Az „álszent” olyan emberre utal, aki erkölcsösnek, jónak, vallásosnak, tisztességesnek mutatja magát, miközben a tettei, motivációi, valódi érzései ennek ellentmondanak. Tipikusan másokat ítél meg szigorúan, miközben saját hibáit takargatja; mások előtt erényeket hirdet, amelyeket ő maga nem tart be.
Az „álszent” fő jelentésárnyalatai
Az értelmező leírások szerint az álszent:
-
kifelé „szentet” játszik (erkölcsös, vallásos, „nagyon rendes”),
-
közben önző, számító, gyakran alattomos,
-
a látszatra, a jó hírnévre sokkal jobban ügyel, mint a valós, belső tartalomra.
A jelző erősen negatív, jellemkritika: nem egyszerűen hibás, hanem kétarcú, aki tudatosan mást mutat, mint amilyen valójában.
Szinonimák – mit mondhatsz az „álszent” helyett?
A szinonimaszótárak több csoportba rendezhető rokon kifejezéseket adnak.
-
Szűkebb, „vallásos–erkölcsös” álszentségre utaló szavak:
-
szenteskedő
-
álszenteskedő
-
ájtatoskodó
-
kenetes, kenetteljes (régebbi, biblikus hangulatú jelzők)
-
szemforgató
Ezekben benne van a „kenetteljes beszéd, szent szavak, üdvös mosoly – belül üres tartalom” érzete.
-
Tágabb értelemben vett képmutatás, kétszínűség:
-
képmutató
-
kétszínű
-
alakoskodó
-
színlelő, tettető
-
köpönyegforgató
-
fondorlatos, számító
Itt nem csak vallásos értelemben álszent valaki, hanem általánosan: mást mond, mint amit tesz, mást ígér, mint amit tart.
-
Keményebb, erősebb töltetű rokon szavak (nem minden helyzetben csereszabatosak):
-
sunyi
-
alamuszi
-
alattomos
-
álnok, csalárd
-
gerinctelen, galád
Ezek már nemcsak szerepjátszást, hanem kifejezetten rosszindulatot, tisztességtelenséget is sugallnak – óvatosan érdemes használni őket, mert erős sértés.
-
Idegen eredetű, gyakran használt megfelelő: hipokrita
A „hipokrita” (vagy helytelenebb, de elterjedt formában: „hipokrata”) eredetileg a görög „hüpokritész” – színész, szerepet játszó – szóból jön, és a képmutató, álszent embert jelenti. A mai magyar nyelvben:
-
olyan személy, aki erkölcsösnek, becsületesnek, „elvhűnek” mutatja magát, de a tettei ellentmondanak ennek;
-
például politikus, aki „családbarát” értékeket hirdet, de közben titokban ugyanazokat a szabályokat szegi meg, amelyeket másoknak prédikál.
Mikor melyik szinonimát érdemes használni?
-
szenteskedő, ájtatoskodó, kenetteljes – amikor valaki direkt „vallásos–erkölcsös” pózt vesz fel, sok „szent” szöveggel.
-
képmutató, kétszínű, alakoskodó – általános, „világi” álszentségre: a nyilvánosság előtt más, mint otthon vagy a háttérben.
-
hipokrita – ha hangsúlyozni akarod a szónak az idegen, erős publicisztikai ízét (cikkekben, vitákban gyakori).
-
sunyi, alamuszi, alattomos – ha a képmutatás mellé rejtett rosszindulatot, árulást is társítasz (ezek már keményebb ítéletek).
Jelentésben mindig érdemes figyelni arra, hogy az „álszent” nem azonos a hibázó emberrel: a lényeg a tudatos szerepjátszás – mást mutatni kifelé, mint ami belül van.