és elsüllyesztő nagy fehér bálna története, melyet Hermann Melville klasszikusa, a Moby Dick tett halhatatlanná. Az ő meséjében egyértelmű, hogy a bálnát gyilkos szándék vezérli, és hiába küzd emberfeletti módon Ahab kapitány és legénysége, a bálna győz, a hajó elsüllyed. Melville klasszikusában itt ér véget a történet, a valóságban azonban a katasztrófának voltak túlélői. Az ő történetükben a bálnával vívott életre-halálra menő küzdelem és a hajó pusztulása csupán a kezdet. A rájuk váró szörnyű megpróbáltatások nem érnek véget, a kalandjuk folytatódik.
A tenger szívében látványos kalandfilm, ami életre kelti az egész Moby Dick-sagát, de tovább is megy annál. Ron Howard szerint „az Essex igaz története minden filmes álma, egy olyan gazdag és zsigerig ható történet, ami mindenképpen vászonra kívánkozik”.
„Már a látvány maga is elementáris és varázslatos – mondja a rendező –, de a rengeteg történés szinte repíti a nézőt. És mindezek közben folyamatosan arra kell gondolnunk, hogy kik is vagyunk, mi emberek, hogy mi a viszony az ember és a természet között, hogy hol állunk mi a természet hatalmas erőivel szemben.”
Ron Howard figyelmét a forgatókönyvre a színész Chris Hemsworth hívta fel, akivel akkoriban a Rush (Hajsza a győzelemért) című filmben dolgozott együtt. Hemsworth, aki az Essex elsőtisztjét, Owen Chase-t játssza, az első perctől lelkesedett a filmért.
„A tenger szívében a bátorságról szól, és arról, ahogyan az ember feszegeti a saját határait – mondja Chris Hemsworth. – Teljesen rabul ejtett, ahogy elképzeltem ezt a lélektani pillanatot: állsz a törékeny fatákolmányon, és egy felfoghatatlanul hatalmas bálna rád támad. És tudod, hogy meg tud ölni. Vadászból üldözött vad leszel.”
„A bálna csak az egyik komponens ebben a történetben – állítja Benjamin Walter, aki a hajó kapitányának, George Pollandnak a bőrébe bújt. – A játszma egyszerre zajlik ember és ember között, az ember és a természet között, és az emberen belül. Hogyan lehet ezt a harcot mindhárom fronton túlélni? Lehet-e egyáltalán? De persze rengeteg szépség is van ebben a küzdelemben, látod az emberi kitartás és szellem nagyszerűségét is.”
„Amikor Chris először odajött hozzám ezzel a projekttel, semmit nem tudtam az Essexről, és fogalmam sem volt róla, hogy a forgatókönyv egy valóságos történeten alapul – ismeri be Howard. – Mikor szembesültem vele, hogy ezek az események valóban megtörténtek, a földbe gyökeredzett a lában. Abban a pillanatban megjelent a szemem előtt egy nyers és intenzív kép egy olyan filmből, amit nagyon szeretnék látni. Munka közben ez volt nekem a legnagyobb próbatétel: olyanná kellett varázsolnom a látványt, ahogyan azt én az első pillanatban a lelki szemeimmel megláttam.”
Brian Grazer producer hozzáteszi: „Első blikkre azt gondolnánk, hogy ez egy jó kis tengerjárós kalandfilm, amiben a férfiak teszik a dolgukat, és világosan tudják, miben hisznek és mi a helyes. De a felszín alatt ez egy erkölcsileg nagyon is összetett dráma. Miközben, mondom, egy csodásan dinamikus akciófilmet látunk.”
„Igen, ez semmiképen nem csak az utazásról szóló mese – mondja Will Ward is, a film egy másik producere –, ez egy hihetetlen történet a túlélésről és arról, hogy az ember meddig képes elmenni azért, hogy megmentse a saját és a társai életét. Miközben olvastam a forgatókönyvet, és egyre jobban megismertem ezt a világot, egyre jobban lenyűgözött, hogy ezek a srácok mire voltak képesek a megélhetésért. Akár éveket eltöltöttek a nyílt tengeren ezeken a kis 25-30 méter hosszú lélekvesztőkön, és ha észrevettek végre egy-egy bálnát, a nyomába eredtek. Halálra szántan mentek, mentek ezek után a mamutnagyságú vadállatok után. Őrület!”
