Dsida Jenő legszebb versei

Hirdetés

Íme Dsida Jenő legszebb versei összeállításunk.

Dsida Jenő: Csend a tavon

Csend van a tó tükörén.
Kert.
Napeső.
Puha séta.

Hirdetés

Mit nézed a tó tükörén
arcodat,
ifjú poéta?

Szél fut a tó tükörén,
ráncba gyürődik a sík lap.

Arcod
idők tükörén
szétfut,
a semmibe sikkad…

Dsida Jenő: Tavalyi szerelem

Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.

Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.

Dsida Jenő: Vonaton éjjel

Hallgatag éj van, s utazom,
köröttem asszony, férfi, leány. –
Élet-vonatom ritmusa gördül,
kemény kereken zokogón zördül,
és lázas-szemű, idegen arcom
halovány,
halovány,
halovány.

Hallgatag éj van, s utazom,
s szürke hegyekből koszorú
nyúlik a felhős, árnyas egekbe
komoran, búsan ránk-fenyegetve,
s odakünt minden elmaradó fa
szomorú,
szomorú,
szomorú.

Hallgatag éj van s utazom –
Ki tudja: meddig megyek én?
Hinti az ég a hímes ezüstöt,
vonatunk hányja, ontja a füstöt,
és megy a gőzös, rohan a gőzös
feketén,
feketén,
feketén.

The post Dsida Jenő legszebb versei appeared first on Meglepetesvers.hu.

Mondd el a véleményed

Húsvéti nyuszi versek ovisoknak

Őszi versek felnőtteknek – nagyszerű költemények az őszről