Amikor véget ér a kilencedik szimfónia, az örömittas közönség mindig ovációval reagál. Ez így volt 1824. május 7-én is, és ma sincs másképp. Ez a Beethoven által gondosan kifundált dramaturgiának az eredménye, amelynek egyik legfontosabb eleme a finálé rendkívül önkényes kezdete.Az ember hallja, ahogy nõttön-nõ a lelkesedés és amikor “az egész világ csókját skandálják – már mondatok szinte nem is,csak szavak hangzanak el -, mindenkit magával ragad az összetartozás érzése és a földi boldogság, és mindenki lerázza magáróla félelem, a kényszer és a demagógia láncait. Ez a lelkileg megkínzott ember, akinek életében nem sok örömteli pillanat adatott meg, így tette A teljes cikkért KLIKK!
Forrás: Book and walk
Mondd el a véleményed