Manapság másképp tekintünk a bálnákra, mint a 19. században. Ma már úgy gondoljuk, hogy érző lények, melyek magasan fejlett intelligenciával és szociális készségekkel rendelkeznek. De ha meg akarjuk érteni a bálnavadászokat, a múlt prizmáján keresztül kell rájuk tekintenünk.
„Természetesen nem áll szándékunkban dicsőíteni a bálnavadászatot, ellenkezőleg: épp azt mutatjuk meg, milyen brutális volt – mondja Charles Leavitt, a forgatókönyvíró csapat egyik tagja. – A bálnavadászat lényegében a 19. század elejének olajipara, mielőtt valaki rájött volna, hogy elég, ha jó helyen lyukat fúrunk a földbe, és onnan is lehet olajat bányászni. Amerikában és Európában bálnaolajjal világítottak, de a bálnacsontokat is számtalan módon hasznosították. Kiságyat készítettek belőle a gyerekeknek, és persze más bútorokat is, de főleg a női fűzőknek volt pótolhatatlan alapanyaga. Ezekért a célokért a bálnák élete akkoriban nem tűnt nagy árnak.
A történetet le lehetne írni egy ember kontra természet képlettel – folytatja Leavitt –, de a tény az, hogy szó nincs „kontráról”, hiszen az ember része a természetnek. De akkoriban a nyugati világban nem ez volt az uralkodó szemlélet. Azt gondolták, hogy az embernek joga van uralkodni az állatvilág fölött. A bálnákat árucikknek tekintették, mint más terményeket, amiket be kell takarítani.”
„Kiváló rendezőre volt szükségünk, hogy megbirkózzon ezzel a nehéz feladattal is: meg kell értetni a közönséggel, hogy a bálnavadászok másként gondolkodtak, mint ahogyan mi gondolkodunk. Ron már számtalanszor bebizonyította, hogy képes egy ilyen összetett feladatot is megoldani – teszi hozzá Grazer. – Különlegesen jó abban, hogy többdimenzióssá tegye a karaktereket. Minden oldalról megmutatja őket, és azt is, hogyan alakulnak át, míg a túlélésért küzdenek a végtelen óceánon.”
Paula Weinstein producer is egyetért azzal, hogy a film nem is lehetett volna jobb kezekben. „Nem tudom elégszer mondani, milyen jó együtt dolgozni Ronnal. Fantasztikus rendező: tisztán gondolkodik, erős és határozott, ugyanakkor együttműködő és befogadó. Jó érzéssel adtuk a kezébe ezt a hatalmas és bonyolult munkát, és Ron hozta a formáját, sőt még az elvártnál is sokkal többet hozott ki az anayagból.”
„Ronnak van a legnagyobb szíve azok közül az emberek közül, akiket ismerek – osztja meg érzéseit Chris Hemsworth –, ugyanakkor a legkeményebb munkaerkölcse is. Egy filmrendező mindig hatalmas nyomás alatt áll. De nézd meg, milyen filmeket csinált eddigi pályafutása során, és el fogsz csodálkozni, annyira beskatulyázhatatlan. Fergeteges vígjátékok, izgalmas drámák, nagy akciófilmek, családi filmek – csak egy közös vonásuk van: az intelligens és pontos rendezés. Egy ilyen hatalmas és összetett feladatban, mint A tenger szívében, mindnyájunknak nagyon együtt kellett működnünk, és Ron is folyton maga mellett tartott minket. Ez egy színész számára egyszerre kihívás és inspiráció.”
Benjamin Walker megerősíti: „Ron szereti gyorsan és spontán módon végezni a dolgát, ami azt feltételezi, hogy mindenki felkészülten érkezik a szettbe. Jóval több kamerát kért, mint amennyit előre beterveztünk, de tiszteletben tartottuk a kérését. Így több kameraállásból tudta rögzíteni ugyanazt az eseményt, és ettől olyan érzésed van, mintha te is ott lennél azon a hajón. Mintha a néző is ott ülne fent az árbockosárban, és onnan lesné, mi folyik a fedélzeten.”
„Ez volt a cél – erősíti meg Ron Howard is. – Mikor moziba megyek, én is azt szeretem, ha a film belevarázsol a történetbe, ha együtt élem át a szereplőkkel az izgalmas kalandokat, és ha valamiben, hát A tenger szívében forgatókönyvében megvolt a lehetőség, hogy ilyen filmet csináljunk belőle. El akartam vinni a nézőt erre az elképesztő és nagyon kúl utazásra. Őszintén remélem, hogy úgy látják majd: teljesítettem az ígéretemet.”
