Háttérben – Cselovszky Rozina gondolatai az Eurovízióról és A Dalról

Hirdetés
kábelrágó cselovszky rozina
Fotó: Csendes Péter Haj: Békési Zita Smink – Make-up: Orosz Ivett

 

Eurovíziós-Dalos sorozatunk soron következő epizódjában – amelyet a májusi, Stockholmban tartandó nemzetközi döntőig tervezünk folytatni – Cselovszky Rozina mesélt nekünk A Dallal kapcsolatos benyomásairól:

Nehéz  röviden,  tömören  összefoglalni  azt,  hogy  milyen  is  egy  ilyen  műsor részévé  válni,  hetekre  a  háttérben  “meglapulva”.  Sok-­sok  érzés  kavarog  bennem. Látjuk azt, hogy mennyire izgulnak az előadók, ­ a nagyobb rutinnal rendelkezők is, ­mennyit  készülnek,  majd  látjuk  az  örömöt,  vagy  a  csalódottságot  az  arcokon. Több héten  keresztül  óriási  amplitúdóval  kavarognak  körülöttünk  az  érzelmek.  Tippelünk az  eredményekről,  ami  vagy  bejön,  vagy  nem,  de  mindenképpen  együtt  “élünk”  a produkciókkal, amikben részt veszünk. Én pl. rendszeresen szavazok sms-­ben. Már CD-­t is nyertem, de gyúrok egy wellness hétvégére. Viccet  félretéve:  a  háttérben  mozgó  emberek  többsége  szerintem  átélt  már sok  mindent  a  jazz,  vagy  akár  a  popzene  berkeiben.  Kipróbáltuk  a  tehetségkutató műsorok  világát,

  lemezeken  működtünk  közre,

és  ilyenkor nem szeretek E/1 személyben beszélni, mert látjuk, hogy egy sikeres produkcióhoz nagyon  sok  dolog  kell.  “We  are”.  Jó  pár  produkcióban  részt  vehettünk  már,  és rengeteg emlék köt A Dalhoz is. Ha csak Koppenhágát említem Andrással 2 éve, már az is igen nagy élmény volt, és rengeteg impulzus. A legtöbb embernek talán fogalma sincs arról, hogy a csillogás mögött – ­ ami tényleg csak a “jéghegy csúcsa” -­ sokszor mennyi alázat, mennyi szervezés, mennyi idő, mennyi próba van.
hajasmikrofonos
Fotó: Csendes Péter Haj: Békési Zita Smink – Make-up: Orosz Ivett
2013  óta  vállalok  én  is  background “munkákat”  a  Dalban,  de  azt  a  szót  nem szeretem  igazából,  hogy  “munka”,  mert  van  civil  állásom  elég  régóta  az  éneklés mellett. Ez  talán  egy  amolyan “aktív  pihenés”  fajta  ebben  az  időszakban. A  műsor szépen  lassan  átformálta  a  hozzáállásomat  a  popzenéhez.  Kicsit  kinyitotta  azt  az introvertált embert, aki zenei sznob módjára el sem tudta volna képzelni, hogy a jazz-en, acid jazz-­en, a funk­on és soul, neo soul zenén, Kurt Ellingen, Frank McCombon, Brian McKnighton, Erykah Badun kívül bármi/bárki más is létezhet. Megismerhetünk rengeteg embert, beláthatunk a kulisszák mögé, megfigyelhetjük kicsit belülről ezt a világot  és  tanulhatunk  belőle  sokat.  Így  azt  is  eldönthetjük ­  a  saját  tempónkban, ­mindezek  ismeretében,  hogy  bele  akarunk-­e/akarnánk-­e  vágni  A  Dal  nyújtotta lehetőséggel egy szóló karrier építésébe, vagy sem. Mindenki maga dönthet. Ilyenkor jön elő a fő kérdés, hogy “Te miért nem indulsz?“, ”Már szóló énekesként szeretnélek a  színpadon  látni!”,  “Nem  gondolkodtál  szóló  karrier  építésén?”.  Az  ilyesfajta kérdéseket barátok/ismerősök rendszerint fel is teszik. Sajnos, vagy nem sajnos ­- ezt mindenki döntse el maga – ­ az a fajta ember vagyok, aki nem szereti, ha  “ledugják” az emberek  torkán  24/7,  csak  azt,  ha érdeklődnek utána   a  neten.  Egyenlőre  teljesen kielégítő számomra, sőt boldoggá tesz a háttérmunka, ez a fajta “szabadság”. Ez nem zárja ki azt, hogy az ember otthon alkosson, megtalálja a saját világát, időt szakítson olyan  dolgokra, pl.  tanulásra, amik a személyiségét fejlesztik,  mindemellett  tudja élni  a  “civil”  életét,  és  egyensúlyban  maradhat  talán  hosszú­-hosszú  időre, kiégés nélkül. Olyan felkéréseket vállalok el, amihez kedvem van. Különböző személyiségek vagyunk, és a  színpadi léttel járó  stresszt mindenki másképpen dolgozza fel. Sokat beszélgetünk  énekes  kollégákkal  erről,  és  mindig  az  a  konklúzió,  hogy  a  magyar emberek  többségének  soha  nem  jó  az,  ami  éppen  van,  legyen  szó  emberi kapcsolatokról,  vagy akár munkáról, nem csak a zenéről. Kívánom mindenkinek, aki énekléssel, zenével foglalkozik, hogy tegye őt boldoggá az, amit éppen csinál és amit éppen elért, körülményektől függetlenül.
Ez a műsor egy, az ablakhoz támasztott létra a popzene világa felé. Remek lehetőség azoknak, akik ilyen közegben szeretnének mocorogni, de mondhatjuk azt is, hogy annak a bizonyos létrának a felső 1⁄3­-a.” – zárta gondolatait Zina.
Hirdetés

Mondd el a véleményed

Ez a webhely a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ. Részletek

Egy EU-s tövény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal cookikat használ. Ha ezzel nem értessz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookik tárolását!

Zár