Végre sikerült megnéznem Robert Zemeckis (Forrest Gump, Vissza a jövőbe trilógia, Polár expressz) új filmjét, mely a Flight – Kényszerleszállás címet viseli. Rendezőnk 12 éve nem alkotott élő szereplős művet, akkor Tom Hanks volt Számkivetett (Cast Away – 2000). A két film annyiban hasonlít egymáshoz, hogy mindkettő egy repülőgép-szerencsétlenséggel indít. Csak míg azt hinnénk, hogy egy katasztrófafilmmel lesz dolgunk, szépen lassan egy drámai műfajba siklunk át, mely könyörtelenül mutatja be a felszín alatti valóságot. Első mondatomat a látottak miatt most inkább úgy módosítanám, hogy “végül mégis rávettem magam, hogy megnézzem”, mert pont egy számomra utálatos, gyűlölt téma került előtérbe: a függőség. Mégpedig a kábítószer- és alkoholfüggőség, mely rányomja bélyegét a film főszereplőjének, a Denzel Washington által életre keltett pilótának az életére.
Senki nem mondta, nem írta eleddig, hogy mennyire kemény dolgokkal foglalkozik ez a mozgókép: a legelején egy átbulizott éjszaka utáni reggelt mutat. Whip Whitaker (Denzel Washington) egy meztelen cicababa mellett ébred telefonja csörgésére. Miközben ex-feleségével beszél, felszippant egy kis kokót, hogy jól induljon a nap. És ha ez nem lenne elég, rágyújt egy cigire is, miközben partnere tökéletes alakját követhetjük nyomon fantasztikus ellenfényben.
Mindezek után derül csak ki a nézők számára, hogy főhősünk aznap reggel is felszállásra készül 102 emberrel a fedélzeten. Erősen viharos az időjárás, mely igencsak megnehezíti a felszállást, de sikeresen kievickélnek a nehezéből, hogy aztán, mint aki jól végezte dolgát, 30000 láb magasságban aludjon egy jót a robotpilóta bekapcsolása után. Sajnos az út nem sima landolással végződik, műszaki okok miatt a gép zuhanni kezd és csak Whitaker kapitány leleményességének köszönhető, hogy “csupán” 6 áldozata lesz a szerencsétlenségnek
És itt kezdődik a komoly probléma: halálesetekkor komoly vizsgálat szokott indulni, mely mindenre fényt szeretne deríteni. A kapitányt mindenki, a média, a túlélők és a közvélemény is hősként kezeli, azonban nem tudják, hogy komoly alkohol és drogproblémákkal küzd. Márpedig aki ittasan vezet, az börtönbüntetésre számíthat, leginkább akkor, ha egy baleset folytán emberek halnak meg, akár köze volt ittasságának hozzá, akár műszaki hiba volt is a gond.
Ügyvédje (Don Cheadle) és régi barátja (Bruce Greenwood) vállt vállnak vetve harcolnak azért, hogy a vizsgálóbizottság a hőst lássa és ne a súlyos függőséggel küzdő idegi roncsot, aki a vodka-narancsot limonádéként fogyasztja és amikor annyira berúg, mint az albán szamár, a jó öreg díler cimboráját (John Goodman) hívja segítségül, hogy egy-kettőre kijózanodjon a portól.
Denzel Washington talán még sosem alakított ennyire gátlástalan figurát (talán csak a Kiképzés korrupt zsarujaként), aki ugyan tisztában van vele, hogy józannak kellene maradnia a rá váró megpróbáltatások miatt, mégsem képes rá. Robert Zemeckis a függőséggel küszködők szemszögéből láttatja az eseményeket. Mégis két fajta függő szerepel a filmben. Az egyik tudja magáról, hogy segítségre szorul, a másikuk (jelen esetben kedvenc pilótánk) viszont saját magának is hazudik; nem problémaként, hanem egyfajta életformaként viseli állapotát. A tipikus, makacs, senkitől segítséget el nem fogadó ember portréja, aki egyre mélyebbre kerül saját gödrében, és már csak akkor veszi ezt észre, mikor már (majdnem) késő.
Ez a film nem a katasztrófáról szól, hanem egy olyan emberről, aki mestere a hazudozásnak, mégis a legvégső pillanatban már nincs ereje az utolsó, legnagyobb hazugsághoz. És ez okozza a vesztét vagy éppenséggel ez hozza el a megváltást jelentő szabadságot?
Flight – Kényszerleszállás (Hazai premier: 2013. január 24.)
Főszereplők:
Denzel Washington / Whip Whitaker
Bruce Greenwood / Charlie Anderson
Don Cheadle / Hugh Lang
Nadine Velazquez / Katerina Marquez
Kelly Reilly / Nicole
John Goodman / Harling Mays
Rendezte:
Robert Zemeckis
Írta: Bártfai Balázs, 2013.02.21.
