Jöjjön Dsida Jenő: Tavalyi szerelem verse.
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz. Köszönjük, hogy elolvastad Dsida Jenő költeményét.
Hirdetés
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz. Köszönjük, hogy elolvastad Dsida Jenő költeményét.
Mi a véleményed aTavalyi szerelem írásról?
Írd meg kommentbe!
The post Dsida Jenő: Tavalyi szerelem appeared first on Meglepetesvers.hu.
Mondd el a véleményed