Dalpremier: Naturakwa – Végtelen vasárnap

Naturakwa
Naturakwa

Fantáziák, benyomások, flashek – érzéksíkok összecsúszása, szinesztézia. Ilyesmi gondolatok inspirálták Naturakwa, azaz Endrődy Sándor vadonatúj, Végtelen Vasárnap c. dalát.  Az énekessel ennek apropóján beszélgettem. Naturakwa-dalpremier a Divatikonon!


Kicsit mutatkozz be!

22 éves vagyok, Budapesten lakom, a zene már kiskorom óta jelen van intenzíven az életemben, célom folyamatosan új stílusok és előadók felfedezése ízlésbeli határfeszegetés céljából. Emellett másodéves joghallgató vagyok.

 

 

 Mióta foglalkozol zenével?

Legkorábbi emlékeim, amik a zenéhez köthetők a második osztályhoz köthetők általános iskolában, amikor az összes osztálytársamról elkezdtem verseket írni. Az első hangszeremet a három évvel későbbi karácsonyon kaptam egy spanyol gitár képében, majd nem sokkal később rá jött az elektromos gitár, mára a különböző hangszerek gyűjtése a hobbimmá vált, az utóbbi időben pedig még komolyabban veszem zenei oldalamat, zongorázni tanulok és a jazz világát is nemrég elkezdtem tanulmányozni. A szoros értelemben vett zeneírást talán 11-12 éves koromban kezdtem el, akkor még kizárólag négyakkordos pop-punk számokat írtam angol nyelven a klasszikus gitár-basszusgitár-dob triójában. Kisebb szünet után három-négy éve újabb, sokkal nagyobb mértékű érdeklődést kezdtem el érezni a zenélés felé, amikor is megismerkedtem mélyebben a hatvanas évek brit színterével, ekkor újra elkezdtem dalokat írni, azonban az alkotói folyamat ekkor már tudatosabb volt, és a pop-punk vonalról is el szerettem volna térni. Ekkor indult el egy szokás köztem és az ismerősi köröm között, gyakran áthívtam “laikusabb” barátaimat is, akikkel kollaborálva minden alkalommal más stílusban írtunk egy-egy számot egy óra alatt, itt született a latin számoktól kezdve black metalig minden, ami rendkívül izgalmassá tette és tartotta nekem ezt a hobbimat. Ezen kívül számos dalom született egyénileg is ebben az időszakban, melyek nagyrészt még kiadatlanok (egyedüli kivétel a Szeptember, mely már megjelent).

A Naturakwa projektnek az ötlete 2019 nyár végén alakult ki bennem, mivel akkoriban írtam 12-13 egybefüggő témájú számot, amelyet akkor még 21 évesen úgy éreztem ki szeretnék adni, mivel mindig is szerettem volna a zenéléssel is foglalkozni, és nem szerettem volna túl későn belekezdeni. Meg is jelent október végén az Őszt Láttam a Nyáron című concept albumom, és a komolyabb foglalkozást a zenével is ekkorra datálom magamban. Az utána következő időszakban, bár írtam néhány utógondolatot még az albumhoz tartozóan, az egyetem lefoglalt nagyrészt. Most márciusban viszont újra elkezdtem felvenni a zenéimet, tervezni azt, mit is szeretnék zeneileg elérni ebben az évben. Így jutunk el a mai napig.
Milyen zenét játszol?

Előző albumom nagyrészt singer/songwriter stílusban íródott, azonban érezhető rajta a kisebb koromban kedvelt alternatív rock hatása, valamint az indietronica is és a folk elemek. A célom mindig új irányvonalat találni magamnak, szeretném magam kipróbálni az ambienttől kezdve a jazzen át a black metalig minden stílusban. Jelenleg azokat a számokat tervezem megjelentetni, amelyeket a hatvanas évek pszichedelikus hangulatvilága inspirált, ennek az első darabja a Végtelen Vasárnap is.

