Emlékkő címmel vadonatúj és egyben – számomra legalábbis – nagyon különleges, misztikus dallal jelentkezett Szinnyai Dóri. Az énekesnővel ennek apropóján beszélgettünk.
Hogyan született? Van valami érdekesebb sztorija?
A dalnak számomra elég különleges a története, mivel az, ahogyan létrejött épp úgy történt, mint amiről szól. Ezt persze csak a legvégén vettem észre.
Az alap inspirációt egy tanítás adta, ami megragadt a szívemben és dal született belőle. Szeretem az ilyen flow- szerű folyamatokat, amikor nem kell erőlködni, hogy mi legyen a következő sor, dallam, hanem jön egyszerre, „magától”. A tudatos szerkesztés nem az erősségem, valahogy azokat mindig erőltetettnek érzem a végén, és leggyakrabban elteszem a „fiókba”.
Visszatérve az Emlékkőhöz, megszületett a dal egy szál gitárral, majd az volt az ötletem, hogy csinálok belőle egy könnyedebb ukulelés dalt. Egy kedves növendékem felajánlotta, hogy felvehetem nála a házi stúdiójában. Ez meg is történt. Tudni kell róla, hogy van neki egy alkotótársa, akikkel közös dalokat írnak. Megkérte őt, hogy tegyen a dal alá némi töltést, hogy ne szárazon az ukulele szóljon csak. Ennek a vége az lett, hogy egy kész hangszereléssel küldte át, ami egy egészen új, friss, finom elektronikával fűszerezett hangzást adott a dalnak.Kitöltöttük vokálokkal, és kevés alakítgatás után kész is volt a dal, ami az eddigi dalaimhoz képest egy egészen új irány. Nekem nagyon tetszett.
Úgy gondoltam, hogy szeretnék a dalhoz egy videoklipet. Akik szakmabeliek, tudják, hogy ennek költsége nem olcsó mulatság. Korábban többször próbálkoztam ilyen-olyan pályázatokkal, de eddig, amit sikerült elérnem, mind saját forrásból finanszíroztam, meg persze a drága zenekarom / barátaim áldozatkész munkája segítségével.
Így tehát elkezdtem gyűjtögetni. Aztán tél vége felé volt egy duós koncertünk az Adullám Kávézóban Vácon. Nagyon hangulatos, szépen felújított pincehelyiség, nyáron hangulatos kiülős résszel, kedves személyzettel. A koncert után, a hely tulajdonosával beszélgettünk többek között a jövőbeni terveimről, mikor lesz újabb lemez satöbbi. A beszélgetés végén egyszercsak felajánlotta, hogy megtámogatják a klipet. Hirtelen azt se tudtam, mit mondjak, annyira váratlanul ért a felajánlás. Tudni kell, hogy nehezen fogadok el segítséget, ebben igyekszem fejlődni, de úgy éreztem, ezt az összeget nem csak én kapom, hanem valahol mindenki, aki majd hallja, látja a klipet, akinek talán megdobban rá a szíve. Nagy örömmel hívtam fel Sebestyén Gábort, aki az első klipem készítését is vállalta (jóval a piaci ár alatt, így neki is nagyban köszönhető, hogy létrejött ez a klip). Időközben azonban beütött a vírus, így egy időre maradt az ötletelés, egyeztetés. Szerettem volna egy személyes hangvételű klipet, és az az ötletem támadt, hogy legyenek a családtagjaim a szereplők. A koncepciót nem dolgoztuk ki nagyon részletesen, hagytunk teret a spontaneitásnak. Ahogy a körülmények lehetővé tették, le is egyeztettük az első forgatási napot, és rövidesen a másodikat. Majd a vágás következett, apróbb finomítások, változtatások, aztán szépen összeért a képi világ a dallal.
Kinek és milyen gondolatok kíséretében ajánlod a dalt?
Azt vettem észre, hogy sokszor a dalaim üzenete mintha saját magamhoz szólnának. Megjelennek benne a kérdéseim, tapasztalataim, érzéseim, útkeresésem. Az emlékkő egy emlékeztető saját magam számára. Ahogy ránézek a történetre, ahogy létrejött maga a dal, ott van benne a gondviselés. Egész életemben- és szerintem ez mindenkivel így van- megfigyelhető, hogy vannak elakadások, nehezebb, szárazabb időszakok, amikor nem látom, mi a következő lépés. Ilyenkor hajlamos vagyok elcsüggedni, úgy érezni, nincs foganatja a munkámnak, elbizonytalanodom, vajon jó-e, amit csinálok, van-e értelme. De ugyanúgy vannak, számomra csodaszerű történések, amikor csak úgy „magától” történik valami: egy találkozás, egy váratlan segítség, lehetőség, egy üzenet, ami hirtelen ad egy új perspektívát. Nem szeretem szájbarágósan megmagyarázni a dalaim üzenetét. Jelentse mindenkinek azt, amit benne elindít- ha elindít bármit is, ebben csak reménykedni tudok. Sosem szerettem a tartalom nélküli „perc- dalokat”, ugyanakkor tudom, hogy sok ember nem feltétlen gondolkodni, elmélkedni akar a szövegek üzenetén, inkább csak jól érezni magát, kikapcsolni a sokszor frusztráló mindennapok világát, és bulizni egy jót. Erre az én zeném azt hiszem kevésbé alkalmas, és talán nem is lesz soha olyan népszerű. Mégis, számomra fontos, hogy ha megosztok valamit magamból, az legyen őszinte, amihez talán tudnak kapcsolódni mások is.
Az Emlékkő számomra egy emlékeztető, hogy van, aki gondomat viseli, aki látja az egész képet, akinek jó terve van az életemről, még akkor is, ha ezt a tervet én nem látom, és sokszor nem is érzem jónak.
