Amikor elkészültem a dallal, két testvéremmel elindultunk este bulizni a Romkertbe. Az egyik testvéremmel (aki közreműködött a “Szép vagy” c. számom videóklippjének felvételeinél.) elterveztük, hogy másnapra kitalálunk valamilyen tematikát, ami szerint vizuálisan is meg lehetne jeleníteni a dalszöveget.
Mindeközben, a Romkert felé sétálva, a festői környezet eszünkbe juttatta, hogy mi is jeleníthetné meg jobban a dal témáját, a magányt, az elmúlást, mint ahogy egyedül járok-kelek Budapest szívében, illetve egy szórakozóhely vendégeinek rengetegében, ahova mindenki szép élmények megszerzéséért jár. Mindezt az éjszaka sötétjében.
Úgyhogy elterveztük, hogy ott helyben el is készítünk legalább pár felvételt, amelyeket a másnapra tervezett felvételekkel karöltve videóklippé avanzsálunk, de annyira beindult a fantáziánk, hogy végül elegendő felvétel készült ahhoz, hogy ne is akarjunk másnap bővíteni rajta.
Egy videóklip forgatása mindig mókás dolog. Az emberek nézik az idiótát, aki előad valamit, és a másik bolondot, aki ezt még rögzíti is. 😀 Sok időt vett igénybe a teljesen elszeparált látvány elcsípése, hisz folyamatos gyalogos és biciklis forgalom volt jelen a hídon.
A szórakozóhelyen már könnyedebb volt, hisz minden, ami ott megjelent, szerves részét képezte az eltervezett képi megjelenítésnek. És ki az, akit hülyének néznének, mert “fényképez” egy másik embert egy buli kellős közepén.
A többi rész Kispesten (Bp., XIX. kerület) került lencsevégre, amelyek a buliból hazaérve készültek, kb. hajnali 3-4 körül. Nem volt hiba, hisz egy külső lakóövezeti kerületben ilyenkor már csak a galambok mászkálnak a tereken. Könnyű volt kivitelezni a munkát.
Igyekeztünk párhuzamot vonni a két szál között… amelyek a sötétség, komorság, szomorúság… illetve egy szórakozóhely zsongása. Üzenete az olyan lelki állapot, mely miatt mindegy, hogy hol van az ember, és adott esetben a gondjaival átszőtt belső gondolatait nem tudja formálni a külvilág.
Kicsit nehéz volt a dolgom, mert a másik testvérem, szokásához híven folyamatosan bohóckodott. Némelyik részt jónéhányszor fel kellett venni, mert elröhögtem magam. “
Széles L. Gábor
2016.08.12.