Tinilány voltam, amikor a házunk lépcsőházába be volt dobálva egy alig pár hetes kis cirmos macska. Anyámmal végigrongyoltunk az egész házon, hátha “valaki csak véletlenül elveszítette”. Így került hozzánk Kis Pilu, Tizenegy évvel később halt meg, rákban.
Elképesztő űrt hagyott. Pilu szobacica lett, lévén a negyedik emeleten laktunk. De inkább családtag lett elsősorban. Főleg anyám számára, mert miközben Pilu felnőtt macska lett, én is kireppentem, férjhez mentem. Pilu a nászutunk után halt meg, még megvárt bennünket.
Anyám azóta sem hajlandó még egy macskát a lakásába venni, én pedig az elmúlt években tiltakoztam kézzel lábbal az ellen, hogy ismét legyen cicánk. Tavaly óta A teljes cikkért KLIKK!
Mondd el a véleményed