A nézőket egy másik időbe és térbe repíteni nem könnyű feladat, úgyhogy az 1800-as évek Nantucketjét a Warner Bros angliai stúdiójában, Leavesden-ben építették fel. A nyílt vizen játszódó kulcsjeleneteket azonban valóban a nyílt vizen vették fel La Gomera mellett, ami a Kanári Szigetek legkisebb szigete. A színészek egy igazi hajón, az Essex valós méretű másán kóstolhattak bele abba, hogy milyen volt a 19. században a tengeren hajózni.
„Tényleg hihetetlen élmény volt – meséli Howard –, és rengeteg ötletet merítettünk belőle a történethez, ami így szívet-lelket kapott. És ki tudta volna jobban megtölteni ezzel a szívvel-lélekkel a szerepét, mint a mi csodálatos színészeink?”
A Hemsworth-Walker főszereplői párost nagyszerűen egészíti ki Cillian Murphy, Brendan Gleeson, Tom Holland and Ben Whishaw. „Ezek a fantasztikus színészek hajlandók voltak igazi fizikai megpróbáltatásoknak kitenni magukat, nem egy esetben valóságos fájdalomnak is, hogy minél valósághűbben tudják ábrázolni a tengerészek mindennapjait” – teszi hozzá Ron Howard.
A SZEREPLŐK
„Az Essex tragédiája két ember története: George Pollard kapitányé, és az elsőtiszt Owen Chase-é.”
Az 1800-as évek elején Nantucket szigete volt a bálnavadászat központja. És természetes az is, ahogyan Philbrick állítja, hogy a bálnavadászokat itt nagy tisztelet övezte.
„Kicsit a mai vadászpilótákhoz hasonlítanám őket – világítja meg az író Nathaniel Philbrick. – Ha végigmentek a városka főutcáján, az emberek fejet hajtottak előttük. felfedezők voltak, akik olyan helyekre merészkedtek el, mint előttük még soha senki, hogy ott felvegyék a harcot a Föld leghatalmasabb teremtményeivel, a bálnákkal. Ezek a srácok tehát elég kúlok voltak, és elég arrogánsak is. Mélyen lenézték a szántóvetőket, de még a többi tengerészt is, így nyilván minden nantucket-i fiú bálnavadász szeretett volna lenni. De a bálnavadász közösség egy nagyon is zárt kaszt, ahol öröklődik a mesterség.”
Owen Chase, történetünk egyik főszereplője mégsem bálnavadász családból származik. De hiába érkezett többször is rekordmennyiségű bálnaolajjal vissza a kikötőbe, mégsem őt nevezték ki az Essex kapitányává.
„Chase egy munkásosztálybeli srác – mondja Chris Hemsworth –, aki a képességei és a tapasztalata lapján simán lehetne kapitány, de mivel nem született bálnavadász-dinasztiába, egyezerűen félretolják, és helyette a tapasztalatlan George Pollardot teszik meg a hajó kapitányává. Chase-ben ez dühöt és frusztrációt kelt.”
„Chase bátor, nemeslelkű és karizmatikus – mondja a szerepről a rendező –, de ő sem hibátlan. A bizonyítási vágy hajtja, de ez időnként rossz tanácsadó. Chris fantasztikus színész, aki teljesen átélte a figurát, sokszor egy-egy gesztussal is meg tudja mutatni a mélységét.”
Chase fortyogó haragot érez az újdonsült kapitány iránt, aki minden ténykedésével tápot is ad a dühének.
„Rengeteg súrlódás van a kapitány és az elsőtiszt között – mondja Hemsworth –, de valószínűleg a leke mélyén a kapitány is tudja, hogy Chase haragja és bizalmatlansága jogos. Pollard kapitánynak nincs meg a kellő tapasztalata sem ahhoz, hogy egy ekkora hajót irányítson, sem pedig ahhoz, hogy a legénység szemében egyértelmű tekintélyt képviseljen. Különösen veszélyes forgatókönyv, mikor az emberek éles helyzetben nem tudják, kihez igazodjanak. Márpedig egy ilyen hajón sokszor akad éles helyzet.”
„Csakhogy George Pollardnak nem volt választása, hogy szeretne-e kapitány lenni vagy sem – veti közbe Benjamin Walker. – Ő úgy nőtt föl, hogy az Essex kapitányi pozíciója őt illeti, az az öröksége, el sem menekülhetne a feladat elől, még ha legszívesebben néha azt is tenné. Be kell teljesítenie a családja által rárótt feladatot: kapitánynak kell lennie és kész.”
