Már egy hete vetítik a mozik a vörös-kék színekben pompázó, hálómintás hős legújabb kalandjait, én mégiscsak most vettem a bátorságot, hogy írjak róla.
Eddig kétszer tekintettem meg a filmet, összességében vegyes érzelmekkel. Azért összességében, mert míg az első vetítés után nem tetszett, amit láttam, a második után úgy jöttem ki a teremből, hogy azért nem lett olyan borzasztó.
Az utolsó Pók-film 2007 nyarán jutott el hozzánk, az azóta eltelt csupán 5 év nem feltétlenül ok egy új változat készítésére. A Columbia Pictures viszont mégis úgy gondolta, hogy kell a folytatás. Eleinte Sam Raimi neve merült fel a negyedik rész rendezésére. A határidő 2009 nyara lett volna, de a projekt elcsúszott, a stúdió pedig megvált Raimi-től és egy újraindításban kezdtek el gondolkozni. A szereplőket is szépen lecserélték, így akadtak az azóta a Social Network-A közösségi hálóval ismertté vált Andrew Garfield-ra, aki mellé a bájos Emma Stone-t választották partnerül. A rendező az ismeretlen Marc Webb lett (eddig csupán 1 mozifilmet rendezett 500 Days of Summer címmel). A mellékszerepekre olyan nagy neveket találtak a készítők, mint Martin Sheen, Sally Field, Rhys Ifans, Denis Leary vagy C. Thomas Howell. Igazi sztárparádé!
.jpg)
Az előd (az előző Pókember-trilógia) egyik nagy hibája Peter Parker karakterének hibás bemutatása volt. Ugyan a végletekig a jó ügyért harcolt, de egy esetlen balféknek mutatták, amire ráerősített Tobey Maguire kisfiús arca is. A mostani filmben Peter Parker már egy vagány srácként jelenik meg, aki ugyan nem az iskola legmenőbb diákja, de nem futamodik meg, ha a gyengébbeknek segítségre van szüksége. Nem utolsó sorban az új kaland már egy vicces pókembert mutat nekünk, mint azt a képregényekben megszokhatták azok, akik egyáltalán olvastak Pókember képregényt. Egy-egy gonosztevőt már poénos beszólásokkal „fegyverez le”, packázik a törvénnyel is, és az egészet egy jópofa tréfának éli meg, miközben a bosszú hajtja: bácsikája tettesének a felkutatása, ami szemet szúr a rendőrkapitánynak is, aki mellesleg szerelme édesapja. Gwen Stacy egy szexi, de okos szőkeként mutatkozik be, aki úgy szeret bele Parkerbe, hogy még nem is tudja, ki is ő valójában. Az iskola mellett munkaadója az a Dr. Curt Connors, aki mint az lenni szokott a Pókember-filmekben, a főgonoszt, Gyíkot (Lizard) személyesíti meg. Célja eleinte, hogy fajkeresztezéssel meggyógyítsa az összes betegséget, például a szellemi leépüléssel járó kórokat vagy éppen saját karját, de átalakulásai alkalmával egyre nagyobb és betegesebb méreteket mutat elszántsága.
Szóval a történet hűebb lett a klasszikus darabokhoz (képregényekhez, régebbi sorozatokhoz), viszont a látvány nem übereli az előző trilógiáét, sőt… A közeli, kézi kamerás megoldások hátrányára váltak, a főleg éjszakában történő trükkfelvételek, New York felhőkarcolói között való szálldogálások pedig olyanok, mintha kevés pénz jutott volna a CGI-re.
Összességében a film másodjára meggyőzött, hogy egy nagyon jó kis alkotás. Minden, képregényt kedvelő embernek csak ajánlani tudom.
Írta: Bártfai Balázs, 2012.07.21.
Mondd el a véleményed
