Dalszerzők a rivaldafényben II.rész: Poniklo Imre

Ponikló Imre
Hirdetés
Ponikló Imre
Ponikló Imre

Folytatjuk dalszerzőket bemutató sorozatunkat, amelynek II.részében Poniklo Imrével az egykori Fanzine, és a jelenleg is működő Amber Smith frontemberével beszélgettünk.

Kicsit talán messziről indítom az interjút: emlékszel még arra, hogy mikor és hogyan döntötted végülis el, hogy te a zenei iparban, ezenbelül is az alternatívabb irányzatok között “lavírozva” képzeled el a jövődet?
Nos, hogyne! Előrebocsátom, lehet nem leszek egyszerű interjúalany, mert sok dolognak nem konkrét határa, kezdete volt. Eléggé későn kezdtem gitározni, és nem volt egy konkrét pont, amikor azt mondtam: “én mostantól azon dolgozom, hogy alternatív zenész legyek”. 1996 környékén kezdtem írni, és azóta egyre erősödött bennem az, hogy ez az, ami engem 100%-ban kiteljesít és kifejez.
Arra emlékszel, hogy ki adta a kezedbe először a gitárt?
Arra, hogy ki volt, már nem emlékszem. 13-14 éves koromban került hozzám egy elég vacak akusztikus gitár, azon kezdtem el tanulgatni. Talán az egyik szomszédé volt, de nem idézem már fel pontosan…
Hogyan fogadta a környezeted a zene iránti rajongásodat?
Tinédzserkorban elég általános ez szerintem, nem tűnt fel senkinek, különösen, hogy inkább magamnak való voltam (már akkor is).
Mentél a saját fejed után?
Igen…!Szerintem ez elég jellemző a dalszerzőkre általában is.
Ekkoriban miből táplálkozott a stílusod? Miket hallgattál?
Angolszász zenét hallgattam, de elég vegyesen – nagy Guns ‘n’ Roses rajongó voltam 1988-tól, de ugyanúgy megtaláltam magamnak Morrissey-t és a The Smiths-t.
Ekkoriban is “csapattad” már a zenélést? Vagy ekkoriban még inkább csak – mondjuk úgy – füleltél?
Először inkább csak füleltem. Egészen későn kezdtem zenélni, aktívan még később – nem volt önbizalmam hozzá, hogy ki is álljak a “tudásommal”.
Mondhatjuk, hogy tinédzserként visszahúzódó voltál?
Igen, egyértelműen.
Mi hozta meg a nagy “áttörést”?
Nem emlékszem egy nagy áttörésre, inkább több kicsire. 1995-ben ismerem meg José barátomat (Simon József), aki grafikusnak készült, és vele alapítottuk meg a Fanzine nevű zenekarunkat. Onnantól fokozatosan lettem napról napra, hónapról hónapra céltudatosabb. De igazából, miközben megváltoztam, valahol megmaradtam magamnak való embernek.
Miben nyilvánul meg ez a magadnak valóság?
Nem könnyen nyílok meg, távolságtartó vagyok – ezt sokszor arroganciának hiszik.

Ha már itt tartunk, akkor megkérdezem: Milyen ember Poniklo Imre?
Erre nincs egyértelmű válasz. Többen többfélét mondanának.
Mindjárt gondoltam. Mégis te hogyan látod önmagadat?
Érzékenynek, ami a legtöbbször inkább hátrány, mint előny.
Arra gondolsz, hogy ezzel vannak, akik visszaél(het)nek?
Részben, de részben arra, hogy sokszor bántódom meg, vagy bántok vissza embereket olyan esetben, amikor inkább tovább kellene lépni.
Váltsunk témát! Elnézve a koncertjeidet, kik járnak mostanság az Amber Smith koncertekre? Lehet valamilyen szinten (korosztályra, társadalmi csoportra nézve) “kategorizálni” a rajongóidat-rajongóitokat?
Vegyes a kör: vannak 30 körüliek is, akik régebb óta ismernek minket, de fiatalabbak is, akik mondjuk most tavasszal, az új lemezünk kapcsán ismertek meg minket.
Tavaly kb. pont ilyentájt jelent meg Hámori Gabriellával közös lemezetek. Milyen volt vele a közös munka? Illetve – ha már dalszerzői minőségedben beszélgetünk leginkább – mennyire hagytatok teret egymásnak?
Nem a megszokott volt a munka, hiszen ő nem zenész. Ennek megfelelően leginkább én voltam a dalszerző, de egy dalt ő is írt – ha bárkivel dolgozom, és jó ötlete van, én örülök, és kiteljesítem azt.
Meg tudnád azt fogalmazni, hogy jellemzően  milyen mechanizmus mentén születnek a dalaid? Vannak tipikus inspiratív helyzetek, közegek, körülmények?
Leginkább egyedül szeretek lenni, amikor írok, de az inspiráció sosem azonnali, közvetlen. Minden inspirál, az élet maga, az emberek, akik körülöttem vannak.

Egy korábbi interjúdban azt nyilatkoztad, hogy hihetetlenül hatnak rád a környezetedben történt dolgok… Ennek kapcsán jutott az eszembe, hogy mennyire befolyásol az emberek véleménye? Illetve kinek a véleményére adsz?

Hirdetés
Befolyásol, természetesen. Ha zenéről van szó, a zenésztársaimra mindig nyitott vagyok.
Korábban gitáron írtad a dalaidat, mostanság meg  úgy tudom, inkább billentyűn. Ez nálad min múlik, vagy hogyan dől el?
15 év után kicsit váltani szerettem volna. Bár szeretem a gitározást, egy ideje eljutottam oda, hogy a zongorán történő  írás szélesebb lehetőségeket nyit meg, izgalmasabb. Részben azért is, mert még most is tanulom, és naponta fedezem fel a lehetőségeket.
Lassan közeleg a Karácsony. Tervezel kijönni valami nagy durranással?
Nem.Folyamatosan írok, és jövő tavasz végére szeretnék kihozni valamit, amiről nem beszélnék most még. 2015 az amber smith-3 volt, illetve most is az még: kijött egy lemezünk, sokat játszottunk, és még hátra van néhány koncert.
Mit kell tudni erről a lemezről? Milyen lesz?

Nos, nem egyszerű összefoglalni: elég spontán és hirtelen energiából született. Emiatt szerintem nagyon koncentrált és fókuszált lemez lett. Slágeres, de nem felszínes.

Hol és mikor láthat, hallhat legközelebb a közönség?
Az akusztikus estem 2015. november 19-én lesz Budapesten, a Hunnia Bisztróban,  előtte, 13-án lesz Pécsett, a Nappaliban Székesfehérváron pedig november 27-én koncertezik az Amber Smith.
 Széles L. Gábor
2015.11.12

 

Mondd el a véleményed

Magyar túlélője is van a romániai diszkótűznek

Csobot Adél, Tóth Gabi, Wolf Kati, Gáspár Laci és Peter Srámek - Wannabe

Csobot Adél, Tóth Gabi, Wolf Kati, Gáspár Laci és Peter Srámek – Wannabe