A dalról,- amelynek zenéjében és szövegének megírásában, sőt még felvétel során és annak mix-masterelésében is Fehér Holló működött közre – valamint Hollóval való kapcsolatáról Bánki Benivel beszélgettem.
Hogy született a közös dal?
Hirdetés
Hollóval évek óta jó barátok vagyunk, ő kért fel arra, hogy a készülő albuma egyik dalában működjek közre. Mivel semmilyen zenei tapasztalatom nem volt, őszintén örültem annak, hogy ennyire bízik bennem. Mindketten magyar szakra járunk, szeretjük a jó szövegeket és közös célunk, hogy felkaroljuk azokat a fiatalokat, akik keresik a hangjukat ebben a felnőttek által felállított szabályokra épülő világban.
Az idegen helyzet miatt nehezen tudtam feloldódni, de a kezdeti izgalmon sokat segített, hogy Holló nagyon pozitívan fogadta már az első sorokat is, amiket írtam és a stúdiózás, illetve az első élő koncert közben folyamatosan ott volt mellettem, állandóan támogatott és hitt bennem.
Miért pont Apofénia?
A címválasztás Holló érdeme. Az Apofénia arról szól, amikor az ember a véletlenekbe is szabályszerűséget akar belelátni: pl. egy felhőbe egy arcot. Én pont azzal nyitok, hogy a tükörben a saját képmásom helyett apám veszem észre. A szülői intelmek mindig velünk lesznek, rajtunk áll, hogy elfogadjuk vagy megtagadjuk őket. Nekünk fiataloknak pedig kötelező lázadnunk, mert néha hátat kell fordítanunk a múltnak, hogy valami radikálisan újat alkossunk, hogy újat hozzunk létre.
Üldözési mánia, megfelelési kényszer, a félelem mások véleményétől. Depresszió és szorongás, mentális zavarok, pszichés problémák. Amikor úgy érzed, hogy az egész világ ellened fordul és mindenki bántani akar. Ezekről a tabusított témákról is szól a dal. De egyben útkeresés is, én- és boldogságkeresés. A generációnkra jellemző egy általános magány. Az interneten próbáljuk megtalálni a megoldást, még jobban eltávolítva magunkat a valódi kapcsolatoktól. Az Apofénia közösséget teremt az elveszett nemzedéknek.
Milyen volt az alkotói folyamat?
Amikor a dalszöveg rám eső részein dolgoztam, már hallottam Holló énekes egységeit. Azok megadták az alaphangulatot. Sokat gondolkoztam, mit tudok hozzátenni a számhoz, de végül leültem a számítógép elé és szinte egyben kigurult minden. A felvétel során pár szót még korrigáltunk Hollóval, úgyhogy összességében igazi csapatmunka volt, közös gondolkodás és tapasztalás eredménye.
Honnan inpsirálódtatok?
A minket körülvevő környezet épp elég inspiráció. Nyitva tartjuk a szemünket, érzékenyek vagyunk az igazságtalanságokra. A dal nem egy fiktív térbe illeszkedik, mi ilyennek látjuk a valóságot vagy legalábbis egy elég nagy szeletét. Emlékszem, az Egyedül, de mégsem album demo felvételeit hallgattam megállás nélkül, amikor írtam a szöveget. Azok nagyon sokat jelentettek nekem személyesen is. Ha nem ismerném Hollót, a zenéi akkor is helyet kapnának a mobilomon.
Kinek és milyen gondolatok kíséretében ajánlod az Apofénia c. dalt?
Azoknak mutatom meg szívesen az Apoféniát, akik maguk is bizonytalanok, akik állandóan megkérdőjelezik a döntéseiket, a szerepüket, a jövőjüket. Azoknak, akiknek volt már nehéz időszaka, akik érezték már nagyon rosszul magukat. Tehát mindenkinek.
Többször szerepeltem klipekben, de most először úgy, hogy tátognom és mozognom is kellett a zenére. Holló profizmusa húzott magával. Sokat nevettünk, de közben fejben végig ott voltunk a stúdióban, majd a kocsi rakterében. Mert ezt csak így lehet, ahogy minden mást is: barátsággal, alázattal. Emberséggel.
