A „dikics” elsősorban régi magyar szakmai kifejezés, amely kézi szerszámot – főként vésőt vagy cipészkést, csizmadiakést – jelöl a faiparban és a bőrmunkában. A szó mára ritkábban használt, de szótárakban, szakmai szövegekben és nyelvi érdekességeket gyűjtő oldalakon még mindig megtalálható.
A „dikics” alapjelentése
A legtöbb forrás szerint a „dikics” egy speciális kézi szerszám neve, amelyet ácsok, asztalosok vagy cipészek használtak finomabb faragáshoz, formázáshoz. Lehet egyszerű, nyél nélküli vagy bőrrel, szövettel betekert pengéjű kés is, amelyet főként pontos, részletgazdag munkához alkalmaztak.
Dikics a fa- és bőriparban
Faipari kontextusban a „dikics” egyfajta vésőszerű, éles pengéjű szerszám, mellyel a fa felületét simítják, vájatokat, mélyedéseket alakítanak ki, illetve díszítő elemeket faragnak. Cipész- és csizmadia-munkáknál a dikics széles, görbére hajló pengéjű cipészkés/ csizmadiakés lehet, amellyel a talp- és sarokbőrt kikerítik, megformázzák és elsimítják.
Eredet és etimológiai háttér
A szó eredetére több magyarázat létezik: egyes források a német „Dechsel” (bárd, fejsze-féle szerszám) hatását említik, mások török eredetű dikeč alakot hoznak párhuzamként, amely cölöpöt, karót vagy szúró eszközt jelöl. A szakirodalom abban egyetért, hogy a „dikics” régi, idegen hatást mutató jövevényelem a magyar szaknyelvben, amely a kézi szúró-vágó szerszámok nevének körébe tartozik.
Nyelvi érdekességek és jelentésárnyalatok
Egyes gyűjtésekben a „dikics” kifejezetten csizmadiakést, illetve rossz, életlen kést jelöl, ami a mindennapi, sokat használt, „leharcolt” szerszám képét erősíti. Más szótárak a „dikics” jelentését tágabban, általános késszerű eszközre vagy szúró-vágó szerszámra értelmezik, gyakran tájnyelvi vagy szlengként megjegyezve.
A „dikics” a mai magyar nyelvben
A „dikics” ma leginkább szakmai, történeti vagy nyelvészeti kontextusban kerül elő: szótárakban, régi mesterségeket bemutató írásokban, vagy a magyar szleng és tájnyelv szókincsével foglalkozó anyagokban. A hétköznapi köznyelvben a „véső”, „kés”, „cipészkés” kifejezések váltották fel, így a dikics inkább kuriózumként, nyelvi érdekességként él tovább.