Mesélsz nekem arról, hogy jött az életedbe a zene? Már gyerekként is énekesnőnek készültél?
Kisebb koromban nem volt tudatos nálam az, hogy énekesnő leszek. De mégis mindig imádtam énekelni, zenét hallgatni, a zongoránál ülni. És már 10 éves koromra többszáz dalt tudtam kívülről. Szerintem ezzel együtt születik valaki, és nem tud ellene tenni: valami erő viszi magával és érzi legbelül , hogy örökké az élete része marad. Akár egy tetkó, vagy egy anyajegy, örökké ott lesz és a részemmé válik.
Mit gondolsz, kitől örökölted a zenei tehetségedet?
Ez szinte egyértelmű volt mindig számomra. Természetesen édesanyámtól. Ő – akárcsak az összes családtagom – erdélyi magyarok, és mielőtt én megszülettem, odakint éltek édesanyámék is. Iskoláséveiben ő is énekelt, zenélt, zenekarral játszott együtt, táncolt. Tehát a művészi vénám valahova ide vezethető vissza. De úgy összességében az egész családom nagyon zeneorientált, és mindenki imádja a zenét. Nincs egyetlen autóút sem – legyen akármilyen rövid is – amin ne énekelnénk végig.
Melyik stílus áll igazán közel a szívedhez?
Stílusilag a 40-es, 50-es évek blues zenéje áll hozzám a legközelebb , valamint az ugyanebben az időben divatosabbá vált jazz.
Milyen az igazi Fodor Jennifer?
Az igazi Fodor Jennifer, egy lírikusabb, de egyben dögös, inkább blues és dzsesszvonalon mozgó zenész. Számomra a zongora is alappillére a zenének, 4 éves korom óta zongorázom , tehát már lassan 16 éve . Ez az a hangszer, ami bármikor meg tud nyugtatni, és örök szerelem, akár csak maga a zene. Sosem bánt meg és mindig ott van mellettem, örök barát.
Roxxon – Feel
Ének: Fodor Jennifer
Gitár: Mizsó Bence,Varga Dániel
Basszusgitár: Richter Csaba
A doboknál: Varga Zsolt
Felvétel/Master – Make Noise Studio
A Roxxon együttesre viszont, aminek az énekesnője vagy, egy zúzósabb, keményebb hangzásvilág jellemző. Hogy fér meg benned ez a keménység és a líraiság együtt?
Igazából egyszer már volt egy rövid ideig egy rockosabb, kicsit punkosabb zenekarom. Számomra ez a stílus szerethető és értékelhető, viszont nem elégít ki annyira zeneileg, mint pl. a blues. Viszont úgy gondolom, az sose baj, ha több lábon áll valaki, sok mindenbe belekóstol, kipróbálja magát. Eddig pozitív visszajelzéseket kaptam ezzel kapcsolatban… Már kipróbáltam magam ilyen stílusban is.
Jelentkeztél az idei X-Faktorba is. Mesélnél erről kicsit részletesebben?
Számomra ez egy nagy lehetőség volt és nagyon boldog vagyok , hogy egészen a táborig eljuthattam. Rengeteg nagyszerű embert és zenészt ismerhettem meg. Már ezért megérte! Amikor mentorok elé kerültem, többször is, az valami hihetetlen élmény volt. Egy óriási adrenalinlöket és feszültség. De ennek ellenére csodás dolog ott állni , azon a bizonyos színpadon. Nem vagyok száz százalékig megelégedve az eredményemmel, de valószínűleg ennek most így kellett lennie. Talán legközelebb ennél is tovább juthatok majd!
Ha már a különböző zenei stílusok szóba kerültek, meg kell kérdezzem: kit tekintesz példaképednek?
Nem igazán szoktam ezt a szót használni, hogy példakép. Számomra rengeteg olyan előadó van akikben mást és mást tartok követendőnek vagy csodálatosnak. De ha ki kellene emeljek valakit/valakiket, akkor azt hiszem, Eta James, Lady Gaga, Alicia Keys és Christina Aguilera lenne.
Végezetül milyen álmokat dédelget, mivel lenne elégedett Fodor Jennifer? Mit szeretnél elérni a jövőben?
Természetesen egyszer szeretném, ha megismernének a zenémen keresztül. De az első célom az, hogy a zenémet ismerjék meg és tudjak átadni, azután pedig ha a zenémet már ismerik valójában már engem is ismerni fognak. Néhány éven belül szeretnék nyitni egy saját jazz-blues bárt. Egy kis időutazás, ahol az emberek elfelejthetik a gondjukat és belekóstolhatnak az igazi gyökerekig visszanyúló zenébe. Valamint mindenképp segíteni szeretnék egy nap a hátrányosabb helyzetű gyermekeknek abban, hogy közelebb kerüljenek a művészetekhez, a zenéhez, a zene történelemhez, és szeressék azt, ne csak a matematika vagy az írók nevei legyenek kötelezően megtanulandók és ismertek, hanem az igazán nagy zenészek , művészek nevei is. S persze segíteni az olyan beteg gyermekeknek és családjuknak, akik ugyanabban a betegségben szenvednek mint én…
Széles L. Gábor
2014.09.30