Matthew Joy, a másodtiszt folyamatosan próbálja elsimítani a kapitány és az elsőtiszt közötti konfliktust. Cilian Murphy szerint Matthew „mediátori szerepet tölt be a két férfi közti kiélezett helyzetben. Matthew érzékeny helyzetben van: egyfelől közelebb áll Chase-hez, hiszen tizenhárom éves koruk óta együtt hajózik vele, másrészt mégiscsak a kapitánytól kapott egy esélyt, hogy gyógyult alkoholistaként tiszta lappal kezdje újra az életét. Érdekes karakter, érdekes volt játszani is. Olyan szerep, amin akkor is gondolkodsz, mikor éppen pihenni póbálsz két forgatás között.”
Thomas Nickerson szerepét két különböző generációból származó színész játssza. Tom Holland tizennégy éves hajósinasként testesíti meg Tomot, aki lelkesen indul élete első bálnavadász-expedíciójára, és Brendan Gleeson alakítja ugyanőt harminc évvel később, mikor már magán viseli az átélt szörnyű megpróbáltatások nyomait, amelyek közül a legtöbb a szemnek láthatatlan.
„Tom Nickerson a legnehezebb sorsú fiú, akit csak el lehet képzelni. Árvagyerek, a többiek szemében egy senki, akinek senki nem ad tanácsot. Senki nem beszéli le róla, hogy évekre elszegődjön egy hajóra, egy olyan munkára, amit edzett férfiaknak is nehéz kibírni – mondja Tom Holland. – Tom lelkesen vág bele a nagy kalandba, miközben fogalma sincs, mire vállalkozik.”
„Harminc évvel később látjuk viszont, mint az Essex utolsó túlélőjét – meséli Brendan Gleeson. – Még csak egy gyerek volt, mikor átélte azokat a szörnyűségeket, amik egész életére megnyomorították a lelkét, beszélni is képtelen arról, amit látott, és amiken keresztülment.”
Hermann Melvill-nek hívják a fiatal írójelöltet, aki szóra tudja bírni az idős, bizalmatlan Nickersont. „Mikor kitaláltuk, hogy legyen ez a kerete a történetünknek – magyarázza Charles Leavitt forgatókönyvíró –, az volt a célunk, hogy a néző beleláthasson kicsit az alkotói folyamatba is, amely során megszületett a talán legnagyobb hatású amerikai regény, a Moby Dick. De a mi narrátorunk Tom Nickerson, aki más szemszögből nézi a történéseket, mint a nagy fantáziával megáldott Hermann Melville.”
„A film elején Melville még csak arra éhezik, hogy megtudja, valójában mi is történt az Essex-en. Fülébe jutottak a suttogások és a pletykák, ő pedig az igazat akarja tudni – mondja Ben Wishow, Melville megszemélyesítője. – Az én karakterem a történet katalizátora, ő az, akinek Nickerson végül képes elmondani a történetét. Egy éjszakát beszélgetnek végig, de ez a léleknek egy olyan sötét éjszakája, amely után reggel új megvilágításban kell önmagukra is tekinteniük.”
A BÁLNA
„A szörnyek… vajon valódiak? Vagy csak a mesemondók találták ki őket, hogy tiszteljük a tenger sötét titkait?”
„Az nem kérdés, hogy a történet kulcsszereplője a nagy, fehér bálna – mondja Ron Howard. – Egy egész csapat dolgozott azon, hogy a filmben minél élethűbb legyen. Tanulmányozták az ámbráscetek szokásait, tengerbiológusokkal tanácskoztak, hogy jobban megértsék a bálnák viselkedését. Engem viszont leginkább az érdekelt, hogy miért tette éppen az a bálna éppen azt, amit tett. Ez ugyanis egyáltalán nem tipikus viselkedés a bálnáknál. Sőt, mondhatni ismeretlen dolog, hogy egy cet egy hajóra támadjon. Azt kell higgyem, hogy ez az állat valami olyan végsőkig szorult helyzetbe került, hogy úgy érezte, nem kerülheti el az összecsapást az Essex-szel.”
„Biztosak akartunk lenni benne, hogy a vásznon a bálna éppen úgy fog hatni, mintha igazi lenne. Több elképzelésünk volt, amit aztán később feladtunk. Például először úgy gondoltuk, hogy a bálna legyen valóban fehér, és mikor lemodelleztük, tényleg fantasztikusan is nézett ki. De sajnos túlságosan nyugodt és légies képzetet keltett. A valóságban minél idősebb egy bálna, annál kevésbé fehér: foltosak lesznek, koszlottak, és egyre sötétebbek.”
