A sor József Attila Thomas Mann üdvözlése című versének zárlata, amelyben a költő úgy üdvözli a magyarországi esten felolvasó Thomas Mannt, mint ritka, valódi európai humanistát a maga korának embertelen, barbár „fehér” világa közepette. A „fehérek közt egy európait” egyszerre emeli ki Thomast Mannt a többi „fehér ember” közül, és egyszerre bírálja azt a fehér, európainak mondott civilizációt, amely közben embertelen rendszereket termel ki.
A vers kontextusa: Thomas Mann és a „szörny-államok”
A vers 1937 januárjában született, amikor Európában már javában tombol a fasizmus, Hitler hatalomra jutott, Németországban üldözik az ellenzéket, a zsidókat, az értelmiség egy részét. József Attila a versben arról beszél, hogy „az emberségen, mint rajta a rák, nem egy szörny-állam iszonyata rág”, és attól fél, hogy honnan „uszulnak ránk új ordas eszmék”. Ebben a helyzetben Thomas Mann humanista, demokratikus hangja neki remény: olyan író, aki „emberséget” véd, és akinek szava erőt adhat ahhoz, hogy „ne lohadjunk, de mi férfiak férfiak maradjunk… s nők a nők – szabadok, kedvesek – s mind ember, mert az egyre kevesebb”.
A záró sor: „Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait.” Itt a „fehér” már nem pusztán bőrszín, hanem a „civilizált, magát felsőbbrendűnek képzelő” embert jelenti, a „európai” pedig a valóban kulturált, emberséges, felelős személyt, aki nemcsak a nyugati kultúrát birtokolja, hanem annak erkölcsi tartalmát is képviseli.
Ironikus jelentés: a „fehérek” = a „vadak”
Nyelvészeti és irodalmi elemzések rámutatnak, hogy a sor egy rejtett analógiára épül: ahogy régen mondták, „feketék közt egy fehér” (civilizált ember a „vadak” közt), József Attila ezt fordítja meg: „fehérek közt egy európait”.
-
A „fehér” itt a látszat-civilizáció, a külső „fehér ember”, aki közben szörnyállamokat épít, tömegeket nyom el.
-
Az „európai” az, aki igazán civilizált, aki az emberséget, jogot, szabadságot védi – ilyennek látja Thomas Mannt.
Így a sor egyszerre dicséret és vádirat: dicséret Thomas Mann felé („te vagy az az európai”), és vádirat az akkori Európa felé („a többi fehér közt kevés az igazi európai”). A mondat azért vált szállóigévé, mert nagyon tömören fejezi ki, hogy az „európaiság” nem bőrszín, hanem erkölcsi és kulturális minőség kérdése.
Miért lett ennyire ismert és vitatott?
A sort a verssel együtt 1937-ben közölték, később a „fehérek közt egy európait” sor miatt is érte tiltás, mert a háború utáni, majd a későbbi politikai korszakokban is érzékenyen érintette az aktuális hatalmakat az, hogy a „fehérek” (vagyis a magukat civilizáltnak mondó hatalmak) egyáltalán nem feltétlenül „európaiak” erkölcsileg. A későbbi közbeszédben sokszor idézték ironikusan, nosztalgikusan, vagy éppen önkritikus gesztusként: mit jelent ma „európainak lenni” egy kontinensen, ahol szabadságról, jogról, emberi méltóságról beszélünk, miközben újra és újra megjelennek „ordas eszmék”.
Ma a sort gyakran használják:
-
valódi, hiteles értelmiségiek, humanisták, tisztességes közéleti emberek megnevezésére („fehérek közt egy európai”);
-
vagy épp hiányként: amikor azt érezzük, kevés az olyan szereplő, aki valóban európai értelemben vett jogállami, humanista értékeket képvisel.
-
Miről szól József Attila – Thomas Mann üdvözlése? – elemzés, „fehérek közt egy európait” magyarázata
-
„Thomas Mann üdvözlése” – szöveg, kommentár, a zárósor részletes elemzésével
-
József Attila: Thomas Mann üdvözlése – elemzés (ELTE Sulinet)