A TV és a magas kultúra nem zárja ki egymást

 

Kulturális párbeszédet kezdeményez a Hotel Nemzeti által alapított Nemzeti Művész Klub

 

Szükség van a nyilvánosságra ahhoz, hogy egy művész országosan ismert legyen, de mindenkinek szabni kell egy határt, hogy meddig megy el a sikerért, az viszont nem kérdés, hogy a tehetség önmagában ma már kevés – többek között ebben is egyetértettek a Hotel Nemzeti Budapest által alapított Nemzeti Művész Klub első háttérbeszélgetésének résztvevői. A 117 éves történelmi múlttal rendelkező Hotel Nemzeti által alapított szakmai-baráti közösség és az alapító Hotel Nemzeti közös célja, hogy a szálló kulturális szellemiségének újjáélesztésével aktív formálói legyenek Budapest művészeti életének és a sikeres első alkalmat követően mostantól rendszeressé tegyék az érdekes témákat megvitató eseményt. Az első háttérbeszélgetésen Karafiáth Orsolya, Faragó András, Feke Pál és Szabó Győző vettek részt.

2013 februárjában avatott új tagokat és ekkor kezdte meg működését a Hotel Nemzeti Budapest által alapított Nemzeti Művész Klub, amely tagjai mostantól rendszeresen gyűlnek össze, hogy minden alkalommal megvitassanak egy-egy aktuális művészeti témát, teret adva így egyedülálló módon annak, hogy a művészek a valódi művészeti értékekre koncentráljanak, és alkalmuk legyen a közös véleményformálásra. A jelenleg 23 tagot számláló klubban a tavaszi bővüléssel nemcsak a létszám, de a képviselt művészeti ágak is színesedtek, mindez pedig mostantól egy mélyebb kulturális párbeszédet indíthat el az alapító Hotel Nemzeti és a klub tagjai reményei szerint. A művészet és a nyilvánosság kapcsolata volt az első Nemzeti Művész Klub témája, amely során Karafiáth Orsolya, Faragó András, Feke Pál és Szabó Győző beszélgetett arról Bódy Gergő rádiós műsorvezetővel, hogy mennyire van létjogosultsága ma a média nyilvánosságának egy művész életében, jó, vagy rossz az, ha valaki sokat szerepel a médiában, meddig kell vagy lehet elmenni egy művésznek a saját ismertségének növeléséért.

 

Nézz bele a beszélgetésbe:

 

{youtube}bADeCYEGNsY{/youtube}

 

„Bármennyire sokat szerepelek a médiában, az esetek 97 százalékában pontosan tudom kontrollálni, hogy mit és mennyit beszélnek rólam az emberek. Emellett azonban mindenkinek meg kell érteni azt, hogy a művészek is pénzből élnek és ezért bevállalom, hogy egy újság reklámarca vagyok 4 éve, de azon belül mégis én döntöttem el, hogy csak magamat adom, nem öltöztetnek be semmilyen maskarába, és mint Szabó Győző jelenek meg. Teret kell adni annak is, hogy a bulvár magazinok írjanak rólam, közben pedig mégis büszke lehetek arra, hogy a Centrál Színházban teltházzal játsszuk Stohl Andrással aktuális darabunkat, a Jó zsaru, rossz zsarut és ott, mint művészt ismernek el minket és őrületes sikerrel megy a darab” – mondta el Szabó Győző, aki szerint a lényeg, hogy egy közös mederben tartsa a művész a róla megjelenő dolgokat.

 

A Nemzeti Művész Klub tagjai egy dologban mindenképpen egyetértettek: szükség van nyilvánosságra az érvényesüléshez és a kereskedelmi televíziók térnyerésével egy-egy televíziós megjelenés iszonyúan sokat lendíthet egy művész karrierjén még a magas kultúra berkein belül is. „A probléma az, hogy ma kizárólag a művészetből – de most kimondottan az én szakmámra koncentrálva az írásból – nem lehet Magyarországon megélni. Éppen ezért volt szükség arra, hogy például korábban olyan televíziós szerepléseket is elvállaltam, amelyekbe egyébként íróként nem mentem volna el, illetve ma sem mondok nemet céges rendezvényeknek – el kell fogadni, hogy a magas kultúra és a nyilvános szereplések, médiamegjelenések nem zárják ki egymást. Mégis érdekes, hogy megfigyelhető a levelek és közönségtalálkozók alapján, hogy a könyveim olvasói és azok, akik a televízión keresztül ismernek, nem feltétlenül ugyanazok az emberek” – mondta el Karafiáth Orsolyaíró, költő.

 

Feke Pál szerint is nagyon fontos, hogy egy művész a saját érdekét is hatásosan tudja képviselni és annak ellenére, hogy a legfontosabb a tehetség, egy művész számára igazi teret a média tud manapság nyitni. „Az, hogy korábban szerepeltem a Társulat című műsorban, jelentős mérföldkő volt az életemben és már akkor sem értettem például, hogy volt olyan kollégám, akinek a színházigazgatója nem engedte meg, hogy jelentkezzen. Véleményem szerint manapság már szinte elvárás egy színházi színész felé, hogy tegyen azért, hogy ismert legyen és vállaljon el televíziós szereplést is. Hiszen így jönnek be a nézők a színházba azért, hogy ott is megnézzék és megismerjék egy másik arcát. Egyszer egy fontos ember azt mondta nekem, hogy lehet szerepelni egy bulvár újságban, ha emellett megjelenek egy olyanban, ahol a kultúrával foglalkoznak – és így kiegyenlítődik a mérleg nyelve és egyensúlyban lehetünk.” Feke Pál hozzátette, hogy mindemellett nagyrészt az számít, hogy egy művész saját magát is tudja menedzselni és el tudja adni magát, tárgyalóképes legyen.