„A bőrük megsérül az emberekkel és más ragadozókkal folytatott küzdelmekben, és a megjelenésük kifejezi a sorsukat” – teszi hozzá Leslie Herman, a vizuális effektekért felelős producer.
A bálnát CGI-al keltette életre egy speciális vizuális effektekre szakosodott stáb, amelyet Lerman és Jody Johnson VFX-szakember vezetett. „Különösen nagy kihívást jelentett a bálna mérete – magyarázza Jody Johnson. – Egyfelől a méreteivel is meg kellett mutatnunk az erejét, másfelől meg kelllett tartanunk a valóság illúzióját, nem szabadott átcsúsznunk a fantasy birodalmába. Szóval a méretekkel csak kicsit mertünk csalni: a mi bálnánk épp csak egyharmadával nagyobb, mint a valaha látott legnagyobb ámbráscet. De minden mozdulatot, amit a tesz, szakértőkkel elemeztünk és terveztünk meg: biztosak lehetnek benne, hogy úgy mozog, ahogy azt a valóságban is tenné.”
SZÁRAZFÖLDÖN ÉS TENGEREN
„Mikor kiderült, hogy a bálnaolajjal világosságot lehet teremteni a városainkban, megnőtt iránta a kereslet. Ez hajtotta az embert a mély, sötétkék ismeretlenbe.”
A tenger szívében jeleneteit szinte teljes egészében a történet valós sorrendjében vették fel, több okból is. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy a karakterek rettenetes fizikai megpróbáltatásokon mennek keresztül, amelyeknek bizony meg kell látszaniuk a külsejükön is. Az élelem, a víz és a menedék hiánya bizony nyomot hagy a testükön.
„Az az ember, aki hónapokig elvész a végtelen tengeren, csonttá és bőrré soványodik. A forgatás során mi, színészek is alig ettünk valamit, de ez semmi volt ahhoz képest, amit az általunk megformált karakterek a valóságban elszenvedhettek” – meséli Chris Hemsworth.
„Nem gondoltam volna, hogy a közös fogyás ilyen jól össze tud kovácsolni embereket – nevet Tom Holland. – De így történt: a közös nélkülözéstől egész jó csapat lettünk.”
„Pár hétig nem ettünk pizzát meg hamburgert, viszont cserébe forgathattunk egy Ron Howard-filmben, eléggé megérte – teszi hozzá Benjamin Walker. – És kicsit úgy is érezhettük, hogy ezzel tisztelgünk azok előtt az emberek előtt, akik ezt az egészet a valóságban is végigcsinálták.”
A színészek elkötelezettsége ellenére a film készítői nem hagyhatták, hogy a nélkülözés és a drasztikus fogyás veszélyeztesse az egészségüket. A sminkesek és a fodrászok is alaposan kivették a részüket abból, hogy a színészeken reálisnak tűnjenek az alultápláltság, a kiszáradás és a napégés tünetei, sőt néha egy kis VFX-szel is rásegítettek a dologra.
A nélkülözésnek nemcsak fizikai jelei vannak, hanem természetesen lelki vetületei is. Ha ez azzal párosul, hogy az ember elveszti az uralmat a saját sorsa felett, még keményebb a helyzet. Hogy a színészek minél jobban át tudják érezni ezeket a lelki történéseket is, a stáb felbérelt egy „tengeri túlélési tanácsadót”, Steven Callahant. Callahan egy tapasztalt tengerész, aki maga is hajótörést szenvedett, és két és fél hónapig élt egy mentőcsónakban az Atlanti-óceánon sodródva (ezt írta meg híres Adrift című könyvében).
„A lényeg, azt hiszem, nem változott az eltelt évszázadok alatt – mondja Callahan. – Egy ilyen helyzetben az ember ugyanúgy hánykolódik a remény és a kétségbeesés között.”
Ami még fontos volt a felkészülés során: a szereplőknek meg kellett tanulniuk mindazt, amit egy 19. századi tengerész tudott. A kaszkadőrök főnöke, Eunice Huthart nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a szereplők mozdulatai tökéletesek és rutinszerűek legyenek.
„Szerintem a forgatás végére, ha bármelyikük kapott volna egy vitorlást, simán el tudta volna irányítani” – viccel Eunice Huthart.
