Idén januárban a Cafeblog rendezett egy blogger találkozót: ők workshopnak hívták, mert az egy trendi szó, ráadásul oktattak minket, de én maradok a találkozó elnevezésnél.
Úgy mentem fel, hogy előzetesen próbáltam arra összpontosítani: bárkivel is kezet fogok vagy beszélek majd, mindenkinek mondjam azt, “húha, jujj, de jó, hogy megismertelek, szoktam olvasni a blogodat”. Abból indultam ki, hogy ha fordítottan engem köszöntenek ezekkel a szavakkal, akkor az jól esik majd nekem, miért is ne működhetne tőlem ugyanez?
Azt már nem vallottam be, hogy gyakorlatilag egy-két kivételtől eltekintve, nekem akkoriban még halovány segéderőm nem volt arról, kik az én “kollégáim”. Nem igazán ismertem a A teljes cikkért KLIKK!
Mondd el a véleményed