Az alábbi szöveget nyugodtan alakítsd a saját szavaitodra, írhatsz bele konkrét emlékeket, helyzeteket, beceneveket.
Drága Kedvesem!
Nem is tudom, hogyan kezdjem el, mert nincs olyan szó, ami igazán elmondaná, mennyire hiányzol. Csak ülök, nézem az üres helyedet, és próbálom felfogni, hogy többé nem szaladsz elém, amikor hazaérek.
Emlékszem az első napunkra, amikor még mindketten bizonytalanok voltunk, aztán néhány nap alatt úgy döntöttünk: összetartozunk. Attól a pillanattól kezdve te voltál az, aki akkor is örült, amikor senki más, aki megértett szavak nélkül is, és akinek elég volt egy érintés, egy pillantás.
Köszönöm neked az együtt töltött éveket: a sétákat, a közös játékokat, a csendes estéket, amikor csak mellettem szuszogtál. Köszönöm, hogy ott voltál mellettem a nehéz napokon, hogy akkor is mosolyt csaltál az arcomra, amikor azt hittem, már nem fog sikerülni. Nélküled egészen más ember lettem volna.
Fáj, hogy el kellett engedjelek, de tudom, hogy most már nem érzel fájdalmat, nem szenvedsz. A gondolat, hogy valahol szabadon futsz, és boldog vagy, egy kicsit enyhíti a hiányodat. Hiszem, hogy amit együtt megéltünk, az nem múlik el nyomtalanul: a mancsnyomaid itt maradtak a szívemben.
Nem búcsúzom tőled végleg, inkább csak azt mondom: viszlát. Minden nap beszélek majd hozzád gondolatban, mesélek neked az új napokról, és őrizni fogom az emlékeidet. Amikor egy ismerős zajt hallok, vagy meglátok valakit, aki rád emlékeztet, tudni fogom: egy kicsit megint itt vagy velem.
Köszönöm, hogy engem választottál társnak az életedhez. Mellettem éltél, és mostantól a szívemben élsz tovább.
Örökké szerető gazdid