„És ha egy csónakot, azt is – nevet Gary Beadle, aki William Bond-ot, a hajószakácsot játssza. – Annyit gyakoroltuk az evezést, hogy át tudnám evezni a La Manche-csatornát. És akkor még nem beszéltem arról, hányfélre tengerészcsomót tudok már kötni!”
A jelenetek egy részét a leavesdeni stúdióban vették fel, ahol egy az egyben felépítették az Essex mindkét szintjét. A felső a fedélzet, az alsó szint pedig rekeszekre oszlik: itt kap helyet a tiszti és legénységi szállás, valamint a raktárak az ellátmánnyal és az olajtartályokkal. De használtak a felvételekhez egy valódi hajót is. A látványtervező Mark Tildesley és csapata az egész világot összejárta, mire sikerült egy korban és méretben megfelelő hajót találniuk Cornwallban. De a Phoenix, bár minden egyéb vonatkozásban megfelelt, csak kétárbocos, míg az Essex három – szóval kötni kellett egy kis kompromisszumot.
„Azt hittük, hogy az épített díszlet megkönnyíti majd a színészek dolgát, hiszen így lesznek kitéve a valódi természeti erőknek – meséli a rendező. – De nem így történt.”
„Mikor elhangzott a „Felvétel”-kiáltás, a szélgépek és a vízágyúk a stúdióban is épp annyi szelet és esőt zúdítottak a nyakunkba, mintha igazi viharba kerültünk volna– nevet Benjamin Walker. – Ez volt a legnedvesebb út a pokolba.”
Ahogyan az Essex is egy valódi hajó élethű rekonstrukciója, úgy a csónakokat és hajódarabokat is a valóság után építtettük meg – mondja Ron Howard. – Először valódi fából, de aztán szembesültünk vele, hogy mivel iszonyú nehezek lettek, és a forgatás alatt rengetegszer kell ide-oda cipelni ezeket a darabokat is, jobban járunk, ha üvegszálas anyagokból gyártják le őket. Higgyék el nekem, hogy éppúgy néznek ki, mint az eredetiek!”
Mielőtt az alkotók leköltöztek La Gomera szigetére, hogy a külső jeleneteket felvegyék, a Phoenixet is át kellett navigálni Angliából a forgatás helyszínére. Az első olyan képkockák, amelyek bekerültek a filmbe, ezen a hajóúton készültek: a fedélzetről rengeteg csodás panorámaképet vettek fel, különböző napszakokban és időjárási viszonyok között. És a sziget is mindazt nyújtotta, ami a film látványvilága szempontjából a legfontosabb: a nyugodt, lélegzetelállítóan kék vizet.
Öt hetet töltött a stáb La Gomera vizein, majd átköltöztek egy tenerifei partszakaszra, amelyen a lakatlan szigeten való jelenetek játszódnak. Azért választották épp ezt a területet, mert egy már kialudt vulkán egészen egyedülálló sziklaalakzatokat és egy gyönyörű, zöld lagúna alakított ki rajta. Paradicsomi táj – amely egy korántsem idillikus történet helyszíne lett.
A történet Nantucketből indul, és oda is érkezik vissza. A valóságos Nantucket azonban az évszázadok során annyit változott, hogy esély sem volt arra, hogy külső felvételeket lehessen ott lehessen felvenni, ezért a stáb stúdióba, épített díszletek közé költözött.
„Felkavaró időutazás volt – meséli Nathaniel Philbrick –, mikor megnéztem a díszleteket. A feleségem és én 28 évig éltünk Nantucketben, majd egyszercsak beléptünk ugyanoda, csak épp az 1800-as évekbe. Egyvalami azonban nem változott: a nantucketiek ma is büszkék bálnavadász múltjukra, és hagyományaik jó része a bálnákhoz kötődik. Természetesen a hozzájuk való viszonyuk alapvetően megváltozott: ma már nem levadászni, hanem megvédeni akarják őket. Levonták a tanulságot a múlt hibáiból, hogy megőrizzék a természet e csodás lényeit a jövőnek.”
„Igen, a múlt és a jövő, a hagyományos és az új közötti egyensúlyozás volt az egyik legnehezebb, de legszebb kihívása is ennek a forgatásnak – mondja Ron Howard. – Az utómunka során talán méginkább megmutatkozott: bemutatni egy ízig-vérig letűnt kort a legmodernebb technika által biztosított eszközökkel. A vágók (Dan Harley, Mike Hill) keze alatt végül gyönyörű eredmény született.
