A Három nővér Csehov egyik legismertebb drámája: három művelt, érzékeny nő (Olga, Mása, Irina) és bátyjuk, Andrej életét mutatja be egy unalmas orosz vidéki garnizonvárosban, ahol mindannyian Moszkváról, „valódi életről” álmodnak, de soha nem jutnak el oda. A darab arról szól, hogyan fáradnak bele fokozatosan az álmodozásba, hogyan szürkülnek bele a hétköznapokba, miközben mégis kapaszkodnak a reménybe, hogy „egyszer majd megtudjuk, miért élünk, miért szenvedünk”.
Alapszituáció és főbb szereplők
A történet a Prozorov-testvérek házában játszódik: Olga (idősebb nővér, tanárnő), Mása (érzékeny, házasságban boldogtalan nő) és Irina (fiatal, idealista húg) mellett ott a báty, Andrej, akitől azt várják, hogy egyetemi tanár lesz, és „visszaviszi” őket Moszkvába. A dráma elején Irina névnapját ünneplik, éppen egy évvel azután, hogy meghalt az apjuk, a tábornok – az első felvonásban még mindenki reménykedik: munka, szerelem, Moszkva, szebb jövő.
A házba új emberek érkeznek:
-
Versinyin őrnagy, aki idealista beszédeivel („párszáz év múlva jobb lesz az élet”) különösen nagy hatást gyakorol Mására.
-
Kuligin, Mása férje, jóindulatú, de kissé nevetséges gimnáziumi tanár.
-
Natasa, Andrej félénk szerelme, aki fokozatosan átveszi az uralmat a ház, majd a család felett.
A négy felvonás íve – reményből kiábrándulás
A négy felvonás több évet fog át. Az elsőben még él az illúzió, hogy eladják a házat és Moszkvába költöznek; a második-harmadik felvonásra egyre világosabb, hogy ez az út nem valósul meg.
-
Mása belecsúszik egy érzelmi viszonyba Versynyinnel, mert a férjével való házassága üres; mégis kénytelen végül tőle is búcsút venni, amikor a katonai egység továbbvonul.
-
Andrej eljátszik minden lehetőséget: feleségül veszi Natasát, adósságokba veri magát, és a városi tanács szürke figurájává válik, miközben húgait lassan kiszorítja a házukból.
-
A harmadik felvonásban tűzvész pusztít a városban; ez a külső káosz ráerősít a belső zűrzavarra, kiábrándulásra.
A negyedik felvonásra a katonai alakulat elvonul, a ház sorsa eldőlt, a Moszkva-álom végleg szertefoszlik. Irina dolgozni készül, Olga igazgatónő lesz, Mása visszamegy a férjéhez, és mindhárman azt ismételgetik: „Élni fogunk… valahogy… csak tudnánk, miért.”
Fő témák: elveszett álmok, mozdulatlanság, „kárba veszett szépség”
A Három nővér központi témája, hogy az értelmes, művelt, érzékeny emberek sem tudnak élni a lehetőségeikkel, nem hoznak döntéseket, csak halogatnak.
-
A három nővér három asszonysors-változat: Olga lemond, dolgozik és fáradt; Mása lázad, de visszarendeződik; Irina idealista, majd kényszerházasság felé sodródik – egyikük sem jut el „Moszkvába”, azaz a vágyott kiteljesedéshez.
-
A város monoton, „beszűkült” világa szorosan összefonódik az orosz társadalom átalakulásával: a régi nemesi-művelt réteg kihasad a környezetéből, de nem talál új szerepet.
A darab végén nincs nagy tragikus csúcspont, inkább lassú elhalkulás: az élet megy tovább, a szereplők szenvednek, de a remény pislákol – hátha a jövő nemzedékei majd „megértik, miért élünk, miért szenvedünk”.