Íme Dsida Jenő legszebb versei összeállításunk.
Dsida Jenő: Csend a tavon
Csend van a tó tükörén.
Kert.
Napeső.
Puha séta.
Mit nézed a tó tükörén
arcodat,
ifjú poéta?
Szél fut a tó tükörén,
ráncba gyürődik a sík lap.
Arcod
idők tükörén
szétfut,
a semmibe sikkad…
Dsida Jenő: Tavalyi szerelem
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.
Dsida Jenő: Vonaton éjjel
Hallgatag éj van, s utazom,
köröttem asszony, férfi, leány. –
Élet-vonatom ritmusa gördül,
kemény kereken zokogón zördül,
és lázas-szemű, idegen arcom
halovány,
halovány,
halovány.
Hallgatag éj van, s utazom,
s szürke hegyekből koszorú
nyúlik a felhős, árnyas egekbe
komoran, búsan ránk-fenyegetve,
s odakünt minden elmaradó fa
szomorú,
szomorú,
szomorú.
Hallgatag éj van s utazom –
Ki tudja: meddig megyek én?
Hinti az ég a hímes ezüstöt,
vonatunk hányja, ontja a füstöt,
és megy a gőzös, rohan a gőzös
feketén,
feketén,
feketén.
The post Dsida Jenő legszebb versei appeared first on Meglepetesvers.hu.