Meséltem nektek,
Ez a sikítás már hosszabb volt, ráadásul csak annyi időre szünetelt, amíg a kislány levegőt vett. Apukáját nem nagyon izgatta a dolog, szerintem tuti, hogy régóta full süket lehet, mert ezt a visítást máshogy el nem lehet viselni.
Negyed óráig bírtunk bugyogtatni, addigra a többi felnőtt vendég igazán és hallhatóan anyázva otthagyta az egészet és papucsaikkal klaffogva felrongyoltak a szobáikba.
Én a füleim paskolásával próbáltam megtudni, szenvedtem-e halláskárosodást.
A sikítós élmény hatására mi is nagyon hamar elmenekültünk onnan, de már mehettünk is fel az étterembe, mert eljött a vacsora idő.
A vacsoránál az étteremben már egy rakás gyerek rohangált a svédasztaloknál. A teljes cikkért KLIKK!
Mondd el a véleményed