 

Kitértek a művészek arra is, hogy itthon a celeb szó jelentése már teljesen pejoratív – mást jelent, mint külföldön. A kérdés viszont valójában az, hogy mit értünk a celeb szó alatt. Lehet úgy is érteni, hogy ismert, de lehet az is, hogy a celeb az, aki sokkal inkább maga miatt szerepel a médiában és nem az elért valós teljesítmény miatt – ebben a formában pedig egyik művész sem szeretné ezt magára venni.

 

Felmerült a háttérbeszélgetésen az is, hogy egyáltalán ki az, aki Magyarországon ma sztárnak számít.Faragó András azt is kiemelte, hogy nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a sztárság nem csak az országos ismertséget jelenti, hiszen a vidéki színházakban is játszanak színészek, akik a maguk közegében igenis nagy sztárnak számítanak úgy, hogy ezt a színházban nyújtott teljesítményüknek tudhatják be, amelyet ő maga személyesen is megtapasztalt régebben.” Tény, hogy az, aki színésznek áll, valamilyen szinten exhibicionista és az én tervem is az volt, amikor több mint 30 éve elindultam ezen a pályán, hogy ismert legyek, de azon belül már van egy határ, hogy mennyit mutatok meg a magánéletemből” – tette hozzá az ismert színművész.

 

A Nemzeti Művész Klub színész tagjai arra is kitértek, hogy vajon mennyire szabad vagy kell egy művésznek válogatni a szerepek között, van-e különbség szerep és szerep vagy darab és darab között. „Sokan kérdezték pár hónapja, hogy miért vállaltam el az István a király jubileumi szerepét, amelyre a válaszom egyértelmű volt: ez nem kérdés, hiszen a mi szakmánk nem olyan, hogy átírunk egy-egy mondatot, ha nem tetszik vagy kihagyunk egy dalt, ha nincs kedvünk elénekelni. Minden darab úgy kerek, ahogyan megalkotják és mi a feladatunk az, hogy minél hitelesebben játsszuk el.”

 

A Nemzeti Művész Klubról:

2013 februárjában avatott új tagokat és ekkor kezdte meg működését a Hotel Nemzeti Budapest által alapított Nemzeti Művész Klub, amely tagjai mostantól rendszeresen gyűlnek össze, hogy minden alkalommal megvitassanak egy-egy aktuális művészeti témát. A számos művészeti ág kiválóságaiból szerveződött szakmai-baráti közösség és az ala¬pító Hotel Nemzeti közös célja, hogy a szálló kulturális szellemisé¬gének újjáélesztésével aktív formálói legyenek Budapest művészeti életének. A jelenleg 23 tagot számláló klubban a tavaszi bővüléssel nemcsak a létszám, de a képviselt művészeti ágak is színesedtek, mindez pedig mostantól egy mélyebb kulturális párbeszédet indíthat el az alapító és a klub tagjai reményei szerint.

 

A Nemzeti Művész Klub tagjai: Béres Ilona, Bodrogi Gyula, Frenák Pál, Hernádi Judit, Karafiáth Orsolya, Keleti Éva, Kocsis Zoltán, Sass Sylvia, Szakály György, Szamódy Zsolt, Bagi Iván, Faragó András, Feke Pál, Földessy Margit, Jávori Ferenc Fegya, Kumin Viktória, Kútvölgyi Erzsébet, Napsugar von Bittera, Serbán Attila, Szabó Győző, Szilas Rita, Szipál Péter, Szulák Andrea

 

Az MGALLERY-ről:

 

A világszerte közel 60 hotelt számláló MGallery az Accor Csoport felsőkategóriás kollekciója. Az Accor Csoport a világ első számú hotel üzemeltetője: mintegy 92 országban 3500 hotelt foglal magában. Az MGallery kollekcióhoz tartozó hotelek mindegyike egyedülálló személyiséggel és történettel büszkélkedhet, amelyet a vendégek a hotel építészeti megoldásain, a belső dizájnon, valamint a szolgáltatásokon keresztül tapasztalhatnak meg. Minden egyes hotelt a kollekció három jellegzetes atmoszférájának egyike ihletett. Egyes hotelek az „ÖRÖKSÉG” szellemét közvetítik, tele történelmi vonatkozásokkal. Más hotelek egy-egy olyan stílust tükröznek, amely egyfajta ALÁÍRÁSA annak a művésznek, aki közreműködött a hotelre jellemző egyedi esztétikai világ megalkotásában. Megint más hotelek pedig a pihenésről szólnak, a NYUGALOM SZIGETEI, természet közeli vagy városi környezetben.

A kollekcióhoz tartozó minden egyes hotel célja, hogy EMLÉKEZETES PILLANATOKAT nyújtson a vendégeinek.

Az MGallery és a kollekciójához tartozó hotelek három fő érték köré épülnek: „Egyediség” – minden egyes szálloda egyedülálló, eredeti és saját személyiségjegyekkel rendelkezik; „Elegancia” – az MGallery szállodák a különbözőség, a stílus és a jó ízlés megtestesítői; és végül az „Előzékenység” – személyzetünk büszke arra, hogy a szálloda vendégeket tiszteli, elismeri és személyre szabott szolgáltatásban részesíti őket.