Véget érnek a nyarak, elmúlnak a telek és elfoszlanak a tavaszok. Akár a frissen száradt reggeli harmat, olyan ez az élet. Illékony, illuzorikus, jelentékeny és mégis! annyira kívánjuk, annyira ragaszkodunk hozzá. Minden apró sejtünk, kémiai vivőanyagunk öröktől fogva ösztönei rabja, készen a halál aktusának bármely pillanatban történő megakadályozására. Szerb Antal fogalmazta meg számomra a legkedvesebben mindazt, amit a bennem rejlő halálvágyról mondani szerettem volna. A halál erotikus aktus, ennélfogva az idők kezdetétől bennünk szunnyad a kútmélyről fakadó vágy a buja, érzéki, titokzatos halálélmények kutatására. Kivitelezésére.Sejtésére. Hát nem csodálatos? Na de mindegy is, nem ezért írok, nem a halálról szeretnék írni A teljes cikkért KLIKK!
Hirdetés
Source:: Sejjribizli
Mondd el a véleményed