Balla Zsófia – Ölelés

Balla Zsófia – Ölelés

A kaptatón, a zápor
lélegzet. Az érintés szertevágtató
piros higanygömbjei.

A nem-lét apró ütése,
mely az óceánban
eltalál. Vörös robaj.

Hirdetés

Szétolvadt ráspoly.
Ezernyi porhó.

Élen, hegygerincen.
A lejtős iramban.

Az a törékeny szünet.
Az az önfeledt halálka.

The post Balla Zsófia – Ölelés appeared first on Meglepetesvers.hu.

Mondd el a véleményed

Reményik Sándor – Szerenád oda túlra

Mensáros László verset mond: Petőfi Sándor – Itt van az ősz, itt van újra