A film kísérőzenéjében is arra törekedtem – folytatja Howard –, hogy a modern és klasszikus megfelelő mértékben keveredjen. Roque Baños kiemelkedően tehetséges, klasszikus képzettségű zenész, aki rengetegféle filmhez írt már zenét, úgyhogy biztosra mentem, mikor olyan összetett filmhez kértem fel, mint A tenger szívében. És igazam volt. A zenéje hihetetlen erős érzelmeket tud kavarni. El voltam ragadtatva Roque ötletétől, hogy nemcsak hagyományos hangszereket használ. A zenébe beépített rengeteg olyan hangot és effektet, amit egy valódi helyszínen hallanánk. Beépítette a ritmusba a szigony hangját, a kötelek nyikorgását, a fém megpendülését a kövön… Ezek a hangok a zenekarral együtt olyan hatást keltenek, mintha tényleg ott lennénk ezen az elképesztő hajóúton. Csodálatos!
Mikor A tenger szívében-t rendeztem – foglalja össze Ron Howard –, minden eddigi rendezői tapasztalatomat felhasználtam. És minden tudásomat is, amit eddig az emberről megtanultam. Azt akartam, hogy a nézők eljöjjenek velem és a szereplőimmel erre a hihetetlen kalandra, ami nemcsak a távoli óceánba vezet, hanem az emberi természet mélységeibe is. Őszintén remélem, hogy az Essex és legénysége története tanulságul szolgál majd az elkövetkezendő generációknak is.”
A SZÍNÉSZEK
Az ausztrál származású CHRIS HEMSWORTH (Owen Chase) egyike Hollywood legfoglalkoztatottabb színészeinek. A Thor (Thor) címszerepe után 2012-ben szerepelt a Disney Bosszúállók (The Avangers) című blockbusterében, és még ugyanebben az évben kasszát robbantott a Hófehér és a vadász (Snow White and the Huntsman) vadászának szerepében is. A tenger szívében előtt James Huntot formálta meg a Hajsza a győzelemért (Rush) című filmben.
BENJAMIN WALKER (George Pollard) eddigi legnagyobb sikerét az Abraham Lincoln: a vámpírvadász (Abraham Lincoln: Vampire Slayer) címszerepében aratta, de játszott a Kinsey – Mindenki másképp csinálja (Kinsey) és A dicsőség zászlaja (The War Boys) című filmben is. Jelentős színpadi karrier áll mögötte.
BEN WHISHAW (Herman Melville) angol színész, a Skyfall óta minden James Bond-filmben szerepel, de láthattuk a Parfüm: Egy gyilkos története (Parfume: The Story of a Murderer), a Bob Dylan életei (I’m Not There), a Felhőatlasz (Cloude Atlas) című filmekben, legújabban pedig A szüfrazsettben (Suffragette) Meryl Streep és Carey Mulligan partnere.
TOM HOLLAND (Tom Nickerson) a 19 éves színész leginkább leendő moziszerepei miatt híres: 2016-ban ő lesz Peter Parker az új Pókember-ben, és szerepel a The Lost City of Z című filmben is. Eddigi a Majd újra lesz nyár (How I Live Now) és a Lehetetlen (Impossible) című filmben láthattuk.
BRENDAN GLEESON (Thomas Nickerson) eddig 90 filmben játszott, és éppen most nyerte el a Brit Független Film legjobb színészének járó díját a Kálvária (Calvary) című filmben nyújtott alakításáért. Legemlékezetesebb filmjei között van A rettenthetetlen (Braveheart), a New York bandái (Gangs of New York), A panamai szabó (The Taylor of Panama), az A.I. – Mesterséges értelem (A.I. – Artificant Intelligence), az Erőszakik (In Bruges). Ő játszotta Rémszem Mordont a Harry Potter-sorozatban.
AZ ALKOTÓK
RON HOWARD (rendező/producer) az Egy csodálatos elme (A Beautiful Mind) Oscar-díjas rendezője. További filmjei: Apollo 13 (Apollo 13), Vásott szülők (Parenthood), Grincs (How the Grinch Stole Christmas), A remény bajnoka (Cinderella Man), Az eltűntek (Missing), A Da Vinci-kód (The Da Vinci Code), Angyalok és Démonok (Angels and Demons), Hajsza a győzelemért (Rush).
CHARLES LEAVITT (forgatókönyv és történet) többek között ő írta a Véres gyémánt (Blood Diamond), az Óriás (The Mighty), A belső bolygó (K-Pax) és a A megállíthatatlan (The Express) és a 2016-ra nagyon várt Warcraft című filmek forgatókönyvét.
