Ady Endre: A fiaim sorsa

Ady Endre: A fiaim sorsa

Úgy kötöm meg a szivemet is,
Miként strófákkal kötöm meg a dalt:
Keresem és kerülöm a vihart.

Utált béklyókért esdve futok,
Gyűlölöm és megáldom az eszem,
De ha feledni kell, emlékezem.

Faképnél hagynám százszor magam.
Mindig őrülten szépet akarok
S gyáva kutyaként a vágyba halok.

Fiaim: álmok, őrületek,
Apátok hű, jóságos: a Halál,
De meggyilkol anyátok: a Szabály.

The post Ady Endre: A fiaim sorsa appeared first on Meglepetesvers.hu.

Mondd el a véleményed

Ady Endre – Fölszállott a páva

Ady Endre: Eldönti a sors