Dispirit címmel új klippel jelentkezett az ICENAP. A dal és a hozzá készített klip az energiavámpírokról, a közhangulatot mérgező-mételyező,negatív, örökös pesszimista emberekről szól, nekik ad egyszerre rendkívül frappáns és szarkasztikus választ.A budapesti metálkvartett tagjaival ennek apropóján beszélgettünk.
Hogyan született a dal?
A Dispirit lényegében az első dal, amin a zenekar dolgozni kezdett 2019 nyarán. Ebből kifolyólag a legtöbb változás rajta ment végbe, volt mikor kevésbé szerettük, volt mikor apró változások révén egyöntetűen a kedvencünk lett, de azt hiszem a végeredménnyel mindnyájan elégedettek vagyunk.
Milyen volt az alkotói folyamat?
A dal viszonylag szokatlan módon született: előszőr nem a gitár, vagy egyéb dallamos részek, hanem a dobtéma íródott meg, és erre szálltak rá a különböző hangszerek, végül az ének. Ami a dal “pikantériáját” nyújtja még és talán keveseknek tűnik fel, hogy a háttérben bizony ambientes szintetizátorhangok is lettek elrejtve.
Hogy éltétek meg belülről?
Ahogyan már korábban említettük, ez az első közösen szerzett dalunk volt, szóval mindenkinek speciális helyet foglal el a szívében, lényegében azt a nagyon fontos dalszerzési metódust tanultuk meg rajta keresztül időben, hogy néha jobb alapjaiban átalakítani már megírt részeket, hogy az magát a dalt szolgálja és nem szabad túlzottan ragaszkodni egyes témákhoz.
Honnan inspirálódtatok?
Az Icenap zenéjét alapvetően a kilencvenes évek végének és a kétezres évek elejének alternatív, gyakran nu metal címkével illetett metál és rockzenéi ihletik, a Dispirit talán ebből a leginkább kilógó szerzemény, modernebb megoldásaival, de azt gondoljuk, hogy azért hangzásában a wah pedállal, vagy a dinamikus énektémákkal abszolút ez is egy tisztelgés az olyan számunkra fontos zenekarok előtt, mint a Deftones vagy a KoRn.
Kinek és milyen gondolatok kíséretében ajánljátok a dalt?
Egyre népszerűbb téma a kultúrában a mentális egészség kérdése és ez jól is van így, főleg ha megnézzük kifejezetten csak a zeneiparban mennyi ebből származó tragédia volt az utóbbi években. Van azonban egy visszatetsző jelenség, a depresszió, a negatív attitűd divatba emelése, a fiatalok körében is, ami nagyon ellentmondásos az eredeti üzenettel. A Dispirit lényegében erre, a mentális problémákkal való visszaélésre és a mérgező önsajnálatra egy szarkasztikus válasz, aki tehát tud azonosulni ezzel a gondolatmenettel, az a zene mellett a szövegvilágban is fedezhet fel érdekességeket.
Hol forgattátok a klippet?
A videót a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen forgattuk, és Kádár Róbert gitárosunk rendezte és vágta, akárcsak az első klipünket. Robi egyébként is rendezőként dolgozik a filmes szakmában, így a zenekar legtöbb vizuális tartalmához neki szavazunk bizalmat.
Milyen volt, hogy éltétek meg a forgatást?
A forgatás sokkal jobban, összeszedettebben és célirányosabban zajlott, mint az első klipünknél, az Innerstate-nél, ahol lényegében két nap alatt az összes fényelést és egyes díszleteket is magunknak építettünk. A MOME-n sokkal professzionálisabb és alkalmasabb körülmények voltak adottak ahhoz, hogy a videó megfelelő minőségű legyen. Külön köszönet jár emellett azoknak a barátainknak, akik idejüket és energiájukat áldozva eljöttek segíteni különböző feladatokban, mint a kamerakezelés, vagy a smink. Nélkülük ez nem jöhetett volna létre.
Ti hogy élitek meg ezt az egész helyzetet, ami a világban a koronavírus (COVID-19) következtében kialakult?
Talán viccesen fog hangzani, de minden egyértelmű negatív következménye ellenére nekünk ez a Covid időszak eddig inkább csak adott, mint elvett…gondolunk itt arra, hogy sokkal koncentráltabban és nagyobb lendülettel ment a dalszerzés, ami egy friss zenekarnál nagyon fontos folyamat, egyszerűen több időnk volt a tökéletesítésre. Emellett az utóbbi hónapokban két nagyon fontos koncertünkre is azért kaptunk meghívást az utolsó utáni percekben, mert a vírushelyzet következményei miatt több zenekar is kénytelen lemondani még azt a kevés koncertet is, ami megadatik. Ez nekünk eddig öröm az ürömben, hisz olyan zenekarokkal játszhattunk együtt “beugrósként”, mint a Watch My Dying, a Téveszme, vagy a Shell Beach.
Fotó: Dési Kristóf
Fotók: Dési Kristóf