 Hogyan határoznád meg magad és a saját zenei stílusodat? Honnan lehetsz esetleg ismerős?

 

A leginkább illő univerzális jelző rám talán az indie rock lenne, azonban szeretném ennek a határait áttörni a jövőben és soha nem leragadni egy zenei stílusnál. Az első albumommal 2019 végéről kezdődtek zenei kalandjaim, ezelőtt nem játszottam komolyabban zenekarban sem, bár tervezem a projektem zenekarrá alakítását, mivel azt egy sokkal inspirálóbb közegnek érzem, és nem is feltétlenül jó dolog az szerintem, ha egyedül neked van beleszólásod a dalaidba és minden hangszeren te játszol/ te programozod be.

 

Nemrégiben Végtelen vasárnap címmel új dallal jelentkeztetek. Erről mit lehet tudni? Hogy született? Van valami különösebb sztorija?

 

A dal célja tulajdonképpen az volt, hogy megtörjem a zeneírási válságomat, amely lassan fél éve tartott. Egyik legfőbb célom dalszerzésnél mindig a hangulatok és a képzeletképek átadása, melyeket a fejemben látok írásuk közben. Ezt a dalt alapvetően a jelenlegi járványhelyzet inspirálta, azonban ennél tovább szerettem volna menni, mert emellé a fejemben egy posztapokaliptikus képet láttam. A színek mindig előtérben vannak a képeknél, melyeket ki akarok fejezni dalaimmal, az előző albumomnál ez a rózsaszín volt, a Végtelen Vasárnapnál pedig a narancssárga színek jellemzik a láthatatlan szinesztéziát, amely átjárja a számot. A számot magát is egy áprilisi délutánon írtam néhány óra alatt, amíg az ablakban hasonló színekben láthattam a naplementét. Ezek nagy nyomot hagynak a dalaimban is.

 


Honnan inspirálódtál?

 

A zeneírási válságomat úgy sikerült megtörnöm, hogy a gitár helyett az elektromos zongorámon próbáltam meg a dalszerzést. A Beatles pszichedelikus munkái mindig is nagy hatást gyakoroltak rám, így a mellotronnak is nagy rajongója vagyok, amellyel most próbáltam meg először dolgozni, így született meg az alapja a számnak is. A dalszöveget tartott megírni a legkevesebb ideig, mivel sajnos ebben a helyzetben élünk jelenleg nem is kellett annyival sokkal többet beleképzelnem fejben abba, ahogy a narancssárga naplementében az ablakból nézem a történéseket, melyekből már ki kell nekem maradnom.

 

Milyen volt az alkotói folyamat?

Legelőször a dobtéma született meg, azután találtam ki mellé a mellotron dallamait, ezután nagyjából a dal váza készen is volt. A gitárok az átvezetőkben hirtelen ötletek voltak, de annyira megtetszettek hogy meghagytam a dinamikaváltásukat a számban. A “gitárszólót” a végén kedvenc gitárosom, Graham Coxon noise rock munkái inspirálták, a káosz érzését szerettem volna kifejezni vele. A dalszöveg csak ezután született a dallammal együtt, amikor akusztikus gitáron játszottam a dal akkordjait.

Kinek és milyen gondolatok kíséretében ajánlod a Végtelen vasárnap c. dalt?A dalt azoknak ajánlanám, akik hasonlóan rajonganak a pszichedelikusabb indie rockért, mint én, és szeretik a hatvanas éveket, azonban annak is tudom ajánlani, hogy tegyen egy próbát vele, aki szereti alapvetően az indie rockot és a költőibb dalszövegeket. Hallgatás közben pedig képzelje magát bele a legnarancssárgább tavasz közepi naplementés délutánba, melyet az ablakából láthat.

Köszönöm szépen az interjút!

Naturakwa Facebook oldala:
www.facebook.com/naturakwa

Mondd el a véleményed

Ez a webhely a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ. Részletek

Egy EU-s tövény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal cookikat használ. Ha ezzel nem értessz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookik tárolását!

Zár