Mit kell tudni a Csak Lélegezz c. album többi daláról? Hol szerezhető be az album?
A Csak lélegezz c. album 2017-ben jelent meg. Az összes dalnak külön története van, amiket meg is osztottam a FB oldalamon. Azóta van már egy újabb lemezre való dal, melyek várják a sorsukat. Jelenleg a magánéletemben lesznek nagy változások, így az anyagi erőforrásaimat oda kell összpontosítanom. De hiszem, hogy ha eljön az ideje, ezek a dalok is formát öltenek majd.
A Csak lélegezz! album elérhető minden népszerű zenei megosztón.
Milyen volt a közös munka Aldo Spadaro-val? Vele honnan az ismeretség? Lesz folytatása ennek a közös projektnek?
Aldo nagyon régi jó barátom, még a Kőbányai Zenei Stúdiós időszakban találkoztunk, és lettünk nagyon szoros barátok. Pont a vírus beütése előtt volt itt, és együtt zenélgettünk Hajba Imi barátunknál, akivel a kezdetek óta együtt zenélek, és aki a legtöbbet segített az első albumom létrehozásában, hangszerelt, zenét is írt 2 dalhoz. Tehát elkezdtünk zenélgetni, amit fel is vettünk, én írtam egy szöveget és énekdallamot, Aldo csinálta a hangszerelést, Imi a basszustémát, és Aldonak egy szintén holland barátja feldobolta. Elég könnyen ment, mert gyakorlatilag Aldo bármit csinál, az csak jó lehet. Az én fülemnek és lelkemnek biztosan. A közös dalon kívül még egy általam írt régebbi dalt is elővettünk, amiben Aldo egyfajta produceri munkát végez. Nem sietünk, de bízom benne, hogy mindkét dal közönség elé kerül előbb- utóbb.
Mit lehet tudni erről az ÖsszHang énektáborról, ami 2020.08.12 és 2020.08.16 között kerül sor, és amire még 2020.július 15-ig lehet jelentkezni? Ezt egymagad szervezed? Ha nem, akkor ki mindenki vesz részt benne? Hogy néz ki a tábor programja, kicsit részletesebben annál, mint ami a plakáton szerepel?
Az ÖsszHang énektábor idén 9. alkalommal kerül megrendezésre. Ez egy családias jellegű énektábor, nagyjából 15 résztvevővel a saját családi nyaralónkban. Minden évben hatalmas élmény, mindig ugyanolyan jó, sok visszajáró táborozó van, akiket gyakorlatilag láttam felnőni. Nehéz elmesélni, milyen a hangulat, ezt tapasztalni kell. Minden évben kapok leveleket a résztvevőktől, akik arról számolnak be, milyen sokat jelent nekik, hogy itt valóban önmaguk lehetnek, olyan barátságokat kötnek, melyek tartósak, nem halványodnak el a tábor után. Nagy öröm ezt látni, hogy milyen összetartó, erős csapat alakul ki évről-évre. Tehát a fejlődés mellett talán ezt még fontosabbnak tartom, mert azt tapasztalom, egyre kevésbé érték a valódi barátság, a személyes kapcsolattartás, egymás bátorítása, az őszinte, álarc- mentes kapcsolódás.
A táborban egyénileg és csoportosan fejlesztjük a résztvevőket. Elég sűrű a program, legalábbis nekünk, vezetőknek, mivel fontosnak tartjuk, hogy kapjon mindenki saját időt az egyéni fejlesztésre. Van hangképzés, légzés- és beszédtechnika foglalkozás, relaxáció, tánc foglalkozás, kórus, emellett kapnak kreatív feladatokat: dalírás, szövegírás, és fontosnak tartom, hogy legyen minden reggel beszélgetés, ahol mindenki megoszthatja, mi az, ami jó neki, amiért hálás, mi az, ami esetleg bántja. Így tud kialakulni az a bizalmi légkör, ahol biztonságban, szeretettel körülvéve érezheti magát mindenki. A tábort mindig egy koncerttel zárjuk, ahol minden résztvevő fellép, és a táborban tanult dalát előadja.
Korábban írtad egyhelyütt a privát oldaladon, hogy készül 3 dal, illetve hogy némi anyagi forrás még hiányzik. Aki esetleg támogatni szeretne ezeknek a csodás daloknak a kiteljesítésében, az ezt hol teheti meg?
Manapság már nemigazán működik a mecénás- rendszer. Van helyette állami támogatás, ami úgy gondolom, sajnos sokszor nem oda kerül, ahol valóban szükség lenne rá. Nem szeretnék ezen bosszankodni, irigykedni másokra. Hiszem, hogy ha a dalaimnak van helye, akkor megteremti a Gondviselő a lehetőséget, hogy eljusson azokhoz, akikhez kell. Ahogy ez most is beigazolódott. Természetesen, ha valaki támogatni szeretne, akár koncert szervezésben, akár az új lemez, vagy újabb klip megvalósulásában, azt hálásan köszönöm, de ugyanennyit, sőt talán többet is ér mindaz, ami anyagiakban nem mérhető: akár a zeném ajánlása, hogy másokhoz is eljusson, vagy egy visszajelzés a dalaimmal kapcsolatban. Sokszor erősítem magamban azt a célkitűzésemet: ha csak 1 embernek tudtam adni valamit a dalaim által, már megérte!
Köszönöm, hogy támogattátok az Emlékkő létrejöttét: Bulbs Music, borifoto, Adullám Kávézó, Sebestyén Gábor, Hajba Imre és Pászti Amina. És természetesen mindenek előtt köszönöm a Gondviselőnek, aki soha nem engedett el.
Köszönöm szépen a beszélgetést!
