Baranyi Ferenc: Csöndtelenül

Jöjjön Baranyi Ferenc: Csöndtelenül verse.

A “törvénytelen” szeretők nem
fordítják fény felé az arcuk,
mosolyuk is árnyákba rejtett
s kétszer sötétebb a haragjuk.

Szeretni kölcsönágyra járnak
diszkrét csörgésű kulcscsomóval
egymás mezítlen melegéhez
szorongva érnek, mint a tolvaj.

Hirdetés

Nem ismerik a gondtalan nász
fegyelmezetlen őrülését,
neszekre függesztett figyelmük
rándulni kész akár a vészfék.

Nem bújnak össze önfeledten,
csak félve egymáshoz lapulnak,
ernyedten is olyan feszültek,
mint puska ravaszán az ujjak.

Sivár magányuk sem magányos:
presszókban ülnek félaléltan,
egymás mellett egymásra várnak,
kettesben is emberkaréjban,

nem ismerik a délutáni
szelíd szieszták tiszta csöndjét,
ezer felől figyelt magányuk
sosem lesz páros egyedüllét,

sorsuk zsibongó hontalanság,
akár utcára kivetetté.

A “törvénytelen” szeretőket
a csönd hiánya űzi ketté.

The post Baranyi Ferenc: Csöndtelenül appeared first on Meglepetesvers.hu.

Mondd el a véleményed

Fekete István: Nádas

Szabó Lőrinc: Ősz az Adrián