RICK JAFFA és AMANDA SILVER (történet) házaspár 1992 óta dolgozik együtt. Legnagyobb közös munkájuk a Jurassic World, minden idők negyedik legjobban teljesítő filmje. Ők írták többek között a 2011-es Majmok bolygója: Lázadást (Rise of the Planet of Apes) és a Majmok bolygója: Forradalmat (Dawn of the lanet of the Apes). Jelenleg az Avatar folytatásán dolgoznak.
NATHANIEL PHILBRICK (író) számos bestseller szerzője, többek között a National Book Award-díjas A tenger szívében-é (In the Heart of the Sea). Pulitzer-díjra jelölték a Mayflower, a Sea of Glory és a The Last Stand című könyveiért is, a Bunker Hill című történeti munkájáért elnyerte a rangos New England-i Könyvdíjat.
ANTHONY DOD MANTLE (operatőr), a Gettómilliomos (Slamdog Millonaire) Oscar-díjas operatőre olyan filmekben dolgozott még, mint a 127 óra (127 Hours), a 28 nappal később (28 Days Later) és a Hajsza a győzelemért (Rush). Dolgozott együtt Lars von Trierrel az Antikrisztus (Antichrist), a Manderlay és a Dogville – A menedék (Dogville) című filmekben, és Thomas Vinterberggel a Születésnap (Festen), az Egy férfi hazatér (En Mand kommer hjem) a Végső megoldás: szerelem (It’s All About Love) és a Kedves Wendy (Dear Wendy). A Wallander című tévésorozatért elnyerte a BAFTA-díjat.
MARK TILDESLEY (látványtervező) következő filmje az Oliver Stone által rendzetett Snowden lesz, de ő volt a látványtervezője többek között a Transz (Trance), a 28 nappal később (28 Days Later), a Király! (Your Highness), az Elszánt diplomata (The Constant Gardener) és az Egy nap (One Day) című filmeknek. A 2012-es Londoni Olimpiai Játékok nyitóünnepségéért Emmy-díjat kapott.
JULIAN DAY (jelmeztervező) együtt dolgozott Ron Howarddal és Chris Hemsworth-szel a Hajsza a győzelemért (Rush) című filmben, jelenleg szintén Howarddal dolgozik az Infernóban, ami Dan Brown sorozatának következő darabja, de ő tervezte a szintén hamarosan mozikba kerülő Büszkeség és balítélet és a zombik (Pride and Prejudice and Zombies) című film jelmzeit is.
ROQUE BAÑOS zeneszerzőt számtalan díjjal jutalmazták már a munbkásságát, legutóbb az El Niño című spanyol film zenéjéért nyerte el a neves Gaudi-díjat, 2013-ban pedig a Gonosz halott (Evil Dead) című horror-remake-ért elnyerte a a Nemzetközi Filmzenei Kritikusok Díját a legjobb eredeti filmzene kategóriában.
A produceri feladatokat JOE ROTH (Aliz csodaországban – Alice in Wonderland, Hófehér és a vadász – Snow White and the Huntsman), PAULA WEINSTEIN (Viharzóna – Perfect Storm, Véres gyémánt – Blood Diamond), WILL WARD és BRIAN GRAZER látták el. Executive producerként jegyzi a filmet BRUCE BERMAN, SARAH BRADSHAW, PALAK PATEL, ERICA HUGGINS és DAVID BERGSTEIN.
A Warner Bros. bemutatja „In the Heart of the Sea” CHRIS HEMSWORTH, BENJAMIN WALKER, BEN WHISHAW, TOM HOLLAND, BRENDAN GLEESON. Forgatókönyv: CHARLES LEAVITT. Történet: CHARLES LEAVITT, RICK JAFFA, AMANDA SILVER. Regényíró: NATHANIEL PHILBRICK. Kép: ANTHONY DOD MANTLE. Látvány: MARK TILDESLEY. Jelmez: JULIAN DAY. Zene: ROQUE BAÑOS. Producer: RON HOWARD, JOE ROTH, PAULA WEINSTEIN, WILL WARD, BRIAN GRAZER. Executive producer: BRUCE BERMAN, SARAH BRADSHAW, PALAK PATEL, ERICA HUGGINS, DAVID BERGSTEIN. Rendezte: RON HOWARD
Színes, szinkronizált amerikai film, 2015, 121 perc