Babi Yar (ukránul: Babij Jar) egy szurdok Kijev közelében, amely a második világháború alatt a holokauszt egyik legnagyobb és leggyorsabb tömegmészárlásának helyszínévé vált. 1941. szeptember 29–30-án a német SS és rendőregységek, illetve kollaboránsok szervezésében mindössze két nap alatt mintegy 33 771 zsidó férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg. A mészárlást a németek szabotázs ürügyén kezdték el: a visszavonuló szovjet csapatok által elhelyezett aknák okozta robbanások után bosszúból szabadították fel Kijev zsidó lakosságának elleni támadást.
A zsidókat hamis áttelepítési ígéretekkel gyűjtötték össze, irataikat és értékeiket elkobozták, majd csoportokba osztva sorra lelőtték, és tömegsírba temették őket. Az esemény után további csoportokat – romákat, politikai foglyokat, szovjet hadifoglyokat, partizánokat, elmegyógyintézeti ápoltakat – is kivégeztek ugyanitt, így az áldozatok száma a világháború végéig elérhette a 100–150 ezret.
1943-ban, a szovjet csapatok közeledésekor, a nácik a szomszédos Syrets koncentrációs tábor foglyaival exhumáltatták és elégettették a tetemeket, hogy eltüntessék a bűntett nyomait. A túlélőkről, mint Dina Pronicheva, korabeli tárgyalásokon született dokumentumok, beszámolók maradtak fenn, amelyeket később történészek és újságírók is feldolgoztak.
A Babij Jar-i mészárlás a holokauszt kezdeti szakaszában a kegyetlenség és népirtás szimbóluma lett. Emlékét kiállítások, emlékművek, könyvek és filmek is őrzik, de történetének feldolgozása a szovjet korszakban sokáig tabu volt.
Még olvasnivaló: