Benedek Elek: Koldus

Koldust, ha látsz, – és látsz bizonnyal –
Ajtód s szíved ne légyen zárva:
Fejed ne fordítsd el iszonnyal,
Mert rongyos, piszkos a ruhája.

Ki volt, mi volt? – ne tudakoljad,
Fájdalmait ezzel is tetézve,
S amit ad jobb kezed, úgy adjad,
Hogy bal kezed ne vegye észre.

Gondold, hogy e szegénynek is volt
A földi jóban része dúsan:
Hogy volt idő, mikor az égbolt
Ő rája sem borula búsan.

Gondold: a sors, mely változékony,
Király is lett már koldus, árva…
Más búja iránt légy fogékony,
Ajtód s szíved ne légyen zárva!

Köszönjük, hogy elolvastad Benedek Elek költeményét.

Mi a véleményed a Koldus versről?

Írd meg kommentbe!