Eurovízió: Csupán egy Vízió?

Hirdetés

 

Hirdetés

Amikor tavaly Azerbajdzsán első helyével biztossá vált, hogy idén Bakuban Víziózhatunk, bevallom őszintén, hogy a Google maps segítségével kellett behatárolnom pontosan, merre is van ez a keleties hangzású állam és fővárosa.

Hirdetés
Jó példa ez arra, milyen nagyszerű kis marketinget jelent egy ország számára az Eurovízió, ám egyből felvetődik a kérdés: Van lehetőség arra, hogy egyszer Budapest neve szerepeljen azon a bizonyos logón?

  Múlt évben Wolf Katival hál’ Istennek elindult valami; mintha egyszeriben felébredt volna a magyar popzenei piac évtizedek óta tartó mély szendergéséből. Lassú ébredezés ez, de reménytkeltő, legalábbis én bízom benne, hogy nem átmeneti lesz.

A Legjobb 20 döntős dal kiderültével egybeszabott sajtótájékoztatón már némileg számomra is világossá vált, hogy felcsendülnek olyan nyugati színvonalat és életérzést hozó dallamok is, amiket eddig keményen elutasított a szakma, sőt a legtöbb szerzemény ANGOL nyelven hangzott el, ami, bármennyire is szép és egyedi a magyar nyelv, a világon magát a zene nyelvét jelenti.
Szóval örült a lelkem, hogy végre érdemes dalokat írni, hogy a tipikus eurovíziós gegek végre kezdenek leperegni rólunk és a csőlátású beidegződések is lassacskán eltűnnek a múlt ködében, de aztán ezen a szombaton, az első elődöntőn mégis éreztem a régi idők szellemét.
  A 20 Legjobb dal fogalma számomra azt jelenti, hogy a zsűri által kiválasztott azon szerzemények válogatott elitje, amelyek esélyesek arra, hogy Bakuban jól szerepeljenek, ehhez képest többször is elhangzott az est folyamán, hogy “ez nem Eurovízió kompatibilis”.

Akkor mégis hogy került ide? Miért szavaztátok be? 

A kritikák némelyike egészen lehangoló volt, sőt talán túlzó is. Nem egészen értettem logikailag, hogy ez az egész afféle dramaturgiai fogás, hogy akárcsak a kereskedelmi csatornák tehetségkutatóiban kellenek “balekok”, akiket le lehet alázni? Nem fért a fejembe miért van erre szükség a Királyi csatornán, hiszen akik oda kapcsolnak rendszerint pontosan azért teszik, mert nem kíváncsiak a kereskedelmi csatornákra.

Tudom, tudom, az utóbbi időben “divatos” Simon Cowell-t játszani, de ami jól áll egy billiárdos brit producer-showman-nek, az nem biztos, hogy átjön magyar viszonylatban is egy kulturális televízió berkein belül. Amennyiben meg nagyon ragaszkodnak a trendekhez, akkor minimum egy Nagy Ferót hiányoltam a zsűritagok közül.
Dancs Annamari lepontozása és lesemmizése volt az egyik legelgondolkodtatóbb momentuma a műsornak. Itt van ez a dekoratív hölgy, akinek a dalát elviekben beszavazták a legjobb 20 közé, aztán közlik vele, hogy nagyon rossz.

Aki ismeri Annamária munkásságát az tudja, hogy Ő elsősorban színésznő, így egyből motoszkálni kezdett valami az agyamban azzal kapcsolatban, hogy a színházvilág, a klasszikus zenei világ és a popszakma között zajló néma háború áldozata lett a primadonna? A színház egy zárt kör, ahová nagyon sokan szeretnének bekerülni, még a könnyedebb műfajokból is, csakhát nagyon nehéz, így az jutott eszembe, hogy a kritikák nem is a művésznőnek szóltak, hanem talán amolyan kis fricskának szánta a popszakma. Annamari tehetsége szerintem egyébként megkérdőjelezhetetlen, sokan szeretnék azokat a magas hangokat kiénekelni még a könnyűzenében is. Ám ne feledjük ez a dalok versenye, ahogy azt a zsűri kiemelte többször is, de akkor itt jön a következő ellentmondásos viselkedési forma a kedves szakemberek részéről. Voltak akiknek elmondták mennyire nagy volumenű előadók, de gyenge a daluk. Így járt Kökény Attila és Bencsik Tamara például, ezzel szemben Tóth Gabi, akinek szintén gyengébbnek ítélték a hozott dalát, mégis sokkal előrébb jutott a zsűri szavazatai által.
Nem egészen éreztem objektívnek a zsűrit mindvégig, de mellettük szóljon, hogy a tipikusan sablonos eurovíziós dalokat igyekeztek kiszórni.

  A legtöbb vizet azonban a technikai bakik kavarták fel, amik kezdettől fogva jellemezték a showt.
Még megmosolyogtató, hogy Wolf Kati pontozó tablet-je folyamatosan kiszúrt az énekesnővel, de a mikrofon hibája sajnos olyan helyzetet produkált, ami egy művész számára a színpadon igen kellemetlen lehet, főleg, hogy az átlag nézők, akik nem szakmai szemmel nézik az eseményeket, nem biztos, hogy kíváncsiak a második grátisz előadásra, ami Gallusz 
Nikiéknek kijárt. Vizy Márton arcáról azonban leolvasható volt a kínos pillanatok okozta pánik, ha jól láttam egy sort még ki is hagyott a szövegből és zavartan nézett, hogy miként is történhetett mindez.

Kállay-Saunders András pedig az abszolút áldozat volt ezen az estén.A zsűri magasztalta produkcióját, amit a nyugati előadókéhoz hasonlítottak, valamint kiemelték divatos hangzását is, ám valahogy mégis épphogy lemaradt András a továbbjutásról.Később az adás vége felé panaszolta el, hogy fülese nem működött, rajongói pedig viszadobott smsekről beszéltek.

Az énekeseket kísérő vokalisták hangját is alig lehetett kivenni, néhol még a zene is eltűnt az éterben.
  Összességében nem állt valahogy össze ez az első előválogató; a szétesettség kissé a dalok színvonalából és az előadásokból is lehúzott, ami elég szerencsétlen fordulat. Remélem, hogy a most következő szombaton azért némileg összeszedettebb műsort láthatunk majd.

 
2011.01.30.
Clarissa
Mondd el a véleményed

Tóth Gabi ismét szerelmes!

Jude Law mindenki agyára megy!