Tűkön ülve vártam a moziteremben, hogy végre elkezdődjön az Isaac Marion regényéből készült Warm Bodies – Eleven testek. Az előzetes alapján egy, a zombikról alkotott kép újszerű megközelítésével fogok találkozni – gondoltam. És nem is tévedtem nagyot. Zombik márpedig nincsenek, tehát csupán a képzeletünk szülöttei, akiket a történelem során legtöbbször lassan botorkáló, hörgő, morgó, vicsorgó, szétszakadt, aszalódott, dögszagú lényeknek “festettek le”. Ha egyszer valakit megharapnak, az menthetetlenül átalakul és az enyészetté lesz.
De nem ebben a filmben! Itt van példának okáért R, akinek a gondolatai (már az is abszurd, hogy gondolatai vannak egy halottnak) amolyan narrátori szerepet töltenek be a cselekményben. Mivel zombi, nem tud beszélni és álmodni sem, mert a zombik nem alszanak. Eleinte. Az alapfelállás szerint motorikus reflexek hajtják, nincsenek érzelmei, nem látja a szépet, nem érez fájdalmat, de R megszólal. Legjobb barátjával, M-mel morgásokkal kommunikálnak, de néha befigyel egy-egy szó is. Élő emberek agyát eszegetve az áldozat emlékeihez jutnak. Ez a tudományos tévhit még ma is számtalan helyen előfordul, itt viszont tény! R, a “fiatal zombisrác” emlékekhez jut, amiben a főszerepet az áldozat barátnője, Julie kapja. Innentől kezdve R és Julie története szorosan összefonódik, az élőhalott fiú rajongani kezd a lányért, védelmezni próbálja, és bele is szeret, ha lehet ilyet mondani.
Sablonokat döntögető műről van szó: R szemszögéből látjuk az eseményeket, ami maga is egy furcsa választás; egy zombi képes az ajtók kinyitására, tárgyak dobálására, sőt, még bizonyos járműveket is elvezet, ha van, aki megtanítsa neki.
A világ, nem tudni, hogy vírus okozta-e, vagy egyéb katasztrófa, de alaposan megváltozott, a holtak életre keltek, a túlélők egy nagyobb csoportja hatalmas fallal kerítette körül a városrészt, ahol meghúzódtak. Vezetőjük az a Mr. Grigio, aki nem más, mint Julie apja. Fanatikus zombi-gyilkos, nem ismer pardont. Videófelvételekkel tanítgatja az ifjabb nemzedéket, hogyan lehet a legegyszerűbben eltenni láb alól a holtakat.
Egy másik sablondöntés a kétféle zombi: az olyanok, mint R, a hús-vér embernek tűnő lények, és a “csontik”, kik feladták haláluk utáni “békés” létüket és csupa csont és “bőr?” a külsejük. Szemük helyén 2 lyuk tátong, írtó gyorsak, és “egészségesebb” zombitársaikon kívül mindent felfalnak, ami él és mozog.
Az Eleven testek egy szörnyű, de fiktív témát dolgoz fel, mégsem lehet azt mondani rá, hogy pesszimista hangvételű, és ezt éppen R miatt látjuk, érezzük így. Vonzalma Julie iránt egy olyan változás alapjait teszi le, mely egyedülálló az ezidáig készített zombi-filmek történelmében. Sok ember a való életben sem lát más kiutat, csak a halált, erre jön egy már halott srác, és vonzódásával, gyűjtőszenvedélyével (mindenféle apróságokat begyűjt saját lakosztályaként használt repülőgépére, amin “éldegél”), érzelmeket kifejezni tudó arcával, egy szívdobbanás alatt felébreszti a nézőben azt az elcsépeltnek tűnő mondást, miszerint minden rosszban van valami jó, vagy másként fogalmazva ennél már csak jobb lehet.
Műfaját tekintve inkább mondanám poszt-apokaliptikus love story-nak, mint sci-fi-horrornak, de mégiscsak ott az a 16-os karika, ami a korhatár besorolást illeti, és ez talán azért lehet, mert 1-2 jelent igencsak hatásosra sikeredett. Egy fecske nem csinál nyarat, ebben az esetben azonban kettő már képes rá, s erre már csak az aggódó és vérszomjas, John Malkovich által megszemélyesített apukát kell ráébreszteniük a “fiataloknak”. Hogy sikerül-e nekik, azt holnaptól megtudhatjátok a mozikban.
Warm Bodies-Eleven testek
Hazai premier: 2013.04.11.
Forgalmazza: Pro Video
Főbb szereplők:
Nicholas Hoult / R
Teresa Palmer / Julie
John Malkovich / Mr. Grigio
Dave Franco / Perry
Rob Coddry / M
Analeigh Tipton / Nora
Rendezte: Jonathan Levine
Írta: Bártfai Balázs, 2013.04.10.
