Az „alamuszi” rosszalló melléknév, olyan embert jelöl, aki ravasz, sunyi, alattomos, valódi szándékait leplezi, miközben kifelé csendesnek, ártalmatlannak vagy akár kedvesnek mutatkozik. Az alamuszi viselkedésben a látszat és a valóság élesen elválik: a felszínen együttműködés, barátság, lojalitás látszik, a háttérben pedig önérdek, szabotázs, pletyka vagy árulás zajlik.
Az „alamuszi” szó jelentése és jellemzői
Az „alamuszi” ember nem frontálisan támad, nem nyíltan mond ellent, hanem a háttérből, kerülőutakon próbál érvényt szerezni akaratának. Gyakori jellemzői:
-
kifelé csendes, „ártalmatlan”, sőt néha ügyefogyottnak tűnik;
-
kerüli a nyílt konfliktust, de a háta mögött intézkedik;
-
szeret „jóban lenni mindenkivel”, miközben bizonyos helyzetekben szítja a feszültséget.
A fogalomhoz képmutatás és kétszínűség is társul: az alamuszi ember nem vállalja fel nyíltan a véleményét, érdekeit, hanem álarc mögé bújva dolgozik – sokszor mások kárára. Ezért a szó erős minősítés: ha valakire azt mondják, hogy alamuszi, az nem csupán „okos taktikust”, hanem erkölcsileg problémás, megbízhatatlan jellemet jelöl.
Tipikus alamuszi helyzetek
A lexikonpéldák jól mutatják, hogyan jelenik meg ez a magatartás a hétköznapokban:
-
Munkatárs: látszólag együttműködő, „segítőkész”, de titokban szabotálja mások munkáját, rossz fényben tünteti fel a kollégát, hogy maga léphessen előre.
-
Politikus: nyilvánosan egy ügy mellett szónokol, de a háttérben azért dolgozik, hogy az ügy megbukjon, vagy ő maga nyerjen belőle politikai tőkét.
-
„Jópofa haver”: mindenkivel kedves, mosolygós, de közben pletykákat terjeszt, félreértéseket gerjeszt, egymás ellen hangolja az embereket.
Az alamuszi viselkedés gyakran nehezen bizonyítható, ezért különösen romboló: az érintettek csak a következményeket érzik (bizalmatlanság, széthulló közösség), miközben a felszínen „minden rendben van”.
Alamuszi a szólásokban: „alamuszi macska nagyot ugrik”
Az „alamuszi” leggyakrabban állatos szólásokban bukkan fel, mindenekelőtt a „Alamuszi macska nagyot ugrik” közmondásban. Itt a macska képe pontosan leírja az alamusziság lényegét:
-
a cica mozdulatlanul, „álmosan” figyel, mintha nem érdekelné semmi;
-
a megfelelő pillanatban viszont hirtelen, váratlanul nagyon nagyot ugrik, és lecsap a zsákmányra.
Ugyanígy működik az alamuszi ember is: csendben kivár, mintha passzív lenne, majd amikor alkalmasnak látja a pillanatot, egy nagy, sokszor kegyetlen lépéssel okoz meglepetést (pl. feljelentés, árulás, hátbatámadás, „jókor” elejtett pletyka). A gyerekeknek is jól magyarázható kép: a látszólag ártalmatlan, szelíd „macska” nem biztos, hogy olyan ártalmatlan, mint amilyennek tűnik.
Ellentéte: őszinte, nyílt, vállalt konfliktus
Az „alamuszi” ellentéte az őszinte, nyílt ember, aki:
-
felvállalja a véleményét és az érdekeit;
-
ha gondja van valakivel, azt lehetőleg vele beszéli meg, nem a háta mögött intézkedik;
-
nem épít magának „ártatlan” képet, miközben a háttérben mást csinál.
Fontos különbség: a nyílt ember is lehet kritikus, kemény, konfliktusvállaló – de „szembe mondja”, nem alulról, sunyin próbálja aláásni a másikat. Az alamusziság lényegi problémája nem az, hogy valaki okos taktikus, hanem az, hogy nem vállalja a felelősséget a saját szándékaiért.